Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

76 A nemzetgyűlés 557. ülése 1926. évi május hó 21-én, pénteken. «éget, amely egyrészt az ipari és kereskedelmi, másrészt az agrártermelés között fennáll. Amazok mindennap produkálják az árut és naponta adják el azokat, a mezőgazdaság azonban évente csak egyszer termel és egyszer ad el. Ezért történt, hogy a mezőgazdaság nem tudott mindig abban^ a mértékben, amint szükséges lett volna lépést tartani az infláció rohanásával. Épen ezért a törpebirtokostól fel a nagybirtokig a pénz stabilizációjának korszakát is egészen más keretek, egészen más feltételek és viszonyok közt érte meg, mint a többi termelési ág. Ezért az általános szükség, az általános válság, amely ma átfog minden termelési rendet, egészen másképen érezteti hatását a mezőgazdaságban, mint az iparban és a, kereskedelemben. Nagyon jól jegyezte meg az előadó ur, hogy az agrárválságnak három oka, három forrása van. Az egyik a hitel kérdése, a másik az értékesítés válsága, a harmadik a súlyos adózás problémája. Nem tagadható hogy a mezőgazdasági termelés feltételéinek sajátsága folytán a hitelkrízisnek az agrártársadalombasn már a pénz stablizizáció jávai) jelentkeznie kellett. A mezőgazdaság már termelési viszonyainál fogva is nehezebben mozog. Nem birta az infláció tempóját és jóformán üres ládafiákkal lépte át a stabil-pénz beköszöntének idejét. Hozzájárult még. hogy a háború és a forradalmi idők alatt termelésünket hátraszorította a nmtrágyahiány, az értékes erők hadbavonulása és a rablógazdálkodás. Állatállományunk! megtizedült és különösen minőség tekintetében mutat nagy hanyatlást. Néhány papirmillióval lehetetlenség volt elhanyagolt mezőgazdasági termelésünket normális menetébe visszaállítani. Itt jelentkezett már korábban, mint más termelési ágban a mezőgazda sági hitel szükséglete, amely idővel egyre jobban fokozódott, de épen a mezőgazdaságnál nvert a legnehezebben kielégülést. Az az üzem, amely nem vesz igénybe hitelt, elsorvad, elsenyved viszont, amely kockáztatja, hogy a mai hitelt magára vállalja, az a hitel terhe alatt roskad össze. Nem akarom megismételni azt, amit az előadó ur mezőgazdasági hitellel kapcsolatban a mezőgazdaság jövedelmezőségéről mondott. Ö azt eléggé kifejtette. De tény az, hogy annak .a diszparitásnak folytán, ameTy a mezőgazdáság jövedelmezősége és a mai hitel kamatai között fennáll', a magyar földnek eladósodása olyan mértékben fokozódott, aminőre a történelem folyamán még példa nem volt. Itt érintem Malasits t. képviselőtársami felszólalásából azt a passzust, amelyben nagyon helyesen mutatott rá az ipar és a ikieresikedielem szempontjából a belső piac fontosságaira. Eszembe jut Siemens Werner egyik' mondása, amelyben a német viszonyokra azt mondotta, hogy »'egy függöny a német parasztház ablakán többet ér a német ipar szempontjából, mint az egész export«. Ugyanezt mondhatjuk mi magyar vonatkozásban is. A belső

> piac fontossága agrár szempontból is egyre jobban domborodik ki. Az agrár-válságnak másik forrása az értékesítés válsága. Az értékesítési viszonyok javitása szintén kormláinyf eladat vokUai Nem! akarok elébevágni annak a vitánlak, amely maid itt a nemzetgyűlés termében vita során e kérdést illetőleg amúgy is sorra kterül, csupán egy-két megjegyzést teszek. A gazdák fkieltósi kötelezettségeinek határideje nagyrészben az aratás utáni időre esik. amikor is 'kénytelenleik termésüket piacra dobni, hogy eltaget tehessenek