Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

'A nemzetgyűlés 557. ^ülése 1926. 'majd felemelni, amint az szükséges, akkor ezek a költségek bizonyára majd tetemesen csökkenni fognak. Nagyjában átszaladtam a mezőgazdaság -főtermelvényein. (Gaal Gaston: A birka, a gyapjú?) Engedelmet kérek, a birkát nem említeni, a gyapjútól félek, mert a birkát megnyírják és ez bizonyos allegorikus képet jelent a magyar gazdára nézve. Csakugyan a gyapjútermelésben is óriási a hanyatlás. Talán nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a múlt esztendőben még 42—48.000 koronát is el lehetett érni, most pedig ha itt volna az a képviselőtársam, az egri káptalannak az az érdemes tagja, aki legjobban tudja gyakorlatból a dolgot, mert _ hiszen az egri káptalan termeivénye gyapjúban nemcsak Magyarországon, hanem külföldön a leghíresebb termelőpiacokon is hires és elsőrangú, ő tudná igazolni, hogy az idén gyapjutermelésüket körülbelül 30%-kai olcsóbban adták el, mint a múlt esztendőben. (Bajesi-Zsilinszky Endre: Zsebrevágták a zsidók !) Nem volna azonban még teljes a kép, ha másra is rá nem mutatnék. Eddig rámutattam arra, hogy a mezőgazdasági termelés költsége hogyan alakult ki, hogy az eléri a világparitást, körülbelül a 130%-ot Ezzel szemben termeivényeink még aranyparitáson sem értékesíthetők, sőt egyes termelési ágakkal kénytelenek vagyunk úgyszólván, teljesen felhagyni, mert azok nemcsak teljes költségeinket, hanem annak _ még bizonyos hányadát sem fizetik ki. Engedjék meg, hogy ezzel szemben rámutassak arra, hogy ennek ellenére a magyar föld, a magyar agrártársadalom milyen részt vesz a közterhek viselésében, vagyis az adózásban. Emlékszem rá, hogy amikor ezelőtt 3 vagy 4 esztendővel felállottam és válaszolni kívántam azokra a bizonyos hangzatos jelszavakra, amelyek — ismétlem — a cseresznyefáról szólottak és amikor egyik képviselőtársam azt mondotta, hogy egy több ezer holdas birtok igazgatója őt ugy informálta, hogy egy hizott disznóval kifizette egész adóját, akkor rámutattam arra, hogy ez óriási nagy tévedés, mert ezt talán csak a hangzatosság kedvéért mondotta. Kezemben van azonban az 1925. évi kivetések eredménye, ahol ugy a földadónak, mint az összes egyenesadóknak minden részlete, a jövedelmi adó, a vagyonadó részletes feldolgozást nyert. Ennek alapján bizonyos megelégedéssel, bizonyos önérzettel mondhatom, hogy a magyar gazda a legteljesebb miértékben teíjesitette ezt a kötelességét, dacára a súlyos megpróbáltatásoknak, dacára annak, hogy 1924-ben olyan rossz termése volt a magyar (földnek, amilyen az utolsó 25 esztendőben nem volt. Azt hiszem, ezt senki nem vonja 'kétségbe, mert ha kétségbe vonja, én abban a pillanatban rendelkezésére bocsátok nem magyar statisztikai kimutatásokat, mert ábbían talán kételkednének egyes képviselőtársaim, hanem bebizonyitom, hogy külföldi statisztikusok is, akik ezt lelkiismeretesen feldolgozták, kimutatják, hogy ennek az évnek termeivénye ebben az éVben óriási visszahatást mutatott. Egyik legkiválóbb német statisztikus Woitinszky kimutatja, hogy míg békében Magyarországon hektáronként a termelés búzában például 15 métermázsa volt, addig 1923-ban csak 13, 1924-ben pedig mindössze 9*5 métermázsa. Méltóztatik tehát látni, olyan katasztrofális termelés ez, amilyen az utolsó 25 esztendőben nem volt. Ennek dacára, amint tudjuk, csak egyetlenegy adónem van, amely nem tud sehogy sem lefelé menni, amely minden módon csak évi május hó 21-én, pénteken. 