Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

Á nemzetgyűlés 557. ülése-1926. hektoliter volt a termés, és ha> még* hozzáveszem azt, hogy Spanyolországban és még a kis Svájcban is, ahol 80 ezer hektáron 1*5 millió hektolitert szüreteltek le, ezzel szemben nálunk, ha az átlagos jó termést vesszük, 4-5-^5 millió hektoliter között váltakozik; ez tehát nem az a mennyiség, amellyel mi dirigálhatjuk a> világpiacokat, annyival is inkább, mert mindenki tudja, hogy Magyarországon nemcsak a szőlőtermelés, de úgyszólván mindenféle agrártermelés is úgyszólván hendikeppelve van. Tudjuk azt, hogy ebben az országban fordított arány van a mezőgazdasági és ipari cikkek ára r között. Tudjuk, hogy a mezőgazdasági termények még az aranyparitást sem érik el sehol. Ezzel szemben minden, amire a mezőgazdának szüksége van, bármit méltóztatnak nekem mondani, az eszközöktől, a felszereléstől, magától a műtrágyán át azért a zsákig, a bekötőzsinegig, sőt mindenit, még a szállítást is aranyparitáson felül kapja. Itt egy pillanatra ki kell térnem és el kell ejtenem gondolatmenetemet, illetve bizonyos mértékben azokhoz az igen t. képviselőtársaimhoz kell fordulnom, akik állandóan hangoztatják, hogy a mezőgazdaság, a birtokosok kiuzsorázzák szerintük a legnagyobb értéket, ami van, a munkaerőt, a dolgozó népességet. Teljesen tárgyilagos kivánok lenni. Azt kérem igen t. képviselőtársaimtól, vizsgálják meg, hogy vájjon a mezőgazdaság a felhasznált munkaerőt hogyan honorálja? Tudni kell, igen t. képviselőtársaim, azt, hogy főként a nagybirtokos kiket alkalmaz a mezőgazdaság körében: gazdasági cselédeket és úgynevezett sommásokat. Én azt hiszem, hogy mindenki, legyen bármilyen elfogult is, egyet kénytelen elismerni, azt, hogy a gazdasági cselédek bármilyen nagy megpróbáltatás idején, tehát akkor is, amikor rekviráltak és maximáltak, nem kapott egy fillérrel sem kevesebbet, egy szem gabonával sem kevesebbet, mint a békeidőben. (ügy van jobbfelől.) Sőt, ahogy én tudom, — s azt hiszem, hogy ebben nem csalódom — amikor a kommunizmus alatt megszüntették a készpénzfizetést, mit tulajdonképen fel sem vettek, soha többé, mert a devalváció következtében bizonyos kis összeget, amelyet kaptak, és amelynek egyedüli célja az volt, hogy a csizma és a ruha költségét fedezze, megváltottuk gabonával. (Ugy van! jobbfelől.) Méltóztassék tudomásul venni, hogy ezen a címen két métermázsa volt a legkisebb összeg, amit a gazdasági cselédek évenként általában véve kaptak. (Esztergályos János: Ön kifliben többet eszik meg egy évben, mint két métermászát!) Nem eszem meg többet, mert véletlenül kiflivel nem élek. (Kuna P. András: Neki csak Zalaegerszegre volt gondja! — Malasits Géza: Tudjuk, hogy kegyelmed kisüstön él. Nem kell azt mindig hangoztatni! — Esztergályos János: Megint borba van mártva! — Sehandl Károly: Nem lehet ezt gorombáskodással elintézni.) Megvallom őszintén, semmi szándékom nincs a szenvedélyeket fölkelteni, hanem ellenkezőleg, igazságos, tárgyilagos adatokkal azokat épen lecsapolni akarom és ha lehet, megtalálni azt a közös frontot, amelyen mindaketífcőnknek esküit kell lenni, hogy a munkásokon tőlünk telhetően segítsünk. (Esztergályos János: Akkor ne méltóztassék a nagybirtokot a munkások rovására ilyen vehemenciával védeni!) Én előttem a nagybirtokosoknak is, ha igaza van, épngy igaza van, mint a legkisebb embernek. Én az igazságot kétféleképen mérni nem tudom. Én csak egy igazságot ismerek. Vissza akarok térni arra, hogy a gazdaNAPLÓ. XLIV, évi május hó 21-én, pénteken. 