Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-558

90 A nemzetgyűlés 558. ülése 1926, hozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik-e a választ tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Következnek az interpellációk. Kérem Fábián Béla képviselő ur interpellációját felolvasni. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő ur nines jelen, interpellációja töröltetik. Következik Rupert Rezső képviselő ur interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): »Szóbeli interpelláció a kormányhoz: gróf Bánffy Miklós volt magyar külügyminister román állampolgársága, a vele kapcsolatos aggodalmak és oly alkotmánybiztositékok szerzése tárgyában, amelyek lehetetlenné teszik, hogy jövőben bárki, aki esetleg már idegen állampolgárjelöltje, a magyar kormány tagja lehessen. 1. Tudja-e a kormány, hogy gróf Bánffy Miklós optait magyar állampolgár román állampolgárságért folyamodott és késznek nyilatkozott Romániának hűségi fogadalmat tenni 1 2. Tudja-e a kormány, hogy most már csak a román imperiumtól függ, hogy nevezett gróf ur román állampolgár legyen, ha ugyan polgárosítása máris meg nem történt? 3. Elbocsátottak-e nevezett magyar gróf urat a magyar állampolgári kötelékből, ha ugyan egyáltalában optait! Ki tette ezt? 4. Ha megtörtént, ha nem az elbocsátás: tudja-e a magyar kormány, hogy nevezett, aki a trianoni békét is képviselte a magyar nemzetgyűlés előtt, az első Bethlen-kormány külügyrninistera volt s mint ilyen a magyar államhoz való hűségre külön is esküt tett? 5. Tudja-e a kormány, hogy ily körülmények között Románia részére felajánlott hüségesküje a magyar nemzet érzelmeinek megsértése és rút játék a legszentebb esküvel, amely alól feloldás nem képzelhető el? 6. Hogy optálasa és ministeri esküje dacára is most idegen állani részére ajánlja fel nevezett magyar gróf ur, az ország: volt külügyministere, a hűségesküt, tudja-e a kormtány, hogy ez az ország 'közvéleményében aggodalmat kelt aziránt, hogy amikor nevezett gróf ur még magyar külügyminister volt, nem volt-e, ha egyébkélnt nem: lelkében, már akkor is román állampolgár jelölt és külügyministeri ténykedését nem irányitottáik-e idegen érdekek, idegenben való érdemszerzési törekvések! 7. Nem gondolja-e a kormány, hogy hasonló meglepetések tés veszélyleihetősi.éjgek ellen alkotmánybiztositékokra van szükség? 8. Általában mi az álláspontja a kormánynak az eskü szentségéről, az állampolgári hűségről, a ministeri esküről, a hazafiság követelményeiről, ha még az is lehetséges, hogy volt magyar minister oly államnak ajánlja fel hűségesküjét, amelynek még területi felségjogai is ellentlétben állanak a magyar nemzet érdekeivel? 9. Tudja-e a kormány, hogy ez a hűségeskü, amelyet a volt magyar minister az idegen államnak felajánl, egyúttal a trianoni békére tett önkéntes hűségesküt is jelenti s mert az idegen állam a hűségeskü elfogadását s a polgárosítást máris kilátásba helyezte, ami rendkívüli kedvezmény, nevezettnek önkéntes expatriálása egyéibként sem födhet semmiféle magyar érdeket? 10. Hogyan magyarázza a kormány, hogy gróf Bethlen István, magyar ministerein ök, mégis még ezután is, noha gróf Bánffy Miklós évi május hó 22-én, szombaton. lépései és szándékai nevezettnek saját sajtóbeli nyilatkozataiból is már ismeretesek voltak előtte, kitüntette nevezett magyar gróf urat azzal, hogy mint az ország ministerelnöke, legutóbb ünnepélyes ministerelnöki vacsorán fogadtai 11. Tudja-e a 'kormány, hogy ez az eljárás hazaüatlanság'a mellett a magyar önérzet és nemzeti becsület kíméletlen semmibevevése, sőt areulcsapása? 12. Hajlandó-e a kormány ennek az eljárásnak következményeit sürgősen levonni? Elnök: Rupert Rezső képviselő urat illeti a szó. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Hetek előtt bejárta a sajtót a hir, hogy Bánffy Miklós gróf, az első Bethlen-kormány külügyministere, román állampolgárságért folyamodott. Ez a hir a sajtóban többször felbukkant, az illető volt minister ur nemcsak nem cáfolta meg, de nemrégiben megerősítette a hirt, hogy csakugyan román állampolgárságért folyamodott és késznek nyilatkozott arra, hogy Komániának hűségnyilatkozatot tesz. Ezután történt az, hogy Bánffy Miklós grófot, aki ministeri esküjével ellentétben bejelentette, hogy a magyar állam iránt hűtlen lesz és idegen, velünk ellentétes érdekű államnak tesz hűségnyilatkozatot, a magyar ministerelnök ünnepélyesen, szinte állami ebéden, fogadáson fogadta és ezzel megtisztelte. Különös dolgokat példáz ez az eset, amely megítélésem szerint olyan, hogy még a mai napok szörnyű eseményei közül is kikívánkozik. Mégis csak különös és aggodalmas dolog, hogy az ország egyik volt ministere, aki mint minister, külön hűségesküt tett az állammal szemben, erre a lépésre határozza el magát. Ez a lépés különösen kapcsolatban a ministerelnök urnák magatartásával, jellemzi az Erdélyből ideszakadt arisztokrácia érzelmi világát és eszmevilágát, azt, hogy az ő hazafiságuk ebből következtetve alig más, mint az ubi bene, ibi patriá-nak hazafisága. Hiszen azzal, hogy egy volt magyar minister, éppen a csonka országnak ministere, aki ennek a csonka országnak esküt tett, bejelenti az állam iránt való hűtlenségét, ez olyan impedimentum publicae honostatis, amely eleve kizárja azt, hogy valaki, az ország ministerelnöke őt külön megtisztelje, őt állami fogadtatásban részesítse. Aggasztó jelenség ez, mert hiszen lehetőségeket tár fel, hogy az eset megismétlődk. Aggo:dalmias az, hogy valaki magyar kűllügyminister lehetett, akiből később idegen állampolgár lett, aki később, nem is hosszú idő múlva, rövid évek múlva kijelenti, hogy most egy idegen államnak tesz hűségesküt. Felkel bennünk az aggodalom, hogy a mai politikai hatalmi irányzat mellett lehetséges, hogy olyan valiaki legyen magyar minister, akiben már benne szunnyadnak a szándékok, hoigy csakhamar idegen államnak a polgára lesz. Hiszen visszapillantó világi tásban azt az aggodalmat kelti Báinffy Mikilós lépése, hogy benne a szándék már külügyminister kWiában is megvolt és ez azt jelenti, hogy nem bizonyos), hogy akklor őt» mint magyar külügyministert kizárólag csak magyar érdekek vezették a magyar külpolitikai irány it ásában, ellenben felkel az aggodalom, hogy akkor, mikor magyar minister volt, már idegenben^ való érdemsizerzési törekvések irányithatták lépéseit. A jövőre nézve is aggodalmas ez a lépés, hiszen Bánffy Miklós gróf, mint magyar külügyminister, magyar titkoknak jutott birtokába, magyar titkos koncepciókba láthatott be. Már-