Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-558
84 : À nemzetgyűlés 558. ülése 1926. t Áttérve mármost a Pénzintézeti Központ ] különleges teendőire, legyen szabad egészen i röviden kiemelnem a következőket. Lényeges megszorítást tartalmaz az 5. pont. A ihelyzet », ugyanis edldig az volt, hogy az állami hitelszükségletek kielégítésénél a Pénzintézeti Központ működése eddig már hatásköri! eg meg volt engedve. Ezentúl ez nem lesz lehetséges, hanem tisztán csak Hajni hitelműveletek végrehajtásánál lesz a Pénzintézeti Központnak teendője, amely lényegesen elüt az eddigi sokkal szélesebb hatáskörétől. A monopóliumok tekintetében megszorítás van, amennyiben eddig általában megbizása volt a monopóliumokra nézve; a javaslat szerint ez most tisztán az osztálysorsjátékra szorítkozik. Uj intézkedés a köszolgálati alkalmazottak kölcsönnyújtására vonatkozó része, amely ugyan törvényhczásilag már szabályozva van az 1918 : XXII. tcikkel, amely azonban magába a Pénzintézeti Központról szóló törvénybe még nem vétetett fel, tehát indokolt hegy itt most vétessék fel. Uj az is, hogy tagjai a postahivatalokhoz befizetett készpénzekből a Pénzintézeti Központ szavatossága mellett összegeket vehetnek fel, valamint uj a 9. pontnak az az intézkedése is, hogy a pénzintézetek együttes műveleteiben részesedést vállalhat. Nem jelent változást lényegében a 10. pont az eddigi helyzethez képest, ellenben a 11. pontnál kis eltérés van, amennyiben a közművelődési és más közérdekű egyesületeknél és intézeteknél való közreműködés bizonyos szűkebb körre szorítkozik s amennyiben az eddigi helyzettel szemben kivétetett a nyugdíj- és nyugdíjpótíó intézetek feletti hatáskör, amely a biztositó magánvállalatok feletti felügyeleti szervre bizatott. Ezek után a 2. § ismertetésénél csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a 2. § tisztán csak egy uj rendelkezést tartalmaz, amely az azonnal folyóvá tehető elsőrendű külföldi követelésekben való elhelyezést mondja ki, ami kétségtelenül oly intézkedés, amelyet örömmel kell üdvözölni és amely eszköz korrespondeál az 1. § 3. pontjával, amely viszont kimondja, hogy a tagjaihoz tartozó intézeteknek, amenynyiben azoknak a hitel utján való kielégítése nehézségbe ütközik, hitelt is nyújthat. Az a rendelkezés, hogy a Pénzintézeti Központ lebonyolítja az eddig hatáskörébe utalt és ezentúl hatásköréhez nem tartozó ügyeket is, — hogy ugymondjam, likvidálja — magától értetődő. Épen oly helyeslessel kell fogadnunk a 3. §-nak azt a rendelkezését, hogy a esőd esetén való kényszerfelszámolás, amelynek terén nagyon is nagy érdemeket szerzett a Pénzintézeti Központ, kiterjesztetik bizonyos kategóriákra, a pénzintézetek körén túlmenőieg általában azokra az intézetekre, melyek nyilvános számadásra kötelezve vannak. Ezek volnának a javaslat leglényegesebb intézkedései. Azt hiszem, ezek az intézkedések kivétel nélkül olyanok, melyeket a nemzetgyűlés minden tagja pártkülönbség nélkül elfogadhat. (Helyeslés a jobboldalon-) Azt hiszem, hogy mint a javaslat előadójának, lehetetlen ki nem terjeszkednem magára a Pénzintézeti Központra abban a vonatkozásban, hogy ez az intézmény nagyszerűen bevált a gyakorlatban. Épen a legkritikusabb gazdasági helyzetben, amikor bizony sok intézetünk nagyon nehéz helyzetben volt és sok nehézséggel küzdött, ez az, intézményünk nemcsak az ellenőrző, hanem támogató feladatánál fogva igen fontos hivatást teljesitett, amiért azt hiszem, helyénvaló, évi május hó 22-én, szombaton. ha ezért erről a helyről is köszönetet mondunk. Tisztelettel kérem a javaslatnak ugy általánosságban, mint részleteiben való elfogadsájsát. