Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-558

A nemzetgyűlés 558. ülése 1926. ez is egyik igen nagy oka annak, hogy a munkanélküliség olyan hatalmas méreteket öltött és e tekintetben nem akar javulás bekövetkezni. Legyen szabad ez alkalommal felvetnem azt a kérdést, hogy e törvényjavaslat kapcsán, nem lehetne-e a pénzügyminister úrtól olyan megnyugtató kijelentést kapni, amely nemcsak azt helyezi kilátásba, hogy ujabb hitelmegvonások nem fognak bekövetkezni, hanem hogy a hitelélet kibővül, a hitel olcsóbbá fog válni. Ezt joggal lehet most már remélni, mert ugy tudom, hogy a szanálás második etapjánál, a közgazdasági élet helyreállításánál tartunk. A hitelélet normális mederbe való terelésénél kell, hogy tartsunk, mert enélkül hiába a szanálási műnek első része, az eredménnyel nem járhat. A magánvállalkozást és magángazdálkodást kell megindítani, ennek megindulása pedig legnagyobb részt attól függ, hogyan alakul a hitelélet a legközelebbi jövőben. Ugy tudom, hogy ezidőszerint a Nemzeti Banknál is olyan magas a kamatláb, hogy ez teszi nagyrészt lehetetlenné a hitelek igénybevételét. Tudomásom szerint 7% az eszkompthitel és azt hiszem, 8% a lombardhitel a Nemzeti Banknál. A Nemzeti Bank adja a Pénzintézeti Központnak a kölcsönöket, ez körülbelül egy, de lehet, hogy másfél százalékkal is továbbitja, úgyhogy mire a hitel azok kezeihez jut, akik azt tényleg használni is akarják, olyan magas a kamat öszszege, hogy azt az üzleti vállalkozásba belekalkulálni nem lehet. Egyrészt tehát az a baj, hogy magas a kamat, másrészt pedig az, hogy igen kicsiny az a tőke, amelyet kölcsön lehet venni és épen ebben az irányban két nagyon fontos intézkedésre van szüksége a pénzügyminister ur részéről. Nem gondolok erőszakos intézkedésre, mert teljesen kizártnak tartom, hogy a hiteléletet erőszakos eszközökkel meg lehessen javitani, ugy gondolom azonban, hogy elsősorban a Nemzeti Banknál kellene odatörekedni, hogy a kamatlábat leszállítsa, mert csak ez idézheti elő a hiteléletben azt, hogy olcsóbbá váljék a hitel. Miután ez a törvényjavaslat felhatalmazást ad a pénzügyminister urnák, illetőleg a Pénzintézeti Központnak, hogy a bankokat ellenőrizze, működésüket minden tekintetben figyelemmel kisérje, e felhatalmazás alapján módjában van olyirányu intézkedéseket is tenni, hogy a bankok az esetleges olcsó kamatú kölcsönöket ne továbbítsák túldrágán, ne nehezítsék meg ezáltal is az üzleti vállalkozásokat, mert különben egész közgazdasági életünk továbbra is abban a stádiumban fog maradni, amelyben most van, sőt még attól is lehet félni, hogy rosszabb lesz. Ezzel kapcsolatosan meg kell említenem az építkezés kérdését, és ennek folyományaképen a lakáskérdés problémáját. Ha a hitelélet rendezést nyerne és a kamatláb alacsonyabb volna, akkor a lakáskérdés nagy problémája is könnyebben jutna megoldáshoz. Olcsóbb hitellel többen kezdenének építkezésbe, az építkezések lebonyolítása után a lakások szaporodnának, a lakások szaporodásával pedig fokozatosan ki lehetne küszöbölni ezt a most már évek hosszú sora óta, mintegy másfél évtized óta tartó nehéz problémát. Bövidre szabott felszólalásomban e törvényjavaslat törvényerőre emelése elé nem akarok semmiféle akadályt görditeni. Felszólalásomban csak meg akartam ragadni az alkalmat arra, hogy a pénzügyminister ur figyelmét ezekre a kérdésekre felhívjam és egyben évi május hó 