Nemzetgyűlési napló, 1922. XLV. kötet • 1926. június 05. - 1926. október 26.

Ülésnapok - 1922-572

À nemzetgyűlés 572. ülése 1926, évi június hó 18-án, pénteken. 129 Ellenben ez az öí esztendő kinek kell? A nagytőkének kell, mert a nagytőke nyugodtan akar maradni alkalmazottainak agitációjával szemben. Be akarja biztosítani ez a törvényjavaslat a vállalatokat a szegény ember követelése és kopogtatása ellen. A nagytőke várja, bogy az állam utasítsa el őket már előre öt esztendőre és ne neki kelljen velük babrálnia. És kérdezem, megállapitotta-e valaki valamiféle kategóriában öt esztendőre előre a ténylegesek sorsát? Tud-e az igen t. pénzügyminister ur akár az állami alkalmazottaknál, akár a magánalkalmazotíaknál valami olyan intézkedést vagy intézményt mutatni, amely öt évre előre elintézi mindenkinek sorsát? Hiszen a mindenkori pénzügyminister mindig azzal operál, bogy: amint javul a helyzet, akkor talán már legközelebb történik valami. Hányszor mondta az igen t. pénzügyminister ur a nyugdíjasoknak: »Ha legközelebb kimegyek Genfbe...« Igenis, tehát rövid időközöket szabtak meg minden fixfizetésü ember járandóságánál, hogy azon, amint csak lehetséges, segítenek. Éppen csak ennél az egy kategóriánál vágja el a pénzügyminister ur öt esztendőre a javitás lehetőségét. Ennek eredménye az lesz, igen t. pénzügyminister ur, hogy itt Magyarországon öt esztendő alatt ki fog fejlődni a mérlegek készítésében egy ujabb technika, egy ujabb gyakorlat. Eddig is volt egy gyakorlat, az adóeltitkolás kérdésében; mesterség és művészet volt mérleget csinálni ugy, hogy az adóztatást csökkentsék vagy elkerüljék. Most majd jön egy másik gyakorlat, egy másik próbálkozás ebben az országban, amikor arra szamitanak, arra készítik a mérlegeiket, hogy öt esztendő múlva megint kibújhassanak ama kötelezettségek alól, amelyekkel a munka jutalma érdekében amugyis tartoznak. Egész zsonglőrök lesznek itt a mérlegkészítés terén, és ezeknek nevelése az igen t. pénzügyminister ur nevéhez fog fűződni. Kérdezem az igen t. pénzügyminister urat, hogyan lehetett ehhez a kérdéshez egyáltalában hozzányúlni a kereskedelmi jog ujabb szabályozása, a részvényesek jogának, vagy, ha ugy tetszik, a rész vény jognak ujabb szabályozása nélkül? A nagy vállalatok direktorai most a részvényeseket próbálták kijátszani az alkalmazottak ellen. Kezdtek hivatkozni arra, hogy: »Mit akarnak a nyugdíjasok? A részvényesek kárára állanak elő megmérhetetlen követelésekkel?« Természetesen, a tájékozatlanok előtt ez jól hangzik. Akik azonban tudják azt, hogy a kisrészvényesnek szava alig van, a nagyrészvényesek pedig maguk az igazgatók, akik önmagukról pompásan tudnak gondoskodni, azokat természetesen nem tartja vissza ez az ijesztgetés; a részvényeseknek ez a szembeállítása a magánalkalmazottak, a nyugdíjasok, az özvegyek és árvák tömegét nem tartja vissza attól a mozgalomtól, amelyet ebben a kérdésben megindítottak. Kérdezem a mélyen t. pénzügyminister urat, hogy ha elő is fordult itt taktikai hiba, hogy ma olyanok csaptak össze egymással, akik mindketten ellenségei ennek a törvényjavaslatnak, (Egy hang a középen : Ki az a két összecsapó ?) ha már ez az előnyös taktikai helyzet alakult ki az igen t. pénzügyminister ur számára, hogy még tárgyalás közben sem tudnak egyes nemzetgyűlési képviselő urak bizonyos kérdéseket kikapcsolni és a közös ellenfél ellen egyöntetűen felvonulni és itt már az ostrom nem hat az igen t. pénzügyminister úrra, akkor hát az az összefogás, amely a magántisztviselők társadalmában hónapokkal ezelőtt létesült, az az összefogás, amikor keresztényszocialisták, vagy akár még jobbra menjünk: fajvédők