Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

A nemzetgyűlés 557. ütése 1926. alatt a fuszerkereskedőt szokták érteni, — viszonylag sokkal több adót fizet, mint egy 5000 holdas földbirtokos. (Ellenmondások jobbfelöl.) Aki ezt a cikket irta, komoly magyar közgazdász, neve van, adószakértő; ezt az, adatát nem ad absurdum akarta vinni az adózás abszurditásának jellemzésére. Ezl a kérdést mindenesetre érdemes volna megvizsgálni, nehogy ebben a tekintetben nagy összeütközések legyenek a kérdés helyes megoldásának rovására a két nagy társadalmi réteg között. Azt hiszem, ennek a kérdésnek tisztázását nagyon elősegitené az, ha a kormány végre elhatározná magát arra, hogy adóstatisztikát készittet, adóstatisztikát jelentet meg félévről-félévre, vagy negyedévenkini Most az appropriációs javaslat vitájánál talán alkalma lesz a nemzetgyűlésnek, hogy a kormányt erre rászorítsa. Ha jól tudom, az appropriációs törvény ja vaslatnak van egy rendelkezése, amely kötelezi a pénzügyi kormányt, hogy a népszövetségi ellenőrzés esetleges megszüntetése után a népszövetségi főbiztos eddigi jelentéseihez hasonló jelentéseket továbbra is adjon ki havonkint; a nemzetgyűlésnek módjában lesz, hogy evvel kapcsolatban a kormányt megfelelő objektiv adóstatisztika kiadására szoríthassa. Amig nem tudjuk pontosan, hogy az egyes adónemekből mennyi folyik be, hogy az egyes adónemek mily társadalmi rétegeket és foglalkozási ágakat és milyen mértékben terhelik, addig nem hiszem, hogy túlságos objektivitással lehetne a kérdéshez hozzászólni. Minthogy igen csekély idő áll rendelkezésemre, nem mehetek bele a földmivelésügyi tárcát illető kérdések tárgyalásába olyan mértékben, mint ahogy szeretném. Igen röviden mindenesetre rá kivánok mutatni arra, hogy földmivelésügyi költségvetésünkön még mindig nem látszik meg az, hogy valami változás — bármilyen csekély mértékű változás, de mégis változás - történt -az országban a földreform végrehajtása következtében. Kijelentem, hogy a földreform kérdésében nincs kimondva az utolsó szó annak ellenére sem, hogy a mélyen tisztelt kormány a földmivelésügyi minister úrral egyetértve, ezt a kérdést már befejezettnek tekinti. (Mayer János földmivelésügyi minister : Kitől hallotta ezt? — Sehandl Károly : Nem tekinti befejezettnek! — Peyer Károly: Az igénylés be van fejezve!) Bármilyen csekély mértékben, de a nincstelenekből mégis önnálló exisztenciát teremtett a földbirtokreformtörvény és az utána következő novella. Hogy uj rétegek támadtak, hogy közel 1,000.000 katasztrális hold föld került kisüzemi kezelésbe, ez olyan változás, amelyet számításba kellene venni, figyelemre kellene méltatni különösen a földmivelésügyi költségvetés összeállitásánál. Ez a nagy változás megtörtént egész Európában, Németországtól, Írországtól kezdve egészen Turkesztánig. Ez a változást minden állam kormányzatában igen mélyreható mértékben meg is látszik, csak itt a mi földmivelésügyi költségvetésünkben nem látni, hogy ezt a változást figyelembe vették volna. Ez az első ok arra, hogy én ezt a költségvetést nem tudom a t. miniszter ur számára megszavazni. Amire még rá akarok mutatni, az két konkrétum. A lótenyésztéssel kapcsolatban történtek itt megjegyzések. Amint hallottam, az előadó ur lótenyésztésünk válságáról beszélt, amit Pintér László előttem szólott t. képviselőtársam is megerősített ; bizonyára őt is érdekli ez a kérdés. r En arra akarok rámutatni, hogy ha a lótenyésztés válságán valami nem segit, akkor az lóverseny, a Lovaregylet, azok az egyesületek, amelyek a lótenyésztés fejlesztése cimén igen nagy, igen magas állami támogatásban részesülnek anélkül, évi május hó 21-én, pénteken. ?9 hogy ezt a támogatást különösebb mértékben ki is érdemelnék. IMem hiszem, hogy a lóversenyről ebben a nemzetgyűlésben különböző vélemények volnának, hogy a lóverseny mint a játékszenvedély felpiszkálója olyan társadalmi szerencsétlenség nálunk, amely méltán sorakozik többi íszerericsétlenségünkhöz. (Peyer Károly : Kilopják az emberek zsebéből a pént finom módszerrel !) Engem senki sem fog meggyőzni arról, nem is tud, hogy a lóverseny intézményének nemesítő hatása lenne. (Sehandí Károly : Széchenyi István megmondta már !) Széchenyi megcsinálta a lóversenyt, de nem csinálta meg hozzá a totalizatört. (Éhn Kálmán : A totali/atőr nem lényeges ! — Peyer Károly : Ha nem lehet keresni, nem ér az egész semmit !) Igazán ne méltóztassanak Széchenyi emlékét profanizálni azzal, hogy a lóverseny keresésével kapcsolatban az ő nevét emlegetik, Arra akarok rámutatni, hogy a lóverseny

