Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

À nemzetgyűlés 557. ülése 1926. amit nem bir megkeresni a bőrön, rászabja a húsra. Ennek következtében drága a hus, mert a bőr ára alacsony, tehát a bus ára drágább. Ugyanez a helyzet a faggyúnál. A kartell itt is leszoritja a faggyuárakat, ennek következménye azután a drága szappan az egyik oldalon, a másik oldalon, mert a faggyúért kevesebbet kap a vágó s nem bir ja sem a faggyúra, sem a bőrre rászabni a maga költségét, rászabja tehát a hus árára és igy a hus is drága. Az iparosok erről nem tehetnek. Ha tehát méltóztatnak panaszkodni a mezőgazdasági érdekeltségek részéről amiatt, hogy pl. a bőráruk nagyon drágják és a mezőgazdasági munkások és cselédek nem birnak kellőkép ruházkodni, az időjárás viszontagságaihoz megfelelő ruhát nem tudnak vásárolni, elsősorban méltóztassanak arra utalni, hogy a bőrkartell az oka annak, hogy drága a cipő, a csizma, a hus és hogy a városi lakosság nem képes olcsó áron húst vásárolni. Amit a városi lakosság igy a húsra ráfizet, az a bőrkartell zsebébe vándorol. A többi ruházati cikkeknél ugyanez a helyzet. A magyarországi gyárak túlnyomó része bankérdekeltségek kezében van. Ezek a bankérdekeltségek a gyárakból duplán igyekeznek hasznot hajtani maguknak; hasznot hajtanak maguknak egyrészt mint részvényesek, másrészt hasznot igyekszenek kipréselni a gyárakból, mint bankárok. Redukálják a munkáslétszámot, a lehető minimumra redukálják a művezető tisztviselők és mérnökök számát, de nem látjuk azt, hogy az igazgatók számát is ugyanigy redukálnák. Ezen a téren épen olyan túltengést tapasztalunk, mint amilyen túltengésről panaszkodtunk, amikor a rendészeti szerveknél a tisztek számát sokaltuk. Olyan gyárakban, — nem egyet tudnék megnevezni — ahol békében volt egy igazgató, egy igazgatóhelyettes és egy pár főmérnök, ott hat-hét igazgató van és az a maréknyi munkásság kénytelen hat-hét igazgatót és egy csomó részvényest eltartani. Természetes, hogy ez a rezsiköltségek emelkedésével jár, ami megint azután az árakban jut kifejezésre. Ilyen körülmények között, ilyen közgazdasági politika mellett nem lehet kivánni olcsóbb iparcikket, mert egyik oldalon a kartell összeáll és leszállítja a gyapjú árát olyan mélyre, hogy a gazdának, ha eladja a gyapjút, épen csakhogy a költségei térülnek meg, a másik oldalon viszont, ha ugyanaz a gazda és cselédjei mint vásárlók jelennek meg a piacon, ugyanazzal a kartellel találják magukat szemben, amely viszont a készáru értékét emeli őrült módon fel, aminek következménye azután a rettenetes dráglaság. Hogy a gyapjúnál maradjak, ez annál szomorúbb, mert épen a városi lakosság az utolsó években kénytelenségből rászokott a birkahusevésre, ami egyébként nem baj, mert hiszen az angol munkásságnak is ez a főtápláléka és igen jól érzi magát mellette. Egyáltalában nem árthat a városi lakosságnak, ha birkahússal táplálkozik, de az alacsony gyapjuárak magas birkahús-árakat jelentenek, viszont, ha a gyapjúnak jó ára van, akkor ez kifejezésre jut abban is, hogy olcsóbb a birkahús. A kartellek működése következtében és annak a körülménynek folytán, hogy a kartellek rendkívül lenyomják a gyapjú árát, a gazdának rekompenzálnia kell magát. Hol rekompenzálja magát másutt, mint az árakban? Ugyanazt teszi a valóságban ő is és ennek következménye az, hogy a, városi lakosság a legjobb akarat mellett már még a birkahúst sem NAPLÓ. XLIV. évi május hó 21-én, pénteken. 