fizetési kötelezettségeiknek. A nagy kínálatot és a gazdák szorult helyzetét a maga hasznára fordítja a kereskedelem és a tapasztalat szerint lenyomna az arákat. Sok évi tapasztalatból tudjuk, hogy az aratás utáni idiőben legalacsonyabbak a terményárak. (USJÍÍ wun! jobbfelől.) Ezen a bajon a hitelszövetkezetek és közraktárak felállításával lehetne segíteni. (Ugy van .jobbfelől.) Én tudom, hogy a beruházási hitelnek egyik része erre a célra lesz fordítva, ez a probléma azonban szorosan összefügg magának a hitelnek kérdésével. Gondot kellene fordítani, nézetem szerint, mezögazidiasájgi terményfeleslegünknek a külföldön való elhelyezésére, nehogy ismét helyzet álljon elő, hogy egyes cikkeinket egyáltalán nem tudjuk a külföldön elhelyezni, mint például ez az idén burgonyatermésünkkel megtörtént. Malasits Géza t. képviselőtársam a kartelek kérdését is szóvátette. Ezt én teljes mértékben aláírom (Kuna P. András: Ugy van! Okosan!) és felhívom a minister ur figyelmét például a inűtrágya-kartelre, amely minket szintén közelről érdekel, és szomorú jelenségnek tartom, hogy a magyaróvári műtrágyagyár, amelynek részvényeiből 50% a kormány kezében van, szintén elfogadta a kartel által megállapított árakat, ami által a műtrágya árát csak megdrágította. (Mayer János földmivelésügyi minister: Dehogy csatlakozott!) A kartelhez nem csatlakozott, de elfogadta a kartelárakat. A mezőgazdasági válság harmadik forrása az adózás súlya s immár elviselhetetlen terhe. Beteg tünet, hogy a hitelprobléma természetellenesen összekeveredett az adózás kérdésével. Az előadó ur néhány adatot sorolt itt a nemzetgyűlés elé a mezőgazdasági termelést illetőleg. Én egy nagyon szomorú statisztikát olvastam, amely szerint 1925-ben azoknak a hitelekénk, amelyeket a mezőgazdaság abban az évben felvett. 30%-a az adó kifizetésére fordíttatott. (Forster Elek: Még több is! Ha még hozzávesszük, hogy^ a termelési költségek kiteszik a bruttó-költségek 80%-á't, akkor kellőképen megrajzoltam azt a s yomoru képet, amelyet ma mezőgazdasági terme/esünk mutat. (Ugy van! .jobbfelől.) Nézetem szerint mi elhagytuk a túlságosan súyos adózás folytán, az egészséges adópolitikáinak azt az egyetlen helyes útját, amelv szerint csak a termelésnek hozama hordhat adóterhet. Ma ott tartunk, hogy az üzem állagából kell fedeznünk az adót, ez pedig katasztrófára vezet. Az adózást illetőleg már a kereskedelemügyi tárcával kapcsolatban kértem a minister arat, hogy a mezőgazdaságot különösen sújtó közmunkaváltságot szoritsa le és szállitsa le békebeli nevezőjére. Én a földmivelésügyi kormányt itt is csak arra kérem, hogy teljes befolyását vesse latba, hogy ezt a terhet, mely a kisexisztenciáknál vidéken felülmúlja magát a földadót, könnyítse annyiban, hogy a közmunka-váltságokat illetőleg a békebeli arányokat állíttassa vissza. Engedje meg a t. Nemzetgyűlés, hogy áttérjek földmivelésügyi kormányunknak néhány speciális feladatára. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Én sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítok azoknak kereskedelmi szerződéseknek, amelyeket kötöttünk s amelyeket még kötni fogunk, mint előttem szólott t. képviselőtársam, mert, igenis, igen sokat várok tőlük a gazdasági válság enyhítését illetőleg. (Ugyvan! jobbfelől.) Szükségesnek tartom azonban, hogy pl. Németországgal szintén megkössük az állategészségügyi egyezményt. Erre az egyezményre Németország még ma sem volt hajlandó, A németek ezt a beteg-