65 sági cselédek még a legrosszabtb időben is aranyparitásban kapták a bérüket és tekintve, hogy a magánbirtokosok termeivénye nem arany paritásos, inert többet kell nekik befektetmiök az előbb kifejtett tények alapján, a gazdasági cselédek bizonyos tekintetben talán még a békebeli arányhoz képest is többet kaptak és a valorizáció szempontjából százalékos arányban is jobban jöttek ki. Gazdasági cseléd Magyarországon 322.000 van. Ez nem annyit jelen, hogy 242.000 ember, hanem 242.000 család. Mindannyian, akik gazdasági cselédekkel diolgozunk, akikben azonban nem látunk mást, mint becsületes munkatársainkat, sohasem feledkeztünk meg róluk és amikor más iparágakban, más közgazdasági ágakban azt hangoztatták, hogy a béreket le kell szállítani, mi voltunk az egyedüliek, akik soha nem szállítottuk le a

1 munkabéreket. (Gaal Gaston: Sőt emeltük! — Esztergályos János: Ezt a cselédség tudná megmondani. — Hedry Lőrinc: Tessék csak tőle megkérdezni!) Engedje meg, hogy felajánljam, legyen szerencsém egyszer, tessék eljönni, vagy ha nem akarja nálam, tessék bármely más tisztességes birtokosnál érdeklődni. Elismerem, a gazdák között is vannak olyanok, akik részben visszaélnek a hatalmukkal, (Esztergályos János: Erre gondolok :éin is, mikor közbeszólok!) De én sohasem gondolok erre, mert jóhiszemű vagyok és mindig épen az ellenkezőre gondíolok, mindig a jóhiszeműség alapján állok; szivesebben tételezem fel, hogy kevesebb ilyen akad ezek között és remélem, hogy mindig 'kevesebb is lesz ezeknek a száma, ha pedig másképen nem tudjuk megcsinálni, majd a törvény erejével sújtunk le rájuk és ki fogjuk közösiteni őket, A gazdasági munkásoknak másik nagy kategóriája a sommás munkás. Azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom nekem itt a nemzetgyűlésen, hogy ez mit jelent, hiszen a legtöbben tudják. De a legtöbben tudják azt is, hogy a sommás munkásoknak á munkabére a 'békebeli arányhoz viszonyítva^ mintegy n 25%-kai emelkedett. Ha valaki eziránt érdeklődik, felajánlom, hogy a közhatóság közben jötté vei 'kötött szerződésekkel, — mivel ezt a törvény szankcionálja — ilyen eredeti szerződésekkel bizonyítsam ezt az állításomat. Méltóztassék megvizsgálni, mit kap egy sommás munkás, aki egy évben körülbelül hét hónapon keresztül dolgiozik. Kapja a teljes ellátását és fizetésképen, nem számitva azt a pár koronát, ami különböző váltságcímen jár^ neki, nevezetesen borváltság és füszerváltság címen, a teljes ellátáson felül havonként "kap 150 kilogramm tiszta búzát. Ezekkel dolgozik másodsorban a nagybirtok, de nemcsak a 10— 20.000 holdas nagybirtokot értem ezalatt, hanem a 100 holdon felüli minden gazdaságot ngyszólván ezek közé vagyok kénytelen számítani; csak azért különböztetem meg a nagybirtokot, mert nem akarom azt mondani, hogy az 50 holdon aluliak is hasonló erőkkel dolgoznak. Hol van alkalmazva a legnagyobb mértékben a gazdasági napszámos? Mindnyájan tudjuk, hogy inkább a kisebb gazdaságokban, tehát azokban, amelyek nem biztosithatnak maguknak évről-évre munkaerőt, hanem nap-nap után foglalkoztat munkásokat. Amikor a napszámkérdésekről beszélek, nem azt akarom mondani, hogy ezt talán sokallom, vagy talán tűlboldognak tartom azt, aki kénytelen napszámot elfogadni, csak arra hivom fel a t. képviselőtársaim figyelmét, hogy ne méltóztassék 9