Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-574

À nemzetgyűlés 574, ülése 1926. évi június hó 21-én, hétfőn. 169 adjuk meg azon vállalatok nyugdíjasainak, akik 35 esztendőt dolgoztak és fáradoztak egy vállalat érdiekében. Én ugy látom és ugy érzem ezekben a küzdelmekben, hogy néha egy-egy kis javítással ki lehet venni a méregfogát egy-egy javaslattal szemben táplált mozgalomnak. A szociális küzdelmekben akárhányszor azt tapasztaltam, hogy a sztrájkok vagy akár más nagy bérmozgalmak egy kis differencia miatt, amely presztízskérdésből vagy konokságból visszatartatott, hihetetlen nagy arányokat öltöttek. Én, aki esténként sok időt áldoztam ezeknek a mozgalmaknak tanulmányozására, aki magam is ismerem minden fázisát e mozgalmaknak, aki beszéltem többször a magántisztviselők gyűlésén, ki többször elmentem oda és minden részletét ismerem e kérdésnek, ugy érzem ma, hogy ha mi meg tudjuk adni a 40% minimumot, ezzel olyan szociális álláspontot foglalunk el, amely nem támadható meg, mert hiszen az állami nyugdíj ások is körülbelül 40%-át kapják békebeli nyugdíjuknak. Ha tehát a hatalmas vállalatokkal szemben ie keresztülviszszük az állami szociálpolitikai méltányosságot, akkor bizom benne, hogy ennek a kérdésnek méregfogát és rossz oldalát kivettük. Tisztelettel fordulok őexcellenciájához és a^ magyar nemzetgyűlés többségéhez, hogy méltóztassanak ehhez hozzájárulni. Én ugy érzem, az az értesülésem, hogy ez teljesen fedi azt a ^szociális határt, amely elfogadható valamiképen alapnak, amelyen tovább indulhatunk. Ha a mélyen t. Nemzetgyűlés hozzájárult volna ahhoz*, hogy a 30% fokozatosan a vállalatok helyzetének javulásával emeltessék, akkor nem volna nagy jelentősége ennek a 40%-nak, de méltóztassék elgondolni, hogy öt esztendeig állandóan 30% marad. Semmiféle haladás nem lesz, akármennyire javuljon is ez a mérleg és akármennyire emeltessék is a vállalat bevétele, jövedelme, az nem emeltetik, hanem marad állandóan 30% a nyugdíjasok jövedelme. Ha mi annak a 200 aranykoronás havi jövedelemmel biró tisztviselőnek, aki 35 esztendőt szolgált, megadjuk a békebeli időben elfogadott 80 koronás minimumot, akkor szociális szempontból az Úristen előtt is és a szociális lelkiismeret előtt is nyugodtan megvédelmezhetjük ennek a nemzetgyűlésnek álláspontját, mert kevesebbet nem adtunk, mint amennyit az állam maga adott, de ennél kevesebbet adni antiszociális intézkedés. Annak a nemzetgyűlésnek, amely a keresztény gondolat piedesztál ján és elvi alapján áll, amely a keresztény gondolatnak fészkét alapította meg ebben az országban és a törvényhozásban, — ennek a törvényhozásnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az elfogadott szociális gondolatot keresztény szempontból is megvalósítsa. Tisztelettel fordulok a nemzetgyűlés többségéhez és őexellenciájához, hogy méltóztassék még egyszer egy percre fontolóra venni és a szociális gondolatnak ezt a legelemibb részét megadni és én bizom benne, hogy az egész nemzet megnyugvással veszi tudomásul a szociális helyzetnek ezt a javulását és bizom benne, hogy ez megnyugvást fog kelteni azok körében is, akik esetleg többet vártak a magyar nemzetgyűléstől. Tisztelettel beterjesztem javaslatomat és kérem ennek elfogadását: a 3. § negyedik bekezdésében 30% minimum helyett kérem elfogadni a 40% minimumot. Még egyszer tisztelettel kérem ennek elfogadását. (Helyeslés középen.) Elnök: Szólásra következik! Perlaki