Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-558

86 'A nemzetgyűlés 558. ülése 1926. esönökhöz juthassanak. Ez is rendkivül fontos közgazdasági ténykedés volna. Méltóztassék csak elgondolni, milyen nagyszámú kisiparos van az országban. Ha ez a kisiparosság nem tud az iparának vagy kereskedelmének üzéséhez szükséges hitelhez hozzájutni, ezek mind szintén tartózkodni kénytelenek a vállalkozástól, bénulttá válik a vállalkozás és ez mind hozzájárul ahhoz a nagy közgazdasági katasztrófához, amely ebben az országban esztendők óta van. Meg vagyok róla győződve, hogy ha ez irányban nem történnek meg a szükséges intézkedések a pénzügyminister ur részéről, akkor az egész szanálási mű nem ér semmit, a szanálási művet nem lehet eredménnyel, sikerrel befejezni, mert — hangsúlyozottan kell kijelentenem, — nem elegendő az államháztartás pénzügyeit rendbehozni, nem elegendő kivetni anyíiyi adót, amennyi a kiadások fedezésére szükséges, hanem arról is gondoskodni kell, hogy az adóalanyok a kivetett adókat meg is tudják fizetni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez pedig csak ugy lehetséges, h H Si közgazdasági élet megbénult vérkeringése megindul, szerintem pedig csak ezekkel az intézkedésekkel lehet ezt a megbénult közgazdasági életet helyréé 11 itani. Egyébként, minthogy a kormánnyal szemben bizalommal nem viseletetem, a törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Senki sincs feljegyezve! Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Nemzetgyűlés! Nagyon jóleső volt hallanom azt az igen objektiv és nemcsak objektiv, hanem erős szakavatottságra is valló beszédet, amely a túloldalról ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása során elhangzott. Ez a törvényjavaslat arra van hivatva, hogy tovább épitse ki az ország pénzügyi és gazdasági konszolidációját. Én csak egy következtetést akarok ebből levonni: higyje el az igten t. ellenzék, ha igy tárgyalnék az egyes problémákat, ha igy vennők elő az ország összes bajait és nem szenvedélyek fütenének bennünket, meg vagyok győződve, hogy sokkal nagyobb mértékben mennénk a konszolidáció fele, mint egyébként. (Ugy van! jobbfelől.) A mai nap példa volt arra, hogyan kell komolyan tárgyalni egyes nagy problémákat. Elsősorban arra a kérdésre akarok röviden válaszolni, nem fog-e ez a törvényjavaslat, helyesebben a Pénzintézeti Központ mai helyzetének megváltoztatása és rendezése hitelmegvonásokhoz vezetni. Megnyugtatom az igen t. Nemzetgyűlést és t. képviselőtársamat abban az irányban, hogy ez semmiféle hitelmegvonásra nem fog vezetni. Ezért emeltük fel elsősorban a Pénzintézeti Központ alaptőkéjét, amely alaptőkéje arányában váltóleszámítolással élhet a Nemzeti Banknál; ezzel pótoltuk tehát azt a tőkét, amelyet eddig tulajdonképen majdnem helytelenül vett igénybe a Pénzintézeti Központ, mert hiszen azok jórészt állami pénzek voltak. De egyébként Is gondoskodás fog történni arról, hogy az állami pénzek koncentrálásának ez a rendezése semmiféle irányban ne befolyásolja hátrányosan a hiteléletet. Csak két tényre akarok ebből a szempontból rámutatni. Az első az, hogy épen ennek a törvényjavaslatnak kapcsán bizonyos aggáévi május hó 22-én, szombaton* lyok voltak abban az irányban, hogy épen ultimókor, amikor a pénzintézetek leginkább vannak rászorulva nagyobb tőkére, ez rendelkezésre fog-e állani; a Nemzeti Bank a legnagyobb készséggel rendezte ezt a kérdést, úgyhogy semmiféle fennakadás nem történt ebben a tekintetben. De tovább megyek. Az aranymérlegek már megjelentek és örömmel szegezhetjük le, hogy kedvezőbb képet mutatnak, mint előre sejtettük és gondoltuk. Ezek kapcsán úgyis rendeznie kell a Nemzeti Banknak a hiteligényeket és a hitelkereteket. Azt a megnyugtató kijelentést tehetem, hogy a Nemzeti Bank, tekintettel épen erre a koncentrálásra, a legmesszebbmenő liberalizmussal fogja ezt a kérdést kezelni, természetesen mindig szem előtt tartva a Nemzeti Bank által kitűzött célokat, amelyeket veszélyeztetni semmi körülmények között nem lehet. Igen t. képviselőtársam ezen túlmenőleg is rámutatott egyes hitelproblémákra. Teljességében osztom azt az álláspontját, hogy egészséges gazdasági élet csak a hiteléleten át fejlődhetik ki. Ha az igen t. Nemzetgyűlés megfigyeli az utolsó két év pénzügyi politikáját, merem állitani, hogy mi végeredményben a hitelpolitikát állitottuk az egész pénzügyi politika tengelyébe. Hogy ez nem járt teljes eredménnyel, ne méltóztassék azt hinni, hogy ez a pénzügyi kormányzaton vagy a kormányon múlt, mert egészen helyesen és objektiven mondotta Kabók t. képviselőtársam is, hogy ő tudja, hogy rendkivül nagy nehézségekkel kell megküzdeni: benn az országiban tőkehiány van, hiszen elpusztultak a tőkék, mi pedig tőkére vagyunk utalva, de már -miniden es étre eléírtuk azt, hogy á mezőgazdaság terén a hosszúlejáratú hitel kérdését megoldottuk. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy én kezdettől fogva nem foglalkoztam a hosszúlejáratú ipari hitel kérdésével is, mert az a helyes álláspont, hogy a rövidlejáratú hitel fculajdönképen csak ideiglenes eszköz, de sohasem alkalmas arra, hogy a termelést egészséges irányba terelje. Ebből a szempontból kizárólag a hoszszulejáratu hitel van hivatva a kérdést megoldani. Jelezhetem azt is, hogy az ipari obligáeiók kérdését is remélem, hogy rövid időn belül meg fogjuk oldani, hiszen most már komoly tervek fekszenek előttem, tehát nem légből beszélek. Mondom, meg akarom ezt a kérdést oldani és remélem is, hogy egy-két hónapon belül meg- tudjuk oldani és ezáltal á gazdasági életünket egy lépéssel ismét előbbre visszük. Méltóztassék azonban megengedni, hogy egyet hozzáfűzzek ehhez. Ezzel kapcsolatban megemlitettem költségvetési beszédemben a gazdasági átorganizálás kérdését. Azt hiszem, ismét kénytelen vagyok ebben a tekintetben az egész gazdasági élet figyelmét felhivni egy körülményre. Nekünk számolnunk kell azzal, hogy hány iparvállalat életképes, mennyit lehet fentartani és nem abban az értelemben kell venni a koncentrációt, amely árkihasználásra és a fogyasztóközönség kihasználására irányul, hanem olyan koncentrációt r kell csinálnunk, amely a racionális termelést teszi lehetővé és amely a vállalatok életképességét növeli. Ezzel kapcsolatban a gazdasági élet is kell, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Épugy más irányban is foglalkozunk a hitelproblémákkal, hiszen már jeleztem talán a nemzetgyűlés előtt is, hogy a vármegyék községi hitelének kérdésével a legkomolyabban foglalko*