Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

À nemzetgyűlés 557. ütése 1926. korlátozásokra, mert hiszen minden forgalmi korlátozás maga után vonja az értékcsökkenést. De arra rá kell mutatnom, hogy azok a súlyos terhek, amelyeket egyrészt a terméssel, másrészt az adózással kapcsolatban reánk rónak, ezek önmaguk után vonják a föld értékének csökkenését. Hiszen a föld igazi értéke, nem tekintve azt a harcot, amely a faluhoz közel lévő földekért folyik, nem lehet több, mint amennyit a földjáradék megállapit és amenynyiben a földjáradék a termelési költségek emelkedése következtében csökken, abban a pillanatban a föld értéke le fog szállani. A speciális magyar viszonyok hozzájárulnak ehhez a helyzethez. Amint mondottam, semmi olyan hitelt nem akarunk élvezni, amelyet a földből ebben az országban kigazdálkodni nem lehet. Hiszen, aki csak kissé érti a dolgokat, tudja, hogy ott is, ahol a magyar földön nem könynyeimü gazdálkodás folyik, hanem ahol a földbe minden tudást, verejtéket belefektetnek, 4%-nál többet soha sem tudtak kihozni. Egy 14—15%-os kölesönt tehát, hogy ne is beszéljek arról, amikor 30—40—50%-os kamatot kellett fizetni, a termeivények értékéből nem lehet kifizetni, sőt magát a földet kell áruba bocsátani, hogy a kölcsönt ki lehessen fizetni. Én, amikor szavamat felemelem, annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a pénzügyi kormányzat — amint eddig is megtette — ha ladni fog azon az utón, hogy minél jobb és olcsóbb, — és valljuk meg őszintén — minél kiadósabb kölcsönt bocsásson a magyar agrártársadalom rendelkezésére. Itt ki kielll jelentenem egy másik dolgot is. Én mint agrárius ezen a helyen tiltatooizom minden olyan gondolat ellen, hogy az állam talán olyan kölcsönöket bocsásson rendelkezésre, amelyekre ráfizet. Nem akarok beszélni a kamatmentes (kölcsön, semilyem formájáról sem, mert ennejk; a nemzetnek nincs arra megfelelő vagyona], hogy kamatmentes, kölcsönt adjon, ha még olyan termelési ág céljára is, hiszen ha egyik termelési ágnak kamatmentes kölcsönt ad, azt a másiknak kamatostul kell megfizetni. Az peidig igazságtalanság volna, hogy az álliam egyiknek osszon, a másiktól pedig elvegyen. Épen azért hangisúlyozom hogy ennelk a nemzetnek nincs szüksége ilyesmikre és tiltakozunk, ellene, hogy olyan kölcsönöket (bocsássanak rendelkezesre, akár az agráriusoknak, akár más közgazdasági ágnak. De ezzel kapcsolatban igenis ikiérjük és kivánjuk azt, hogy hárittassék.el minden akadály, amely az elé gördül, hogy a külföld bizalma ide forduljon és a magyar föld még egyszer azt a hitelt élvezhesse, amelyet békében élvezett. Ki kell jelentenem, bojgy akárhol a világban a békebeli magyar földire adott klöcsönök nemcsak aranyparitáson, hanem azon felül állanak. Ezt a célt kell nekünk elérni, ennek! a szent célnak érdekében minden akadályt eil kell hárítanunk. Ezekután még sokat beszélhetünk ezekről a dolgokról... (Szeder Ferenc: Kivánosi vagyok a kivezető útra! — KunaP. András: Majd Szeder uram megmutatja!) Kénem igen t. képviselőtársam, tessék figyelembe; venni, hogy ezidőszerint a földniivelésügyi tárcánál! vagyunk, ennek ügyeit van szerencsém! előadni. Ha majd elérkezik az ideje annak, hogy más problémláíkat tárgyaljunk, méltóztassék ezt az igen helyes és mondjjuk jogosult, kérdést felvetni. Ne kivánja azonban, hogy eízidősizerint erre a kérdésre válaszoljak!, mert alkfcor át kellene vennem a pénzügyi tárca képviseletét, holott igen t. képviselőtársam, aki majd utánam jön, erre az érdemleges választ meg fogja Önnek évi május hó 21-en, pénteken. 