Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

'À nemzetgyűlés 557. ülése 1926. évi május hó 21-én, péntehen. 61 Próbálunk a dolgon oly formán segiteni, hogy talán jóval kisebb méretű óvadékot állapítanánk meg, mint békében volt vagy pedig bizonyos állandó segélyt, apanázst igyekeznénk biztosítani, azonban, mint mondottam, ez a kérdés még nincs tisztázva és elég nehéz kérdés, úgyhogy nem tudom, mikor fogok ebben a tekintetben döntésre jutni. Még egy kérdés van itt, amely szintén ellene szól a régi, nagy összegű kaució megállapításának és ez általános nemzetgazdasági és nemzeti szempont, hogy t. i. ne nehezítsük meg a magyar nemzet egy mindenesetre nagyon értékes, egészséges rétegének azt, hogy családot alapitson, hiszen, ha exisztálni akarunk, gyarapodnunk kell számban is nemcsak vagyonban és jólétben és akkor ennek ntját elzárni ilyen nagy és tekintélyes rétegnél mindenesetre hiba volna. Ami Szilágyi igen t. képviselő ur általános megjegyzését illeti, hogy t. i. a hadviseltek megfelelő jutalmazása elsősorban honvédelmi érdek, ebben teljesen egyetértek az igen t. képviselő úrral. A magam részéről azonban nem tehetek mást, minthogy minden alkalomkor, amikor ilyen kérdés felmerül, a magam egész tekintélyét súlyát latba vessem arra, hogy az adott körülmények között és az állam adott anyagi helyzete mellett: lehetőleg kedvező megoldásokat találjunk! valamennyi ilyen kérdésben. j Teljesen tudatában vagyok annak, — hiszen ez természetes dolog — hogy a nemzet jövő harckészsége kétségtelenül ennek a kérdésnek helyes megoldásától is erősen függ, azonban ugy ennél a kérdésnél, mint egyáltalában a honvédelmi tárca költségvetésének kiméreténél, mégis csak elsősorban kénytelenek vagyunk az államháztartás helyzetét, az állam pénzügyi helyzetét szem előtt tartani. Ahogyan ezelőtt két évvel az 1924/25. évi költségvetés benyújtásakor a t. Nemzetgyűlésnek bejelentettem, ugyanaz a helyzet ma is, hogy természetszerűleg én a honvédelmi költségvetés globális összegét mindazokra a célokra, amelyekre szánva van, túlkevésnek, túlkicsinek tartom. Kénytelen voltam azonban belenyugodni ebbe az összegbe, attól a megfontolástól vezéreltetve, — amit akkoï is modtam — hogy elsősorban az államnak kell exisztálnia, az államnak kell megerősödnie, hogy azután ha az állam megerősödött és rendbe jött, minden egyes intézmény szintén megerősödhessek, nőhessen, fejlődhessék. Kénytelen vagyok azonban már most ugy, mint akkor tettem, hangsúlyozni, f hogy bárki fogja itt a honvédelmi tárcát képviselni, kénytelen lesz nagyobb áldozatkészségét kérni a nemzettől, mihelyt annak lehetőséére meglesz. Nem hiszem, hogy az a honvédelmi minister, aki a következő évi költségvetést itt be fogja terjeszteni, képes lesz még egyszer ugyanilyen határok közé szorított költségvetéssel jönni. Ennek indokolására csak egyes tételeket hozok fel. Itt van mindenekelőtt a laktanyák kérdése. Méltóztatnak tudni, hogy kétféle laktanyáink vannak: kincstári és magántulajdonban levő, bérelt laktanyáink. (Szilágyi Lajos: Omladoznak!) Ugy az egyik kategória, mint a másik kategória omladozik, a tetők beszakadnak, a viz becsurog és nincs az egész költségvetésben egy garas sem arra, hogy ezeket rendbehozhassuk, megjavíthassuk. Amint költségvetésem indokolásából méltóztatnak látni, az amúgy is nagyon kicsi dologi kiadások öszszegéből kell valahogyan még egy kis összeget