Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

78 A nemzetgyűlés 557. ülése 1926, lenne járásonkint falusi kis mintagazdaságokat létesíteni, ahol a kisgazda szeme előtt látná, mit kell neki tennie, (Helyeslés.) in praxi látna és azt a gazdasági termelési rendszert és módszert, amelyet meg kellene saját gazdaságában honosítania. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem hagyhatom szó nélkül —- ezt már a múlt költségvetés vitája során is megemlítettem — a határszéli megyék egy régi panaszát, hogy az állatforgalomban a lábon való áthajtás még ma is kiviteli engedélyhez van kötve. Ez mint egy régi időkből származó rossz emlék él még mindig és épen annak az osztálynak okozza a legnagyobb kárt és teszi lehetetlenné a praxisban az export lehetőségét, amelynek nevét és címét ez a párt is nevében viseli, tehát a. kisgazda-osztálynak. Vasúton kiszállíthatók egy járásnak összes állatjai engedély nélkül, ha azonban a kisgazda egy tehenet akar kiszállítani, már kiviteli engedélyt kell kérnie. Ez a prakszisban annyit jelent, hogy a vevő, aki manapság amúgy is ritkán akad, odábbmegy és máshol szerzi be szükségleteit. Amikor ezt a minister urnák egyszer emiitettem, akkor ő szintén azt mondotta, hogy ez abszurdum, pedig sajnos ez ma is igy van. (Graeffl Jenő : Ma hallom először!) A minister urnák figyelmébe ajánlom továbbá, hogy varrnak határállomásaink, ahol van vámhivatal, járási állatorvos és mégsem kilépő állomások. így például az én kerületem székhelye, Rajka, holott van járási állatorvosa és vámhivatala, nem kilépő állomás, a szomszéd falut ellenben kilépő állomássá tette meg a vonatkozó ministeri rendelet. Szóbakerült a nemzetgyűlésen ismételten — Farkas Tibor t. képviselőtársam foglalkozott intenzivebben ezzel a kérdéssel, — az állami birtokok jövedelmezésének, illetőleg ezzel kapcsolatban azok bérbeadásának kérdése. Azt mondják, hogy ezek a birtokok állítólag nem hoznak megfelelő jövedelmet, tehát bérbeadandók. Nagyjából ismerjük azt a pénzügyi érdekeltséget, amely a bérbeadás mellett fejt ki agitációt. Az állami birtokok feladata a mintagazdálkodás, valamint az, hogy gazdáinkat jó vetőmaggal és tenyészálattal ellássák. Ezt a hivatásukat az állami birtokok eddig közmegelégedésre teljesítették. Például : métermázsánkint egy aranykorona ráfizetés mellett adtak nemesitett búzát, önköltségi áron adtak tenyészállatot, míg a privát magnemesitők 40-50%-os felárakkal kínálják a nemesitett vetőmagot, amit a gazdák nem tudnak megfizetni és ez az az ok, amely miatt a többtermélés eme fontos tényezője nem tud tért hódítani. A magántenyésztők a jobb tenyészállatokért szintén horribilis árakat kérnek, amelyet a községek megfizetni nem tudnak. Az az ellenvetés, hogy az állam ne csináljon konkurrenciát a magángazdaságoknak, néni áll meg. Mi agrárállam vagyunk s az állami birtokok csak ugy teljesíthetik hivatásukat, ha a fentvázolt célt szolgálják. Nem szabad elfelejteni, hogy a mezőgazdasági birtokoknak több mint fele kisgazdakézen van. Hogy ezek utján az ország gazdaságát előbbre vigyük, a legkissebb áldozat, amelyet hoznunk kell az, hogy lemondunk az állami birtokok jövedelmezőségről. De ez csak látszólagos veszteség és kár, mert az igy szenvedett kár sokszorosan megtérül, ha kis- és középbirtokosainkat jutányos állami vetőmaghoz és tenyészállathoz juttatjuk, s ezáltal a nemzet gazdagodását és a polgárok teljesítőképességét segítjük elő. Ha bérbeadnók ezeket a birtokokat, akkor csak egyes pénzcsoportok financiális érdekeit szolgálnék, s e mellett csonka országunk erkölcsileg is sokat veszítene agrár jelen tőségé bői. Ebben az esetben a mezőhegyesi, kisbéri