22-én, szombaton. £5 azt kérjem a pénzügyminister úrtól, hogy szíveskedjék ez alkalommal olyan megnyugtató kijelentéseket tenni, amelyek nemcsak azt helyezik kilátásba, hogy hitelmegvonásók nem fognak történni azzal, hogy a Pénzintézeti Központ tőkéje a Nemzeti Bankba koncentrálódik, de olyan értelemben is méltóztassék megnyugtató kijelentéseket tenni, amire én céloztam ami a hiteléletet megkönnyíti, a kamatokat olcsóbbá teszi és lehetővé válik azi, hogy nagyobb Összegű kölcsönök is fokosíthatok lesznek. A legnagyobb problémák közé tartozik még az is, hogy rendkívül nehéz hozzájutni a hosszúlejáratú hitelekhez. A mezőgazdaság részére sikerült már — ugy tudom — mintegy 80 millió aranykorona értékű hosszúlejáratú kölcsönt juttatnia a pénzügyminister urnák, de Szükség volna arra is, hogy a magánvállalkozás is hozzájuthasson ilyen hosszabhlejáratu kölcsönhöz. A rövidlejáratú kölcsönök ugyanis nem idézhetik elő az ipari és kereskedelmi élet megjavulását. A rövidlejáratú kölesönnel az iparosok és kereskedők boldogulni nem tudnak, mert nem tudják olyan hamar az üzleti életben visszavenni a kölcsön adott összeget, énen ezért tartózkodnak is a rövidlejáratú és súlyos kamatozású kölcsönöktől, ami ismételten kijelentem, maga után vonja az ipari és kereskedelmi élet visszafejlődését, stagnálásátEz az államra nézve is feltétlenül káros, mert fogyasztóképtelenséget idéz elő, nagy a munkátlanság, nem tudnak munkához jutni az emberek nagy tömegei ezáltal fogyasztóképtelenekké válnak és az állam bevételei is rendkivül erős mértékben lecsökkennek. Ha tehát ezt a szempontot vesszük figyelembe, állampénzügyi érdek is az, hogy e téren minél hamarább történjék olyan intézkedés, amely ezeket a nehézségeket kiküszöböli. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem olyan egyszerű probléma, amelyet márólholnapra meg lehetne oldani, mert tőkeszegény ország vagyunk, igen nagy mértékben rá vagyunk utalva a külföldre és nagyobb, hosszúlejáratú külföldi kölcsönöket kellene szereznünk, hogy a hitelélet normális mederbe kerülhessen. "Főként azt kérem a pénzügyminister úrtól, hogy e tekintetben vesse magát közbe a lehető legmesszebbmenőén és ne csak a közgazdasági életet állítsa helyre egyoldalú intézkedésekkel, hanem minden irányú, mindenre kiterjedő intézkedésekkel — mert a közgazdasági élet tökéletes helyreállításához tartozik az ipar és kereskedelem helyreállítása is, nemcsak a mezőgazdasági élet helyreállítása — a hármat együttesen indítsa meg, a gazdasági élet vérkeringését szabadítsa fel, hogy a mostani aléltságból és bénultságból normálisabb viszonyok közé juthassunk, amely viszonyok között mégis csak remélhetjük, hogy ebből a rettenetes állapotból ki lehet szabadulni. Nagyjából ezeket kívántam elmondani. Legvégül még csak arra akarom felhívni a minister ur figyelmét, hogy a kisipari hitelekről is méltóztassék szélesebb körben gondoskodni, mert itt talán még fokozottabb mértékben áll fenn a tőkehiány. Egy nagy vállalkozás, azt hiszem, még ezekben a súlyos időkben is könnyebben tud hozzájutni a szükséges hitelhez épen azért, inert erősebb, mert nagyobb biztosítékokat tud nyújtani, a kisiparosoktól ellenben, akik az utóbbi évtizedben teljesen leromlottak, szintén olyan biztosítékokat kérnek, amelyeket nyújtani nem tudnak. Itt is szükséges olyan könnyitéseket tenni, amelyek a kisiparosok részére lehetővé teszik, hogy köl12*