73 tudja megvásárolni. (Forster Elek: Ott se a gazda rekompenzálja magát!) Ha méltóztatnak arról panaszkodni, hogy az iparcikkek drágák, akkor .elsősorban méltóztassanak ezeket a körülményeket is figyelembe venni. Ott van azután a mezőgazdasági ipar is, amely bizonyos mértékben szintén hozzájárul ahhoz,, hogy az állapotok egészségtelenek maradjanak és bátor vagyok rámutatni a malomipar egy pár kinövésére. Az előadó ur nem sokat beszélt a malomiparról, épen azért bátorkodom én majd rámutatni egynéhány körülményre. Annak ellenére, hogy minden ország igyekszik más ország mezőgazdasági termékeitől elzárkózni, a magyar malomipar fejlettsége és a magyar búza minősége olyan, hogy a magyar malomipar fejlettsége következtében a verseny lehetőségei még ma is meg volnának, ha a malomipar — tisztelet a kivételnek — le tudna szokni a háborús profitról és le tudina szokni még egypár olyan rossz dologról, amire a háború alatt szokott rá. A nagy malmok Budapesten a háb oru alatt rászoktak a nedves őrlésre. Magában véve ez nem volna baj, ha ezt nem vinnék túlzásba, de olyan lisztet hoznak forgalomba, amelyek a börzei szokványon túl 2%-kai több vizet tartalmaznak. Tessék elképzelni, hogy azt a dús viztartalmu lisztet bele teszik az uj juttazsákokba. Ennek a lisztnek az a rossz tulajdonsága van, hogy a zsák szagát felveszi és azonkivül, ha nem kellően szellős helyen van, a liszt megavasodik és megbüdösödik. Állándóandóan marakodás van Budapesten épen a nagy malmok lisztpolitiKája következtében és itt, ha nem volna olyan szomorú, az a mulatságos helyzet áll elő, hogy a budapesti vállalkozók, kivétel nélkül mind kénytelenek vidékről hozatni lisztet Budapestre, csak azért, hogy vevőközönségüket jóminőségü liszttel lássák el, mert a budapesti malmok lisztje a legtöbb esetben nem felel meg ma már a közönség Ízlésének, rossz és silány. Etekintetben azt kell mondanom, hogy a vidéki kisebb malmok sokkal tápdusabb értékű árut állitanak elő, mint a nagy inalmok. Ha a mezőgazdasági produktumok kiviteléről és arról van szó, hogy etekintetben valamit tenni kell, figyelembe ajánlom a földmivelésügyi kormánynak a budapesti malmok spekulációját, a megnedvesített gabonával, figyelmébe ajánlom azokat a manipulációkat, amelyeket Bacherék csináltak, akiknek a nyakán maradt! a liszt és még takarmánylisztként sem tudják eladni. Ezen a téren tessék valamit csinálni, mert a magyar liszt versenyképessége nagyinértékben attól függ, hogy van-e erő a kormányban arra, hogy a malombáróknak ezt a spekulációját visszaszorítsa í Kénytelen vagyok még egy dologgal foglalkozni és ez a mezőgazdasági iparnak egy másik ága: a cukoripar. Ez a par excellence magyar ipar: a cukorrépa-termelés, meglehetősen sok embert foglalkoztat, egyszóval nagy mezőgazdasági cikk. A cukorfogyasztás csodálatosképen alig emelkedik nálunk. Ennek oka szerintem a magas adóztatásban van. Legyen szabad etekintetben csak egypáir adatot felsorolnom. Á cukorfogyasztás az 1922-es termelési évben fejenként IVs kilogramm volt, 1922/23ban G-6 kilogramm, 1923'24-ben 5'5 kilogramm,. 1924/25-ben pedig 9 "4 kilogramm volt. Ezzel szemben a szomszédos Ausztriában a cukorfogyasztás 1922-ben 17-6 kilogramm, 1923-ban 15'2 kilogramm, 1924-ben 20 8 kilogramm, 1925ben pedig 23 kilogramm volt fejenként. Amíg tehát Magyarországon, ebben a dúsan termő Kánaánban a cukorfogyasztás fejen10