Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-568

8 A nemzetgyűlés 568. ülése 1Ô26, utóbbi rendelet értelmében szabad forgalom alá kerültek, és amely községekből konkrét panaszok érkeztek, — bár nem teljes számban, de mégis konkrét panaszok érkeztek — ministeriális tisztviselőt fogok kiküldeni, aki a lakásügyek intézésében járatos, és az illető, mielőtt kimenne, 8 nappal előbb a kiérkezésének idejét, napját, óráját és helyét kidoboltatja a községben (Helyeslés.) azzal a célzattal, hogy mindenki, akár háztulajdonos, akár pedig bérlő, ha valami panasza van, jelentkezzék a községházánál, illetőleg a megjelölt helyen abban az időben, amikor az illető ott a panaszokat felvenni hajlandó lesz. A község elöljárósága tehát nincs megbizva azzal, hogy a panaszokat begyűjtse. Annak azonban természetesen semmi akadálya nincs, hogy a község elöljárósága, vagy mondjuk, a község jegyzője a hozzá érkező panaszokat hozzám továbbitsa. A helyzet t. i. jogilag, vagy közigazgatásilag ugy van, hogy ahol teljes szabad forgalom hirdettetett ki, ott azon a területen az én lakásigazgató, adminisztráló főhatóságom megszűnt, ellenben helyreállt a közigazgatási hatóságok ilyen irányú hatásköre. A vármegyében vagy a törvényhatósági városban, a megyei, illetőleg városi lakásszabályrendelet értelmében a községi, vagy városi elöljáróság tartozik természetesen eljárni, illetőleg tartozik a jogsérelmet szenvedő, vagy magát szenvedettnek vélő polgárságnak rendelkezésére állani. A legelemibb polgári jog, hogy ha valaki sérelmet szenvedett és közigazgatási utón van mód arra, hogy sérelmét orvosolják, az illető sérelmet, a szenvedő sérelmét a közigazgatási előljáró előtt tolmácsolja és ez tőle azt fölvegye. Ez elemi jog és az illető jegyzőnek ezt kötelessége felvenni és hozzám továbbitani. De, mondom, nem ezen fordul meg a kérdés, mert hiszen az én tisztviselőm mindenkivel személyesen kivan tárgyalni, akinek valami sérelme van, ugy hogy én megnyugtathatom a t. Házat és a felszólaló t. képviselő urat, hogy teljes reményem van arra, hogy azokben a községekben, amelyekből konkrét panaszok érkeznek hozzám, sikerülni fog majd a bérlők és a háztulajdonosok között olyan viszonyt teremteni, amely a felmondások számának minimumra való korlátozásával, valamint a lakbéremelésnek a 75%-nál magasabbra nem engedésével, talán másfél vagy két esztendőre előre legalább tűrhető helyzetet biztosit. Mindenesetre minden gondom az lesz, hogy augusztus l-ig ezeket a kérdéseket lebonyolithassam. (Általános helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés! Teljesen és tökéletesen egyetértek az elnöki napirendi javaslatnak azzal a részével, amelyben az elnök ur indítványozza, hogy a ministerelnök urnák és a pénzügyminister urnák távolléte, nemkülönben a Genfben folyó pénzügyi tanácskozások miatt a Ház bizonytalan időre napolja el tanácskozásait, de nem tudok egyetérteni az elnöki napirendi indítvány azon részével, ahol az igen t. elnök ur a legközelebbi ülés napirendjére az eddigi szokásoktól teljesen eltérve már két tárgyat fixiroz. T. i. ha bizonytalan időre elnapoljuk a nemzetgyűlés üléseit, akkor a bevett szokások szerint a legközelebbi ülés napirendjére a további teendők megállapítása volna kitűzendő, nem pedig két meghatározott tárgy, amelyek közül a magántisztviselők nyugdíjvalorizációja olyan törvényjavaslat, amely nemcsak az ellenzéki pártok összességének, hanem a kormányt támogató pártok közül is tudomásom szerint a keresztény gazdasági párt ellenzését váltja ki. Gondolnunk kell arra, hogy ez a törvényjavaslat kiszakított része az általános valorizáêvi június