Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-557
 nemzetgyűlés 557. ülése 1926. nyuguljnivó van, amely mértékül szolgál, amelyre az ő nyugdíjukat is felemelhetjük, ha a pénz erre rendelkezésre áll. -, Az a kérdés, amint beállítja sok nyugdíjas, hogy azok, akik a háborút végigküzdötték és magas rangokkal elmentek, kisebb nyugdíjat kapnak, mint azok a fiatalabb tisztek, akik ma mennek nyugdíjba, ez teljesen helytelen beállítás, mert ha ezen a nyomon akarok tovább okoskodni, akkor oda fogok kilyukadni, hogy azok az idős urak, akik közvetlenül a háború után vagy valamivel később mentek nyugdíjba és most panaszkodnak, hogy kisebb nyugdíjakat kapnak, sokkal magasabb állásban küzdöttek végig a háborút és ennek következtében tulajdonképen kényelmesebben és kevesebb veszéllyel szolgálták a hazát, ellenben azok, akik ma mennek nyugdíjba, mind olyanok, akik végigharcolták a háborút, de végigharcolták közvetlenül a lövészárokban, ezek akkor szakaszparancsnokok, század- vagy zászlóaljparancsnokok voltak (Ugy van! jobbfelőlj, ezek tehát több veszélynek, több fáradságnak, több nyomorúságnak voltak kitéve, mint azok, akik ugyanakkor hadosztályparancsnokok voltak. Ezt az okoskodást tehát nem szabad és nem lehet bevonni e kérdés megítélésébe. Itt csak arról lehet szó, hogy van egy jogi alap, amely betartatott és betartandó mindig, van azonkivül egy méltányossági alap, amelyre nézve Ígéretet kaptak a nyugdíjasok és amelyet a kormány betartani is szándékozik, mihelyt lehetséges lesz; teljesen felesleges tehát, sőt káros az ügy érdekében és az illető nyugdíjasoknak saját érdekében is, hogy ezt a kérdést nem mindig szerencsés eszközökkel feszegetik. (Ugy van! jobb felől.) A szállításokra vonatkozólag holmi uj és régi rendszerről beszólt az igen t. képviselő ur. Hát ez teljesen tévedés, mert a honvédség szállításai részint a közszállitási szabályok értelmében, részint pedig a vonatkozó honvédségi, a régi, háboruelőtti honvédségi utasítás értelinében eszközöltetnek. Hogy ennek az utasításnak a keretein belül némi módosítást csináltunk, körülbelül két évvel ezelőtt, az tény és annak meg is volt a maga oka, de az nem. járult hozzá ahhoz, hogy ez a szerencsétlen dolog megtörténhetett, sőt majdnem azt állithatnám oda, hogy azért fedeztük fel oly hamar aviszszaéléseket, mert kétsz* 3 ™-^ ellenőrzés volt az uj rendszer következtében. Annak az oka az volt, hogy azelőtt künn a vegyes dandárparancsnokságok székhelyén fordult elő nagyon gyakran mindenféle baj és hiba, amelyre csak elkésve lehetett rájönni, mert ők ebben a dologban teljesen szuverének voltak. Itt, ugy-e, az által, hogy a központ mindenről rögtön értesült, rögtön kisült az egész dolog és rögtön el is lehetett járni. Amit a hadbiztosi tisztek származására és protekciójára vonatkozólag mondott a képviselő ur, (Hedry Lőrinc: Az mese!) abban abszolúte nincs igaza. A hadbiztosok most is, mint mindig azelőtt, tényleges tisztekből válogattatnak ki és pedig szelekció utján, olyanformán, hogy az önként jelentkezők bizonyos, elég súlyos előtanulmányokat igénylő hadbiztosi tanfolyamokat végeznek el és aki azt megfelelő eredménnyel végezte el és aki különben is erkölcsileg és fizikailag teljesen integer, csak az jöhet a hadbiztosi tisztikarba. Ez mindig így volt és ma is igy van. A hadbiztosi tanfolyam mindig kvázi hasonló tanfolyama volt a hadbiztosoknak, mint a vezérkari tiszteknek a hadiiskola; mindakettőben igen komoly és igen nehéz munka folyt és ennek köévi május hó 21-én, pénteken. 