Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-574

164 'A nemzetgyűlés 574, ülése 1926. évi június M 21-én, hétfőn. az osztrák területen élveznek. Ha tehát ilyen szabályozás történik, akkor azt hiszem, ez ellen nem lehet észrevétele igen t. képviselőtársam­nak, mert itt csak arra az esetre vamprovideá­lás, hogy ha az itteni jogszabályok szerint ked­vezőbb helyzet következik be, akkor az egyenlő elbánás elve biztosíttassák. Azt hiszem, ez felel meg a helyes, jogi és morális eljárásnak. (Rupert Rezső: Tessék be­nyújtani a módosítást! — Szilágyi Lajos: Mi már nem nyújthatunk be javaslatot!) Én ma­gam javaslom. (Zaj.) Igen t. képviselőtársam kifejtette a mérlegre vonatkozó álláspontját. Én ebben a kérdésben nem tudok tovább vitat­kozni. Ő azt mondja,, hogy a fináncok sinese : nek megelégedve a mérlegekkel. Épen azért állitjuk fel a bíróságot, mert ha feltétlenül el­fogadjuk a mérlegeket, akkor nem kell külön biróságot beállítani, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik. Ennél többet tenni nem tudok. Ez a, bíróság azt kell hogy vizsgálja, hogy a mér­leg összeállítása hiven történjék, ami azt je­lenti, hogy a mérlegek a mérlegvalódiság el­veinek is megfeleljenek. Ami a Girót illeti, azt egyáltalában nem óhajtom kivenni több okból. Elsősorban aéért nem, mert hiszen végeredményben a vagyoni eltolódások . . . (Szilágyi Lajos: Az ankéten mást mondott a minister ur!) Az ankéton sem mondtam soha. hogy kiveszem. (Szilágyi La­jos: Feljegyeztem!) Rosszul jegyezte fel. Na­gyon meg szoktam gondolni, mit mondok. Azt mondottam, hogy foglalkozni fogok a kérdés­sel, és nem azt, hogy kiveszem. Egyébként az alkalmazottak érdekében sem áll, hogy a Giro kivétessék a törvény alól mert hiszen a giró nem olyan természetű vállalat, mint más vál­lalatok; az pénzügyletek lebonyolítására meg­szervezett intézmény. Mi következik ebből? Az, hogyha az urak olyan nagy terheket akar­nak reáróni, amilyent nem bir el, akkor hol­nap kimondja felszámolását, újraalakul és akkor mi történik az ottani nyugdíjasokkal? Ezt a kérdést tehát nem lehet ugy beállitani, mint ahogy az igen. t. képviselő urak beállit­ják. Igenis, ezeket az elveket kell szemünk előtt tartanunk és én meg vagyok győződve arról, hogy a bíróság megtalálja a helyes utat a nyugdíjasok igényeinek kielégítésére. Ké­rem, méltóztassék a szakaszt változatlanul el­fogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a közé­pen.) Elnök: A népjóléti minister ur kivan szó­lani ! Vass József népjóléti és munkaügyi mi­nister: T. Nemzetgyűlés! Várnai és Propper igen t. képviselőtársaim felszólaltak a 2. § kap­csán, mégpedig olyan értelemben, hogy a 2. §-ba uj intézkedés vétessék fel a továbbfizető mun­kásbiztositási nyugdíjasok érdekében. Ehhez az indítványhoz, sajnálatomra, nem tudok hozzájárulni, mégpedig azért nem, mert ez a kérdés nem tartozik ide; hiszen az egész ma­téria, tehát nemcsak a továbbfizető nyugdíja­Hok dolga, hanem általában a nyugdíjasok dolga vétetik ki a törvényjavaslat szerint ezen törvény rendelkezései alól, márpedig a régi jogszabályok szerint aceessorium sequitur principale, lehetetlen, hogy a fődolgot kive­gyük, a mellékes dolgokat pedig beleillesszük a javaslatba. Ezért én nem tudok ehhez a ja­vaslathoz hozzájárulni. Egyébként pedig a felhozott nehézségekkel Bzemben^ utalok arra a válaszra, amelyet an­nak idején tárcám tárgyalásakor ugyanerre a matériára, nézve