György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés! Amint méltóztatnak az eddigi felszólalásokból látni, itt a létminimum százalékokban kifejezett öszszege körül forog a kérdés. A kormány javaslata szerint ez 30%, a keresztény szociális gazdasági párt szerint 40%, a szociáldemokraták szerint 50%. Amint látjuk, három javaslat van előttünk: 30, 40 és 50%. Ha most valami az államkasszát érdeklő törvényjavaslatról volna szó, az igen t. pénzügyminister ur a pénzügyi nehézségekre, azután az államkassza szomorú helyzetére hivatkoznék és nagyon könnyen letorkolná a 40 és 50%-ot és azt mondaná, hogy szavazzuk meg a 30%-ot. Most erre nem tud hivatkozni, de hivatkozik a vállalatok gazdasági helyzetére. Itt pedig szöges ellentétben vannak a megállapításai, mert a pengő-mérlegek adatainak ismerete után is és azelőtt is ellentétesen ítéltük meg a vállalatok helyzetét, mint most is. Kétségtelen, hogy a kormány javaslata fog törvényerőre emelkedni és a 40 és 50%-os javaslatokat most már le fogják szállítani, ámde megint csak igazolva van ez a két ellenzéki felszólalás. Nem túllicitálása a törvényjavaslatának ez a 40 és 50%-os javaslat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mióta ezt a törvényjavaslatot tárgyaljuk, különböző számjegyekről volt szó. Volt itt 10%-ról is szó, azután 20-ról és most jön a kormány a 30%-kai. (F. Szabó Géza: Én jöttem, nem a kormány!) Remélem, hogy a t. képviselő ur nem egyéni akciót vitt végbe, hanem pártjának a javaslatát terjesztette elő. Mondom, jön tehát a kormányjavaslat 30%-kai. Most az a helyzet áll tehát előttünk, hogy maga a kormány jön egy olyan számjeggyel, amelyet annakidején mi kértünk és amelyre akkor azt mondották, hogy ellenzéki kortesfogás, hogy az érdekeltek vágyainak felesigázása ellenzéki oldalról, mi sem könnyebb, stbLátszik, hogy a t- pénzügyminister ur milyen optimisztikusan ítélte meg azt a helyzetet, amelyet ő a pengőmérlegek közzététele után sejtett és milyen mostohának láttuk mi azt előre,

D mikor lekicsinyeltük az ő 10 és 20%-os számjegyeiket. Most a pengőmérlegek ismerete után igazolva van tehát az az ellenzéki felszólalás, amely többet követel minimumnak, de viszont a pengőmérlegek ismerete folytán most már nem ellenzéki kortesfogás az, amely a 30%-ot kevesli és a helyett 40-ct vagy 50-et követel. A pengőmérlegek ismerete folytán a magam részéről mindenesetre elsősorban Várnai képviselőtársam javaslatát tartom a tényleges helyzetnek megfelelő megoldásnak, tehát elsősorban azt fogom megszavazni és csak abban az esetben, ha ez elvettetnék, fogom megszavazni Frühwirth Mátyás képviselőtársam javaslatát. Feltűnik azonban nekem, hogy az eddig felszólalt képviselőtársaim nem tették szóvá a harmadik szakasznak azon határozmányát, amely azt kívánja, hogy az 1914 óta történt tőkeemeléseket, tehát az 1914 óta tőkeemelés címén befizetett összegeket számítsák az 1913-as vagyonhoz hozzá az arányszám kiszámításánál, ami természetesen magyar nyelven igen könnyen kifejezhető azzal, hogy ez azt jelenti, hogy ugyanennyivel csökkentsék a nyugdíjasok járandóságait, az arányt. Mert hozzáadni valami összeget az 1913-as vagyonhoz, az anynyit jelent, hogy csökkentem az arányszámot, tehát redukálom a nyugdíjasok járandóságait. Örülök, hogy most már itt van a pénzügyminister ur és szemtől-szemben fejtegethetem gondolataimat. Megítélésünk szerint a pengőmérlegek bizonyítják, hogy az iparvállalatok