59 vetkeztében a kiválasztás teljesen tárgyilagos, itt semmiféle protekció szerepet nem játszhat sem a kinevezésnél, a beosztásnál még sokkai kevésbé, mert azt nézzük, hogy ki mire legalkalmasabb. Ha véletlenül egyszer kisül, hogy egy-egy személyben tévedtünk, az nem ok arra, hogy a rendszer támadtassék meg. Ami mármost arra vonatkozik, hogy a Vitézi Székbe kik vétetnek fel vitézekké, ez nem tartozik a honvédelmi tárca hatáskörébe; méltóztatnak tudni, hogy ez a ministerelnökség hatáskörébe tartozik. Itt csak annyit akarok megjegyezni, amit mindenki tud erről a dologról, hogy ez egy autonóm testület, amelynek megvannak a maga megállapított autonóm szabályai a felvételre nézve és a testület maga vizsgál meg minden egyes jelentkezőt, (Ugy van! job felől.) annak az okmányait, annak az előéletét és őmaga egy bizottság utján határozza el, hogy az illetőt felveszi-e vagy nem veszi fel; itt semmiféle befolyást gyakorolni nem is lehet, de nem is célszerű, mert hiszen, ha egyszer elkezdenének az autonómiákba belenyúlni, akkor annak vége sem lehetne. (Ugy van! jobbfelől.) Várnai igen t. képviselő ur kérdései közül elsősorban az Ujfalussy tábornok elleni becsületügyi eljárásra vonatkozólag megjegyzem, hogy nagy tévedés azt hinni, hogy ez a becsületügyi eljárás azért folyik a tábornok ur ellen, mert ő politikailag állást foglalt. Egészen nyugodtan lehetne ő akár a szociáldemokrata képviselő urak 'között, itt vagy máshol; semmiféle eljárás e miatt nem folyik. A becsületügyi eljárás ellene azért folyik, mert — ez legalább a vád — tiszthez nem illő módon olyan gyülekezetbe, amelyen a politika eleve ki volt zárva és amely a rendőrség által csak azzal a feltétellel engedélyeztetett, hogy ott politika nem fog; szerepelni, mégis nagyon feltűnő módon politikát vitt be. (Szilágyi Lajos: Ez nem becsületügyi eljárás tárgya, tessék a rendőrkapitányságnak kihágása eljárást indítani ! Abszurdum!) Azért van hivatva az illető becsületügyi választmány a felett dönteni, hogy vétett-e a tiszti becsület ellen vagy nem vétett. (Szilágyi Lajos: Jelen voltam! Hallottam!) Mindenesetre 'kihágások elkövetése magasrangu tisztnél minidig beesületügyi szempontból is elbírálás alá volt veendő minden egyes esetben, legyen az akár ilyen természetű kihágás, akár egészen más természetű. Lehetne példát hozni, hogy tegyük fel, egy tábornok e;gy s'étatéren felmászik egy fára; ez is csak kihágás és mélgis becsületügyi eljárás fog ellene indulni, mert meggondolandó, vájjon az ő állása becsületével összeegyeztethető-e, hogy nyilvános sétatéren egy fára mászik. (Várnai Dániel: Ez nem botrány!) Ami az érempótdiíjak kérdését illeti, ez tényleg még nagyon sajnálatos nyilt kérdés. Annyit el tudtunk érni és azt méltóztatnak tudni, hogy a rokkantadé keretében az érempótdíjak kifizetésére szükséges összegekről is gondoskodás történt, azaz, hogy a rokkantadótörvény azt mondja, hogy ennek a jövedelméből lesznek fedezendők az érempótdíjak is; tehát kerestünk már rá fedezetet, természetszerűleg azonban a rokkantaidé egyelőre még vagy nem folyt be vagy csak résziben folyt be, ugyihogy tiszta kép mié'g nem mutatkozik arról, hogy ez a rokkantadó mennyit fog kitenni és hogy elég lesz-e ahhoz, hogy elsősorban az 50%-on felüli rokkantak nagy, felemelt rokkantsági díját fizessék ki ^belőle és^ még az érempótdíjra is jusson, (Várnai Dániel; Ki van zárva! 19 millióra volna szükség, de ennyi