60 adni. (Esztergályos János: Nem sajnálj ci £1 pénzügyministertl) Az sokkal érdemesebb ember, semhogy bárkinek is sajnálnia kellene. (Helyes jobbfelől.) Ezekután a jövedelmi adó kérdéséről szeretnék néhány szót szólani. Figyelembe kell venni azt a rendeletet, amely szerint minden 800 koronán, aluli jövedelem egyáltalában ügyeimbe nem veendő, ami körülbelül 15 holdas 'birtokénak felel meg. Ennek ellenére hogyan áll az egész kérdési Az összes jövedelem összege, tehát az adóalap kitesz 845,469.947 koronát, az adóösszeg pedig 38,627.729 koronát. Az összes adózók száma 294.267 és az összes adókhói a föld fizet 37'48%-ot, Amikor tehát jövedelmi adióról van szó, amikor az adózó polgárok, tehát a földbirtokosok nagy része nincs is 'benne, azt mondani, hogy a magyar föld nem fizet adót, azt hiszem, nemcsak merész, hanem egy kicsikét ezen is túlmenő állitás. Miután igy átszaladtam egy-két kérdésen, — s mindez közel sem meriti ki a földniivelésügyi tárca keretét — méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a kormány á maga részéről mindent elkövet, hogy segítségére siessen a mezőgazdaságnak. (Malasits Géza: Isten ments ettől a segítségtől!) Méltóztatnak tudni, hogy a beruházási kölcsönkkel kapcsolatban a kormány nagy összeget bocsátott rendelkezésre a nagy égető problémákra a vizieosapolásokra, továbbá, hogy az az állatállomány kiválóságát és fajsúlyát emelje az apaállatok beszerzésével; egy bizonyos összeget adott az értékesítés megszervezésére, ki kell jelentenem azonban, hogy ez közel sem jelent annyit, hogy ezzel befejezte ezirányu működéséit. Ez csak elindulás, amely után remélem, következnek a többiek. Csak még arra kell rámutatnom, hogy Fábián Béla képviselőtársam kifogásolta azt, hogy a kormány az utakkal semmit sem gondlol. Itt van kezemben a statisztikai kimutatás, amely szerint 'békében Nagy-Magyarországon összesen mintegy 21 millió koronányi útadó volt kivetve és ezzel szemben mi magunk földmivesek az úgynevezett közm-unkaváltság címén csonka Magyarországon körülbelül 20 millió koronát fizetünk, amely összeget egészen utak épitésére forditj'ák. De ezenfelül a beruházási kölcsönökkel kapcsolatosan is nagyobb összegek vannak felvéve, amelyek szintén utak épitésére szolgálnak, ami egyrészt elsőrendű szükséglet, másrészt pedig nagyon sok munkanélkülinek is ad munkát. Ezekután átmehetnek az úgynevezett mezőgazdasági üzemekre, de miért vázoljam azokat részletesenl Az a néhány számadat, amely egyes képviselőtársaimat talán érdekelné, ismeretes magából a költségvetésből, azt pedig, hogy itt bizonyos visszaesés, kisebb jövedelem mutatkozik, azt hiszeim, mindeki, aki végighallgatta előadásomat, aki hallotta, milyen súlyosan nehezednek a termelési költségek a mezőgazdaságra, természetesnek fogja találni _ s be fogja látni, hogy a termelési költségek a jövedelmet feltétlenül csökkentik. At kellene talán mennem az erdőgazdaságra is, de itt is csak azt emelhetném ki, hogy az erdőgazdaságnál is megszűnt a konjunktúra. Az a nagy kereslet, amely az ország elzárása következtében a fa iránt mutatkozott, immár csökkent és igy ott is kisebbek a jövedelmek. Átszaladva, — hangsúlyozom, hogy csak átszaladva — a földniivelésügyi tárca egyes tételein, még sok mindenről beszélhetnék, Beszél-