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kabók Lajos! Kabők Lajos: T. Nemzetgyűlés! A Pénzintézeti Központra vonatkozó módosító törvényjavaslat, szerény véleményem szerint, legnagyobbrészt adminisztratív jellegű intézkedést foglal magában. Én felszólalásomban ezeket az adminisztratív jellegű intézkedéseket abszolúte nem kifogásolom. Felszólalásom tulaj donkópen nem is erre irányul, hanem meg akarom ragadni az alkalmat arra vonatkozólag, hogy a pénzügyminister úrtól nemcsak megnyugtató kijelentéseket, hanem olyan kijelentéseket kapjnnk. melyek a hitelélet megjavítását, meg javulását fogják maguk után vonni. Rendkívül fontos a közhiteleknek rendesebb mederbe való terelése. Ez egy közgazdasági probléma, amelynek rendezetlensége miatt egész közgazdasági életünk úgyszólván még mindig a legsúlyosabb válsággal küzd. Épen ezért szükségét érzem annak, hogy itt oly kérdéseket vessek fel, amelyek ennek a bizonyos közhitelnek rendesebb mederbe való terelését jelentik. A pénzügyi bizottság ülésén Biró Pál t. képviselő ur szintén megnyugtató kijelentést kért a pénzügyminister úrtól arra vonatkozólag, hogy az állami pénzhitelek koncentrációja nem fog-e ujabb hitelmegvonásokkal járni. En felszólalásomban nem erre vonatkozó megnyugtató kijelentést kérek a pénzügyminister úrtól, mert olyan katasztrófálisnnak tartom a közgazdasági helyzetet és a hitelkérdések állapotát, hogy el sem tudok képzelni ennél még rosszabbat. Ha ennek a törvényjavaslatnak megszavazása még ujabb hitelmegvonásokkal járna, akkor a helyzetet teljesen elviselhetetlennek tartanám és épen ezért arra a kérdésre irányul egész felszólalásom, hogy remélheti-e a közgazdasági élet a hitel kérdés megj avulását? A pénzügyminister ur egy nemrég elmondott expozéjában beszélt a szanálásról és azt három etapra osztotta. Azt mondotta, hogy valójában a szanálásnak még csak az első részén A^agyunk túl, az állami pénzkérdéseknek, az államháztartásnak rendbehozatala történt csak meg, második etap volna tulaj donképen a közgazdasági élet helyreállítása és a harmadik etapba tartoznék a közgazdasági élet I helyreállítása után a szociális problémák megoldása. A közdasági élet vérkeringésének egyik legfontosabb momentuma a közhitel kérdése. A vállalkozások addig abszolúte nem kerülhetnek normális mederbe, amig a hitelélet rendbe nem jön. Ez idő szerint a legnagyob baj az, hogy egyrészt nehezen lehet a hitelhez hozzájutni, másrészt, ha lehet is, a hitel rendkívül drága, olyan drága, hogy nem lehet belekalkulálni az üzleti vállalkozásba, vagy ha bele is lehet kalkulálni, akkor nagyon kevés haszon mutatkozik. Ez az oka annak, hogy közgazdasági téren nagyarányú tartózkodást lehet tapasztalni. Tartózkodóak a vállalkozók, nem akarnak olyan üg*yletekbe bocsátkozni, amelyeknél nem találják meg a kellő hasznot. E pillanatban én nem a kellő hasznot reklamálom, azt rábízom azokra az urakra, akiknek ügykörébe szorosan belevág. Én csak azt teszem szóvá, hogy miután az egész vonalon végig tapasztalható a vállalkozásoktól való tartózkodás, ennek folyományaképen maga a válI lalkozási lehetőség is minimumra csökkent és
