Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

 nemzetgyűlés 557. ülése 1926. ségek behureoiásának lehetőségével okolják meg. A háttérben azonban, azt hiszem nem ez rejlik. Én azt hiszem, hogy inkább Ausztria mesterkedik itt a háttérben, amennyiben abból, hogy nekünk nincs rendes egyezményünk Németországgal, Ausztriának határozottan haszna van, mivel az Ausztriába vitt állatainknak tekintélyes részét az osztrákok Németországba szállítják ki, miután Ausztriának már van egy rendes állategészségügyi egyezménye Németországgal. Ott tehát a kivitel lehetősége teljes mértékben szabályozást nyert. A lehető legnagyobb erővel kellene diplomáciánknak és kormányunknak ebbe a kérdésbe belefeküdnie, mert nem hiszem, hogy kellő eréllyel nem találnánk okot-módot és eszközt az egyezmény megkötéséreA termelés fokozása szempontjából hazánkban nagy jelentősége van a tagosításnak. Viszont azonban nincs ember a nemzetgyűlésen, aki nem adna nekem igazat akkor, amikor azt mondom, hogy a mai eljárás elavult. Például a mi megyénkben is van egy-két község, ahol már tiz éve folyik a tagosítás és még ma sincs befejezve. (Graeffl Jenő: Nem is lesz!) Ilyen körülmények között nem lehet várni, hogy a gazdák kedvet kapjanak arra, hogy a tagosításba belemenj ének, ami pedig épen a termelés fokozását illetőleg elsőrendű fontosságú. (Graeffl Jenő : Tagosítás ? Betétszerkesztés az egész!) Mezőrendőri törvényünk szintén megért a revízióra és pedig azért, mert részint régi és rendelkezéseiben csaknem teljesen elavult, másrészt pedig annak egy jó része végre sem hajtható. Azért a mai viszonyoknak megfelelő mezőrendőri törvénynek a termelés fokozása szempontjából szintén nagy jelentőséget tulaj donitok. Arra kérem a minister urat, kérje fel az érdekeltségeket, hogy a törvényre vonatkozó észrevételeiket adják be. Rá kell térnem per tanmentem a földreform egyes visszásságaira és a vele kapcsolatban előállt egyes kérdésekre. Itt van pl. a földreform folytán állásukat vesztett gazdatisztek és cselédek kérdése. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Ezek a gazdatisztek az államnak egy törvénye folytán és az e törvény alapján végrehajtott kisajátítási eljárás folytán vesztették el kenyerüket. Mivel tehát nagy részük a mai viszonyok közt elhelyezkedni nem tud és az államnak velük szemben bizonyos erkölcsi kötelezettségei állanak fenn, a kormánynak különös figyelmébe ajánlom ezeknek az existenciáknak helyzetét, hogy okot és módot találjunk arra, hogy ezek ismét elhelyezkedhessenek. (Kiss Menyhért : Adjanak nekik földet, akkor elhelyezkednek!) Földet? (Kiss Menyhért : Három holdat mindegyiknek, meg lesznek elégedve!) Három holdból __ a gazdatiszt megélni nem tud. (Kiss Menyhért : A cselédeknek, hiszen cselédekről is tetszett beszélni! Azt tudom, hogy a gazdatisztnek több kell!) Ez is olyan szerencsétlen megjegyzés, mint az a hírhedt mondás a háború idején, hogy »menjenek el az emberek legelni!« Ezzel nem tudjuk a kérdést megoldani. Nagy tényező a föld, de nem csodaszer, mely minden bajt gyógyítani képes. Roppant fontos és a falut elsőrendően érdeklő kérdés a kislakást építő akció. Én tudom, hogy az állam pénzt nem tud adni, hanem a lakásépítéshez építőanyagot akar juttatni ezeknek a kisexiszteneiáknak. Érdeklődéssel olvastam gróf Hadik Jánosnak ebben a tárgyban kiadott nyilt levelét és elismerem, hogy abban sok érdekes, igaz gondolat van. Noha koncedálom, hogy a vasúti szállítás olcsóbbá tétele és általában a kiadások kevesbitése céljából helyes az a terv, amely szerint nem elszórtan egyes igénylőknek, hanem egyes községek összes igénylőinek egyszerre akarja az évi május hó 21-én, pénteken. 