vannak együtt már hónapok óta a szoNAPLÓ. XLV. ciáldemokratákkal, amikor politikai pártkülönbség nélkül, mindenféle felekezeti, mindenféle világnézeti különbség nélkül ez a tábor már hónapok óta békés egyetértésben és szövetségben van ez ellen a törvényjavaslat ellen, ez a nagy egység miért nem hat a pénzügyminister úrra; nem érzi-e az igen t. pénzügyminister ur, hogy itt irtózatos nagy hibák készülnek ? (Malasits Géza : Segít nekik hi veket szerezni!) Ha egy olyan társadalom, amelynek rétegei titkos társaságok szálai által és egyébként is el vannak választva egymástól, amelynek sajtója naponkint gondoskodik arról, hogy a válaszfalak valahogy le ne omoljanak, hanem még inkább emeli azokat, így fel tud sorakozni ebben a kérdésben, együtt tanácskozik és együtt határoz, akkor kell, hogy az igen t. pénzügyminister ur, ha már nem lát monstre felvonulást itt az ellenzéki oldalon, legalább lássa meg ezt a másik monstre-felvonulást, és kell, hogy ez hasson az igen t. pénzügyminister úrra. T. Nemzetgyűlés ! Emiitette már az előttem felszólalt t. képviselőtársam a nyugdíjalapokat, Hát igen, egyik javaslatunk az volt, hogy a kérdés megoldása tekintetében itt kellett volna a kezdeményező lépéseket megtenni. Hiszen más országokban is, ha jól tudom, Ausztriában és Németországban is történtek ilyen irányban kísérletek. Ott is az a törekvés, hogy az értékükben csökkent nyugdíjalapokat az évi üzleteredményből kihasított nagyobb hozzájárulással és az aktív tisztviselőknek ugyancsak megnagyobbított, fokozott befizetéseivel rövid néhány év alatt re fun dálják. (Bud János pénzügyminister : Ez a vállalatok érdeke !) Ez volna a nyugdíjalapok újrateremtésének útja, s ez az ut járható lett volna az igen t. pénzügyminister ur számára is. Utóvégre tény az, hogy nálunk, Magyarországon, a nyugdíjalapok részben vagy egészben megsemmisültek. De ki engedte ezeket megsemmisülni ? Ebben két tényező a bűnös. Bűnösök maguk a vállalatok, amelyek sok helyen megmenthették volna a nyugdíjalapokat, ha ugy gondoskodtak volna a nyugdíjalapokról, mint ahogyan önmagukról gondoskodtak. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Bűnök voltak azok a próbálkozások is, melyek itt Magyarország pénzügyi talpraállitása terén történtek. Hiszen ezekről már egész hiba-listát sorakoztattunk itt fel. Bűnösök vnltak tehát a kormányzati mulasztások, amelyek engedték ezeket a nyugdíjalapokat megsemmisülni. Tehát a pénzügyi bölcseség teljes hiánya bizonyos intézkedésekben, vagy az előrelátás hiánya a mulasztások tekintetében, járultak hozzá ahhoz, hogy a nyugdíjalapok megsemmisültek. A kormány és a vállalatok vezetőségei együtt csinálták a bajt, együtt romboltak le meglevő épületeket, mert hiszen a nyugdíjalapok is épületszámba vehetők lettek volna, és most nem akarják együtt helyreállítani ezeket a nyugdíjalapokat, nem akarják ezeket szanálni, hanem jönnek egy ilyen törvényjavaslattal, _ jönnek a vagyonátmentés arányszámával, jönnek egy lehetetlen aranykulccsal, amely csak felháborodást fog az egész vonalon eredményezni, amely a nyugdíjasok nyomorát csak fokozni fogja, amely nem lesz megoldás s amely olyan lesz, mint a kormánynak sok próbálkozása, s amely után majd jön a novella. Mert e törvényjavaslat után az igen t. pénzügyminister ur novellával fog jönni, — méltóztassék majd erre visszaemlékezni! (Malasits Géza: Már kezdheti szerkeszteni a novellát ! — Szomjas Gusztáv : Az jó volna, mert a helyzet javulását jelentené!) Azelőtt az alkalmazottak és a nyugdíjasok járandósága fix volt, hiszen amikor a fix fizetésüek csoportjáról beszéltünk és hatalmas nagy parlamenti mozgalmat bonyolitottunk le a fix 19