megtakarítanunk, — összesen 100.000 pengőt * vettem számításba — csakhogy épen az összedőléstől megóvjuk a kincstári laktanyákat. Itt van a bérelt laktanyák kérdése is. Ezeknek bérmegtéritése az általános lakbérek emelkedésével természetszerűleg szintén folyton emelkedik. Ezeket a nagyobb összegeket is elő kell teremtenünk már csak azért is, hogy a laktanyatulajdonosok képesek legyenek laktanyáikat újra_ helyreállítani és rendbehozni. Ez tehát mindjárt olyan tétel, amelyről a következő költségvetésben feltétlenül kell majd gondoskodnunk. De itt van egy másik, meglehetősen súlyos természetű tétel is. Méltóztatnak tudni, hogy elég hosszú ideig harcoltunk a nagykövetek tanácsával azért, hogy gáz-álarcokat, tehát legalább is gázvédelmi eszközöket engedélyezzenek a honvédség számára. Végre hosszas harc után belátták igazunkat és megadták az engedélyt, hogy 45.000 gázálarcot tarthassunk ^ a honvédség részére. Igen ám, de költségvetési fedezet nincs erre. Egyelőre még tudtam várni ezzel, mert hiszen bizonyos mélyreható és hosszadalmas tanulmányokat igényel, hogy mlyen álarcot fogadjunk el és gyártassunk, — mert hiszen a gáz-kérdés is sokat fejlődött a háború óta — ezek a tanulmányok azonban egypár hónapon belül befejezést fognak nyerni és akkor feltétlenül szükség lesz arra, hogy az ezek beszerzésére szükséges össszeget kérjem a nemze tgy ülés tői. Végül itt van bizonyos fegyverek modernizálásának kérdése is, mert bármilyen kicsiny legyen is hadseregünk, mégis feltétlenül modern fegyverei kell, hogy legyenek, hiszen ezt a kis hadsereget csak modern fegyverekkel lehet kellőképen kiképezni és lehet a kellő nívót fentartani. Ezzel körülbelül végeztem volna az elhangzott megjegyzésekkel és most már csak egész általánosságban akarok két kérdést érinteni. Az egyik a katonai ellenőrzés kérdése, amelyet szintén Szilágyi igen t. képviselő ur vetett fel. Erre nézve a t. Nemzetgyűlésnek azt jelenthetem, hogy már néhány hónap óta tárgyalások vannak folyamatba a katonai ellenőrző bizottság utján a nagykövetek tanácsával Páriában, hogy végre-valahára az u. n. végső ellenőrzéshez kezdjenek hozzá és annak befejeztével ezt a bizottságot vonják vissza. Ezek a tárgyalások meglehetősen előrehaladott stádiumban vannak, kontroverz kérdés összesen már csak egy forog fenn, s ha annak megoldását is meg tudjuk találni a közeljövőben, akkor a nagykövetek tanácsának kijelentése szerint ez az ellenőrzés -végső fázisába lépne 'és remélhető, boa-v^ néhány hónapon belül megszűnnék. (Szilágyi Lajos: Abszurdum, hogy itt vannak! Nincs dolguk! Nincs mit ellenőrizni! — Hedrv Lőrinc: Az is abszurdum, hogy nagykövetek tanácsa van! — Pékár Gyula: Hogy a nagykövetek tanácsa egyáltalán exisztál, amikor Népszövetség van;, ez is érthetetlen!) Végül mée- kapcsolatban azzal a témával, amelyet szintén méltóztattak érinteni. — leginkább Peyer képviselő ur <— t. i. a leszerelés kérdésével, nem akarom az ezelőtt három hónappal a lesrutóbbi budget-vita alkalmával ismertetett állásfoglalásomíatí megint klífejteni, csak arra akarok rámutatni, hogy a mai helyzetben, — r katonai helyzetről beszélek — Magyarország' eminens érdeke az. hogy a leszerelés kérdésében valamilyen dülőnontra jussunk. Hogy a Nemzetek' Szövetségié által Genfbiö ezelőtt három nappal összehiVott leszerelési konferencia tényleg eredménvre fog-e vezetni, s ha igen, mikor fog eredményre vezetni ez