77 a lakásépítő szövetkezet odaszállítani^ az anyagot és igy lehetővé tenni a házak felépítését, de nem tartanám helyesnek, hogyha egy-egy vidéket venne az akció sorra és csak akkor, ha ott befejeződött a dolog, menne tovább egy másikra. Mindenekelőtt a kormány figyelmébe ajánlom a határvidéket, amely a külföld tzeme előtt szinte kirakatba téve a külföld, főleg a megszállott területek lakói figyelmének van kitéve. Ha valahol, ugy itt kell megkezdeni a lakásépítő akciót. Épen a helyes külpolitikai, vagy, hogy nevén nevezzem a gyermeket ; a józan, egészséges irredenta szempontok miatt megbocsáthatatlan hibának tartom, hogy az OFB. egy lomha bürokrácia lassú tempót jávai intézte el ezen exponált vidék földreformügyeit, ugy, hogy vannak a határszélen községekahol a házhelyek nemhogy kiosztva volnának, de még megítélve sincsenek. Ez a tény Nagy, magyarország gondolatának kiszámíthatatlan károkoz. Előttem szólott t. képviselőtársam a mezőgazdasági kérdést is szóvátette. E kérdéssel kapcsolatban van egy-két megjegyezni valóm. Van egy ministeri rendelet, amely óhajtólag kimondja, és kéri a gazdaságokat, hogy lehetőleg helybeli munkásokat, ahol pedig nincsenek helybeliek, szomszéd községbelieket, ahol pedig a szomszédban sem volnának ilyenek, megyebeli munkásokat alkalmazzanak elsősorban. Sajnálattal kell megállapítanom itt a nemzetgyűlés szine előtt, hogy ezt igen sok gazdaság nem veszi figyelembe, hanem annak ellenére, hogy vannak helybeli munkások, helybeli munkanélküliek, mégis messze vidékről hoznak oda idegen munkásokat, sőt tudom, hogy akadtak olyan gazdaságok is, amelyek részben külföldről hoznak be munkásokat. Több belátást es szociális érzéket kérnék e köröktől szegény jóravaló népünk iránt. A népjóléti tárca során már szó esett a mezőgazdasági munkások baleset, betegség és aggkori biztosi tásáról. Én e törvény meghozatalát fontos agrárszociálpolitikai követelménynek tartom. Ez az osztály megérdemli, hogy intenzivebben foglalkozzunk vele. A mezőgazdaságban mutatkozó munkanélküliség levezetésére a háziiparnak szélesebbkörü, nagyobb koncepcióban való felkarolását tartom szükségesnek. Joggal hiányolták a baloldalon, hogy a mezőgazdasági munkások munkanélküliségére vonatkozólag nincsenek meg azok az adataink, amelyek megvannak az ipari munkások munkanélküliségét illetően. A mezőgazdasági munkásosztály kiapadhatatlan ősforrása a magyar néperőnek, épen azért tehát ugy a kormánynak, mint a nemzetgyűlésnek osztatlan figyelmére érdemes. Nagy örömmel olvastam és nagy érdeklődéssel figyeltem a minister ur által összehívott, és a mezőgazdasági szakoktatás kérdéseit latolgató konferenciának tanácskozásait és azokat a megnyugtató kijelentéseket és terveket, amelyeket ott a minister ur és Schandl államtitkár ur tettek, illetőleg ismertettek. Sajnos, falun — nem általánosítok, hanem igen sok vidéken^ igy van ez — az okszerű gaz• dálkodás tekintetében még igen sok kivánni való van. Hogy többet ne említsek, például a tarlószántás és az őszi mélyszántás jelentőségével még ma is sok helyen nincsenek tisztában. Erre törvényt kellene hozni, illetőleg a mezőrendőri törvény keretében kellene gondoskodni, hogy kellő indokolás nélkül a tarló töretlenül, és a szántóföld pedig ősszel mélyen-szántatlanul ne maradjon. (Ugy van! jobbfelöl.) Minden szónál többet ér a példa. A már természeténél fogva is bizalmatlan és lassúbb gondolkozású falusi ember inkább hisz annak, amit lát, mint annak, amit hall. Épen azért a minister ur figyelmét felhívom, hogy jó