67 felfelé megy. Nem akarok most árrá rámutatni, hogy mikor már a szorzószám is leszállt 14.500-ra, ennél az egynél, a földadónál megmaradt a 17.000-es szorzószám. Ezzel azonban most nem akarok részletesebben foglalkozni, hogy — amint azt mindenkinek tudnia kell — ez az egyetlen adó, amelynél hiába mondom azt, hogy nekem nem termett, nekem Jövedelmem nem volt, azt meg: kell fizetnem. És menynyit tesz ki ez a földadó? Ez a földadó, amint méltóztatik tudni, a szanálási törvényben csak 33 millióban volt előirányozva, 1925-ben már 40 millió aranykorona volt előirányozva, tehát bizonyos emelkedés mutatkozik. Elismerem, —• hiszen nálam vannak á kimutatások — hogy különböző elemi csapások: jégverés, féregpusztitás, árvizpusztitás és egyéb pusztítás címén elengedtek ebből bizonyos összeget, de ennek dacára végeredményben mégis 28,200.000 korona folyt be ezen a címen. Mármost, t. Nemzetgyűlés, engedjék meg nekem azt hogy egy kis összehasonlítást tegyek ebben a kérdésben. Hiszen én elismerem azt hogy a magyar föld ennek a nemzetnek legdrágább kincse, ennek következtében az egész költségvetésnek és az ország teherviselő képességének stabilitása ezen fekszik, de bocsánatot kérek, ezzel szemben azt is kell hangsúlyoznom, hogy csonka Magyarországban nemcsak föld maradt meg, hanem megmaradtak ezenfelül a. nagy iparvállalatok, sőt azt is mindnyájan tudják az igen t. képiéi sel őtársaim, hogy az inflációs korszakban a legjobban keletkeztek a különböző ipari vállalatok. Hogy csak egyre mutassak rá, pl. a textilgyárak olyan óriási fejlődést mutattak, hogy csonka Magyarországon ez idő szerint a textilgyárak már nagyobb kapacitásnak, mint Nagy-Magyarországon voltak. Ezzel kapcsolatban óriási mértékben megnőttek a háborús viszonyok következtében a különböző gépgyáraink, fegyver gyáraink, kémiai gyáraink és ki kell jelentenem, hogy én vagyok az, aki a legboldogahbnak érzem magamat, amikor most kimegyek külföldre és ott nem kell szégyenkeznem, hanem bizonyois nemzeti önérzettel és büszkeséggel azt mondhatom, hogy már nemcsak külföldön láthatunk elsőrangú gyárakat hanem igenis, itt benn Magyar or szagon is technikai tudással, ismerettel és minden kereskedelmi buzgósággal nagyon szépen felépített és ellátott gyáraink vannak. (Esztergályos János: Jó lenne őket üzembe helyezni!) Tképviselőtársam, erről lehet beszélni. De engedjék meg. hogy épen arra mutassak rá, amit t. képviselőtársam kivan. Méltóztatnak tudni, mikor lehet ezeket üzembe helyezni 1 A magyar gyárak csak akkor lesznek teljesen üzembe helyezhetők, ha a magyar agrártársadalom tulajdonképen létezni és virágozni tud. (Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Kuna P. András: Nem kell több októbert csinálni!) Mert ennek az országnak es-yetlenegy forrása van. E tekintetben én tökéletesen egyetértek t. képviselőtársammal sőt vágyaim is egyek a t. kéüviselőtársam vágyaival; hangsúlyozom, hogy ebben, de feltételezem, hogy másban is! Énen azért mondom hogy a magyar agrárélet adja az erőt az egész többi közgazdasági ágaknak. (Ugy van! jobbfelől. — Gaal Gaston: Mindennek a világon!) Méltóztassék megnézni aí különböző gépgyárakat. A gépgyárak 1923-ban, amikor nagy termés volt és viszonylagosan a gabonának eléír jó ára volt, amikor, hangsúlyozom, a yilágparitást jobban megközelítettük, mint most. 1926-ban, nem tudtak elég gépet termelni. Méltóztassék megkérdezni a gépgyára-