Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-557
A nemzetgyűlés 557. ülése 1926. súlyos szociális és gazdasági «hatásaitól, még lelkileg is olyan válságok kir oh bánására vezet, amely válságok kirobtbanása és ezek lefolyása lényegesen több pénzbe kerül, mint keríüne ezeknek a munkáknak az elrendelése, eltekintve attól, hogy az ilyen válságok a köznek erkölcsileg, is rettenetes nagy kárára vannak. Azt kérdi Szeder Ferenc t. képviselőtársam az előadó úrtól, hol van a kiút ebből a válságból. Panaszkodik a gazdaközönség, panaszkodnak a kisgazdák, a fogyasztók, a termelők. szóval mindenki panaszkodik és sir Magyarországon, csakhogy a konzekvencia tekintetében az egész ország és az ország minden ter- i melő osztálya hasonlit ahhoz az Omge. üléshez, amelyet annak idején a nagy árviz után tartottak. Méltóztatnak emlékezni, hogy a nagy árviz után minden termelő osztály képviselete összeült és hozzájárult valamivel ennek a bor- i zalmas nyomorúságnak az enyhitéséhez. j A gyáriparosok összeadtak 5 milliót, a kereske- ; dők is adtak valamit, s ilyen körülmények kö- ; zött az Omge. urai se maradhattak ki. Ezek | is összeültek s tartottak egy gyűlést, amelyen j fulmináns beszédek hangzottak el, amelyek a j következőkben csattantak ki: Végtelenül saj- j náljuk, hogy ez a borzalpias árviz a román ha- j lóságok közömbössége és mulasztása követkéz- : tében Magyarországra zudnlt, végtelenül saj- j náljuk, hogy ez igy történt, s minden részvé- ; tünk azoké a szegény szerencsétleneké, akik j az árviz következtében vagyonkájukat vesz- | tették és gazdasági nyomorúságba jutottak, de j ez a kormányra egy kötelességet ró: tessék j a kormánynak ingyen vetőmagot adni, tessék j a kormánynak ezen a területen adóelengedése- I ket eszközölni, (Schandl Károly: Meg is tette a j kormány!) tessék a munkálatokat megindítani, j Egyszóval a nagyagráriusok szakszervezete j niem a saját zsebébe, nyúlt és onnét adott valamit, hanem a kormányéba, tehát a mindnyá- i jnnk által dotált adózacskóba nyúlt bele, és abból kivant osztogatni az árvízkárosultaknak. Hát körülbelül ez szimbolizálja a legjobban a helyzetet. Minden termelési ág. amikor valamit teni kell, valami áldozatot kell hozni, a kormányra mutat, mint az ősforrásra, amely köteles minden irányban áldozatot hozni, amikor '< valami nagy baj van. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Vegyenek példát a szegény munkásoktól, akik a háború befejezése óta már óriási áldozatokat hoztak. A munkabérek azóta leszálltak olyan mértékben, hogy szégyenleniök kell magukat a kinai kulik előtt. A városi lakosságtól méltóztassanak példát venni, amely a szanálás kedvéért óriási anyagi áldozatokat hozott az adózás tekintetében és rettenetes terheket kénytelen viselni és az önmegtartóztatás olyan* példáját mutatja, amilyen még nem volt. Ha azt méltóztatnak akarni, hogy a mezőgazdasági válság enyhüljön, elsősorban ké- | rem, hogy az agráriusok, akiknek a politikai hatalom a kezükben van s akiknek elsősorban kell^ példát mutatni az áldozatkészségben, ragadjanak meg minden eszközt, hogy a mezőgazdaság ebből a válságból kikerüljön. Ennek a^ válságnak megoldása a lakosság túlnyomó részének fogyasztóképességét emeli, mert éneikül semmiféle gazdasági válságot, igy a mezőgazdasági válságot se fogjuk megoldani. Az, hogy a kormány a bennünket környékező állaimokkal barátságos utón szerződéseket köt, a kormány részéről kötelesség, melyért a korévi május hó 21-én, pénteken. 75 mányt elismerés nem illeti, de elismerem, hogy ennek a kötelességnek a kormány annyira, amennyire igyekszik eleget tenni. De ha azt méltóztatnak gondolni, hogy a mezőgazdasági válság megszűnik, ha az osztrákokkal mezőgazdasági szerződést kötnek, amelyet ők ugy fogadnak, mintha valakinek homokot hintenek a fogai közé, ha azt méltóztatnak gondolni, hogy a Cseh-Szlovákiával megkötendő szerződés valamiképen fel fogja lendíteni a mi mezőgazdaságunkat, ha azt méltóztatnak gondolni, hogy a Jugoszláviával és Romániával kötött gazdasági szerződések enyhiteni fogják a mezőgazdasági válságot, akkor csalódni fogynak. Valamit segit, egyik-másik mezőgazdasági ágnak használ valamit, általában azonban a mezőgazdasági válságokat még inkább akuttá teszi. Egy módon lehet segíteni ezen a válságon, ha fel méltóztatnak hagyni evvel az egyoldalú kapitalista politikával, amely politika a városi lakosságot, a dolgozó munkásságot, az ország dolgozó millióit jogtalanná, szegénnyé, koldussá és fogyasztóképtelenné teszi, olyan politikát kell csinálni, amelynek eredményeképen Magyarországon mindenki megtalálhatja a megélhetését, megtalálhassa keresetét és mindenki, aki dolgozik, egyúttal vásárlóképes és fogyasztóképes is, inert csak ez képes az ipart, a kereskedelmet és a mezőgazdaságot föllenditeni. Miután ezekből a törekvésekből a földművelésügyi tárcánál nem látok semmit és miután a földmivelésügyi tárca költségvetése tisztán és kizárólag egyoldalúan a mezőgazdasági érdekeltségek és ott is csak a nagybirtok érdekeire van a legnagyobb részben tekintettel, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Csik József jegyző: Eőri-Szabó Dezső! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Ki a következő szónok? Csik József jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Nemeztgyülés ! Beszédem folyamán a tradíciókhoz hiven foglalkozni fo•gok azokkal a kérdésekkel is, amelyeket Malasits igen tisztelt képviselőtársam az ő mindenesetre érdekes és szakszerű beszédében érintett és tárgyalt. Örvendetes tény és tünet, hogy a szociáldemokrata párt is észreveszi a mezőgazdaság válságát. Nagyon hosszú ideig tartott, amig ez a belátás utat tört magának. Még objektiv és képzett szakkörök is hosszú ideig bizonyos csökönyösséggel nem akarták meglátni ezt a problémát és nem akartak tudomást venni a mezőgazdaság válságáró,! annak ellenére, hogy ennek a termelési osztálynak válsága nagyon _ könnyen válságba és katasztrófába sodorhatja a többi termelési ágat is. A mezőgazdasági krizis nem tekinthető elzárt, magában elhatárolt, hogy ugy mondjam, quarantainebe szorítható valaminek. Ez a probléma mint maga a mezőgazdaság, bensőleg összenőtt a gazdasági problémáknak mindama súlyos és nagy komplexumával, amely egész népünket közös szenvedéseknek és közös balsorsnak részesévé teszi. Az agrártársadalomnak és a mezőgazdaságnak küzdelme hasonló forrásokból ered. mint általában egész közgazdasági életünknek válsága és krizise. A differencia a mezőgazdasági termelés speciális mivoltában gyökerezik. A kérdés megítélésénél igen gyakran figyelmen kívül hagyják ugy a politikusok, mint a közgazdászok azt a különb10*