r

zés, mint nagy erkölcstelen üzlet hatásainak tudatában az igen t. földmivelésügyi minister ur semmitsem követ el, hogy e romboló hatás letompíttassék, sőt azt bizonyos mértékben elő is idézi. Előidési azzal, hogy amint a legutóbb hallhattuk és olvashattuk, két ujabb bukméker-iroda felállítására adott engedélyt. Eddig volt összesen négy, most lesz hat. Az egyik bukméker-irodát az ujak közül felállították a Baross-utcában, a másikat pedig megnyitották a Garay-téren. (Peyer Károly: Hogy a zsidók is játszhassanak !) Megnyitották a városnak olyan területén, ahol igen közvetlen alkalmuk nyilik ezeknek az irodáknak az ottani szegény népréteg kifosztására. (Peyer Károly : Zálogházat és bukméker-irodákat állit fel a kormány !) Semmi más ez a kisfogad ás bent a városban, mint a rothasztó alkalmaknak közelvitele olyan társadalmi rétegekhez, amelyeket a legnagyobb mértékben kellene megvédelmezni a lóversennyel szemben. Igaz, hogy a bukméker-irodák engedélyének kiadása felett nem egyedül a földmivelésügyminister ur diszponál, (Mayer János földművelési ügyi minister : Végre rájön !) mert abba másnak is van beleszólása, ugyanis a pénzügyministerium és a földmivelésügyi ministérium együttes engedélye kell hozzá. A felelősséget tehát 50% ban kell vállalnia a földmivelésügyi minister urnák azért, hogy e romboló irodák megszaporitásához hozzájárult ós engedélyt adott adott arra, hogy ezeket az irodákat olyan helyen állítsák fel, ahol valóban csak a szegény néprétegek kifosztására alkalmasak. (Mayer János földmüvelésügyi minister : Melyik országban nincs ?) Ne utánozzuk mi a rossz példákat, hanem kövessük a jó példákat. (Peyer Károly : Erre való hivatkozással akarnak játékkaszinót is felállítani !) A részletes vitánál én, vagy pártunk részéről valaki indítványt fog tenni arra nézve, hogy a bukméker-irodák engedélyeit vonják vissza. Tökéletesen elegendőnek tartom, ha egy ilyen fosztogató iroda lesz azoknak az uraknak részére, akiknek módjuk van arra, hogy vagyonukat odavigyék a lóverseny molochjának, akiknek nem tetszik kimenni a lóversenytérre, hanem idebent akarják rakni pénzüket bizonyos lovakra. Teljesen elegendőnek tartom, hogy egy engedélyt hagyjanak csak meg, de hogy hat ilyen fosztogató iroda legyen a városban, az teljes lehetetlenség. Remélem, hogy a földmivelésügyi minister ur be fogja látni, hogy ebben a tekintetben a legnagyobb méltánylással kell eljárni a mi igazságainkkal szemben és a minister ur is hozzá fog járulni ahhoz, hogy^ha már az engedélyeket generálisan nem vonják vissza, legalább ötöt visszavonjanak és egyet engedjenek csak a Nemzeti Kaszinónál. Játszanak azok az urak, ha elég vagyonuk van hozzá. (Peyer Károly : Ök nem akar-