és bábolnai állami birtokokat külföldi látogatóink előtt csak mint egy bank merkantil gazdaságát tudnánk bemutatni, ami a hó 21-én, pénteken. külföld előtt csak élhetetlenségünket dokumentálná. (Ugy van ! a jobboldalon.) Vizierőink kihasználására már a kereskedelmi tárca tárgyalásának kapcsán hivtam fel a kormány figyelmét. Ha a folyóinkban — megemlitem a Kis-Dunát, Rábát — lévő energiát kellőképen kihasználnék, akkor nagymennyiségű szén és petróleum behozatalát tudnánk elkerülni. Hasonlóképen megoldásra vár a szesznek motorikus célokra való felhasználásának problémája is. Az előadó ur szóvátette lótenyésztésünk problémáját és válságát is. Én teljes mértékben aláírom, amit ő mondott. Nekünk nem könnyű jukker-, luxuslóra van szükségünk, hanem ugy az exportnak, mint a mezőgazdasági termelés és a honvédelem céljainak is megfelelő egységes típusú erős, hámos lóra. Én ezt a lófajtát, a Nonius tájfajtájában látom, ugy, hogy arra kérem a kormányt, hogy a lótenyésztést erre az alapra fektesse és ez irányban fejlessze. Majd a részletes vita során részletesebben fogok kitérni erre a kérdésre. Ezek a kérdések, amelyeket felvetettem, nem oldják meg ugyan a mezőgazdaság válságát, de mindenesetre ^ megkönnyítik a mezőgazdasági termelést és elhárítják ennek akadályait, Az előadó ur előadásából, de a költségvetés adataiból is azt látom, hogy a földmivelésügyi kormány ezidőszerinti vezetője, Mayer minister ur és hűséges munkatársa, Schandl államtitkár ur, becsületes, szorgalmas és mai szegénységünkben is méltánylandó, hatalmas munkát fejtenek ki, hogy mezőgazdaságunkat átsegítsék a mostani válságon. Én ugy látom, hogy az a válság még nem érte el a mélypontot, miért is kormányunk egész figyelmére van szükségünk, hogy ezt a válságos időt megússzuk, mert ha tönkremenne mezőgazdaságunk, ez egyúttal az ország tönkrejutását, katasztrófáját is jelentené. Bizalommal viseltetvén a minister ur személye iránt, a földmivelésügyi tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ! Héjj Imre jegyző : Várnai Dániel ! Várnai Dániel: Tisztelt Nemzetgyűlés! Őszintén sajnálom, hogy az előadó ur bevezető beszédénél nem lehettem jelen. Különös érdekességü és mélyen átgondolt tartalmú beszéd lehetett, mert odakint a folyosón is foglalkoztak vele; foglalkoztak vele, mert feltűnt, milyen széles skálával beszélt az előadó ur a mezőgazdasági termelés válságáról. Ugy hallom, statisztikai adatokkal is fel volt szerelve ez az előadói beszéd és bár részleteket sem közvetve, sem közvetlenül nem hallottam róla, felteszem — és azt hiszem feltevésemben nem csalódom — hogy a tisztelt előadó ur az adózás kérdését is felvetette. Ebben tekintetben van a legtöbb kontroverzia a társadalom különböző osztályai és a különböző foglalkozási ágak között, ugy hogy a kérdés eldöntése: melyik réteg adózik legtöbbet, melyik társadalmi osztály viseli az aránytalanul nagyobb adóterheket, még mindig nincs eldöntve. Mert halljuk nemcsak most, hanem az utolsó esztendők során egyre hangosabban, sőt mondhatnám egyre szenvedélyesebben az agrártársadalomnak az adóterhek miatt való panaszait, mig ezzel szemben a másik oldalról kimutatják — mint a Pester Lloydnak egy múlt esztendei számában is, — hogy a valóságos helyzet az, hogy az agrártársadalomnak a városi adózókkal szemben még mindig nincs oka panaszra. Hosszú részletes statisztikákkal mutatták ki, hogy az adózás terén a kisbirtok adóterhei a háború előtti terhekhez képest lényegesen csökkentek, ami pedig a középbirtok, nemkülönben a nagybirtok adóterheit illeti, az az állítás volt ebben a cikkben, statisztikákkal felszerelve, hogy pl. egy átlag városi adózó — ez