a felszólalásokra bátor vol­tam megadni. Most ezt megtoldom azzal, hogy egész természetesnek találom és találhatja a t. Nemzetgyűlés minden tagja, hogy amennyiben ezen a terén valami rendeznivaló kérdés van és én azt hiszem, hogy van, — a tárcám tárgya­lásánál felemiitett nehézségekre vonatkozó lag azonnal meghagytam az illető ügyosztály­nak, hogy nekem azokról jelentést és javasla­tot tegyen — az megtalálja itt a törvényben megadott rendeleti, felhatalmazás alapján an­nak rendezését. Természetesen irányadónak fogjuk venni azt a mértéket, amelyet egyéb kategóriákra nézve nagy általánosságban ez a törvényjavaslat megszab. Azt hiszem, hogy ezzel egyrészt meg fo­gunk felelni annak az intenciónak, amely e kér­désben vezet bennünket, másrészt pedig mél­tóztatnak azt is látni, hogy ennek a mellékes matériának itt való tárgyalása nem célszerű. Ebből a szempontból tehát kérem, méltóz­tassék a 2. §4 változatlanul elfogadni. (Helyes­lés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánitom. Következik a határozathozatal. Maga a 2. § szövegében meg nem támad­tatyán, azt elfogadottnak jelentem ki. A 2. § első bekezdésénél Várnai képviselő ur betol­dást javasolt, amelyre nézve külön fogom fel­tenni a kérdést. Kérdem, méltóztatnak-e a 2. § első bekez­dését a képviselő ur által javasolt mondattal kiegészíteni, ig-en vagy nem? (Igen! Nem!) Ké­rem azokat a képviselő urakat, akik az indít­ványt elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Kisebbség. A nemzetgyűlés az indítványt elveti. Következik a 3. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasz szövegét felolvasni. Perlaki György jegyző: (Olvassa a 3. §-t.) — F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Nemzetgyűlés! A 3. §-hoz három módosítást vagyok bátor előterjeszteni. Először is a 3. § 2. bekezdése után a következő szöveg felvételét ajánlom (olvassa): »Ausztria területén törvényesen megalakult olyan rész­vénytársaság vagy szövetkezet, amely működé­sét az 1914. évi július hói. napja előtt Magyar­ország területére is kiterjesztette, arányszámát a hazai jogszabályai szerint egész üzletére ké­szített arany megnyitó mérlege és az 1914. évi július hó 1. napját megelőző _ időpont szerint készített egész üzletére kiterjedő utolsó mér­lege alapján állapítja meg. Az arany meg­nyitó mérlegnek az előbbi bekezdés értelmében számbajövő adatait pengőértékre ' kell átszá­mítani. Az átszámítás módját a pénzügyminis­ter rendelettel állapit ja meg. Az igy megálla­pított arányszám alapján fiztendő járandóság nem lehet kevesebb, mint amennyit a társaság hasonló körülmények között ausztriai alkal­mazottainak fizet.« Ez az inditvány az, amelyet előbb a pénz­ügyminister ur jelzett. E módosítás elfogadása esetében a 3. § uj bekezdéssel bővül. Ehhez ké­pest ott, ahol a javaslat a 3. § 2. és 3. bekezdé­désére hivatkozik, ezután a 3. $ 2., 3. és 4. bekez­désére kell hivatkozni, ahol a javaslat a 3. § 3. bekezdésére hivatkozik, ezután a 3. § 4. bekez­désére kell hivatkozni, ahol végül a 3. § 4. be­kezdésére történik hivatkozás, ott ezentúl a 3. $ 5. bekezdésére kell hivatkozni. Ehhez képest módosul a 4. § 3. bekezdésének utolsóelőtti sora, az 5. § 2. bekezdésének utolsóelőtti sora, 3. be­kezdésének 16. sora, a 6. §. 1. bekezdésének 7., 2. bekezdésének 3., 4. bekezdésének 6., és alulról számított 3. sora, a 10. § 3. bekezdésének 2, és 3, sora.

Next

/
Thumbnails
Contents