íió 5-én, szombaton. ciós törvényjavaslatnak egy része, amely kiszakittatott, mert a pénzügyminister úrral sikerült a nagybankoknak és a nagyvállalatoknak elhitetni azt, hogy nem tudják megcsinálni aranymérlegüket anélkül, hogy a nemzetgyűlés le ne tárgyalja a magántisztviselők nyugdijvalorizációjára vonatkozó törvényjavaslatot. Annakidején sikerült érveinkkel bebizonyítani azt, hogy nincs Junktim az aranymérleg összeállitásának lehetősége és a nyugdijvalorizációs törvényjavaslat letárgyalásának szüksége között. Bebizonyult ez az állitásunk azzal is, hogy az összes vállalatok kivétel nélkül a meghatározott időre aranymérlegeiket elkészítették. Ez a sürgető erő tehát, amely parancsolólag hatott az igen t. pénzügyminister úrra, megszűnt; senki sem kívánja, senki sem sürgeti, senki sem hajtja a nyugdij valorizációs törvényjavaslatnak tető alá hozását, maguk az érdekeltek pedig, kivétel nélkül, a magántisztviselőknek vagy a nyugdijas tisztviselőknek minden szervezete, minden testülete egyhangúlag azon az elvi állásponton van, hogy a nemzetgyűlést kéri hogy ezt a törvényjavaslatot a plénumban ne is tárgyalja, hanem dobja oda, ahol már sok törvényjavaslatunk van: a papírkosárba, vagy az irattárba. Hiszen egész sorát tudnám már felsorolni azoknak a törvényjavaslatoknak, amelyek bizottságilag letárgyaltattak, de plenáris tárgyalás céljából napirendre sohasem tűzettek. A nyugdij valorizáció kérdésének is ide kell jutnia, és nagyon rossz szolgálatokat tesz a többségi párt nemcsak a nemzetnek, nemcsak az érdekelteknek, de önmagának is akkor, amikor ezt a teljesen antiszociális törvényjavaslatot erőnek-erejével, numerikus többségi helyzetét kihasználva, keresztül akarja itt hajszolni. Az összes hibás alkotások közül, amelyek ebből a nemzetgyűlésből kikerültek, ez lesz a leghibásabb; ez a törvényjavaslat lesz az, amely után a legtöbb panasz fog felhangzani, ez a törvényjavaslat lesz az, amely után átkozni fogják apák, anyák és gyermekek azokat a törvényhozókat, akik ezt a törvényjavaslatot megszavazni fogják. Igazságtalan törvényjavaslat ez már a kiinduló pontjában, amikor a mérlegek összehasonlitásából indul ki, amely mérlegek mineműségét azonban épen egy olyan nemzetgyűlésnek kell igen jól ismernie, amelynek tagjai közül vállalatok igazgatóságában igen sokan vannak benn. Tehát egy lehetetlen, igazságtalan, erőltetett törvényjavaslat ez, amelyet a pénzügyminister ur már a bizottsági tárgyalás során is csak egykét szótöbbséggel tudott nagynehezen ugy, ahogy keresztülvonszolni. Egy ilyen törvényjavaslatot, amelyből köszönet senkire sem hárul, a bevett szokásoktól eltérően már most napirendre tűzetni : meggondolatlan eljárás a nemzetgyűlés többségétől. Ha mi tekintettel vagyunk arra, hogy a ministerelnök ur és a pénzügyminister ur távol van és tudjuk, hogy miért vannak távol és tudjuk, hogy Genfben nem kisebb dolgok dőlnek el, mint a pénzügyi ellenőrzések megszüntetése és a beruházásra szánt összegek felszabadításának kérdése és ha arra gondolunk, hogy a frankhamisitási ügynek konzekvenciáját, akárhogyan játszódott is le a birói tárgyalás és akármiképen hangzik is a birói Ítélet, vagy annak indokolása, mégis az igen t. kormánynak és a többségi pártnak le kell vonnia oly irányban, hogy törvényhozási, vagy pedig kormányrendelkezéseknek kell napvilágot látni a tekintetben, hogy ez a nemzet a jövőben hasonló próbálkozásoknak, hasonló megrázkódtatásoknak semmi körülmények között kitéve ne legyen, figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a genfi tárgyalást és ennek az ügynek következményeit illetően is sürgősebb teendők hárulnak