Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

54 A nemzetgyűlés 557. ülése 1926. évi május hó 2i-én, péntekén. tudom ki lett-e hallgatva vagy nem, mert a lapok erre vonatkozó híradásai nem minden tekintetben megbízhatók. Csak fölhivom a minister ur figyelmét arra, hogy egy ujabb szál adatik itt a vizsgálat kéziéibe, imiéíltóztassék ezt a szálat is kézbe venni, a vizsgálatot ezen az utón is lefolytatni és pedig nem a szokott hivatalos módon, hanem esetleg kicsit gyorsított módon, mert már nagyon hosszú ideje tart ez a vizsgálat és ami hosszú ideig tart, az sohasem jó. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Azért, mert alapos! — Esztergályos János: Majd meglátjuk! — Zaj.) Újból hangsúlyozom: nem kivánok magáról a vizsgálatról véleményt mondani, nem kivánok az ügy érdemére nézve nyilatkozni, csak kijelenteni kivántam, hogy mi ezt az ügyet éber figyelemmel kisérjük, éber figyelemmel kisérjük a vizsgálatot, s nincs az a hosszú vizsgálat, amely arra számithasson, hogy a mi türelmünk e tekintetben elfogy, mert mi igen türelmesen ki fogjuk várni ennek a vizsgálatnak végét és a vizsgálat vé^én, amikor — remélem — módunkban lesz az iratokba betekinteni, s a vizsgálat eredményét megállapítani, meg fogjuk tenni erre vonatkozó észrevételeinket, ha az a vizsgálat nem deritené ki a gyilkosság elkövetőit. Ezek azok a szempontok, amelyeket én ezzel a tárcával kapcsolatosan elmondani kivántam. Miután nem látom, hogy a minister _ ur és a kormány, amelynek a minister ur tagja, ezt az irányt képviseli, a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Farkas István! Farkas István: Nem kivánok szólni. Elnök: Ki következik? Forgács Miklós jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Nemzetgyűlés! Mindannak fentartásával, amit a honvédelmi tárca tárgyalásánál ezelőtt 2—3 hónappal elmondottam, most már csak néhány rövid megjegyzést kivánok tenni. Három ügy adódik, amelyre a minister ur figyelmét fel kívánom hivni. Az első az a becsületügyi vagy nem tudom, milyen eljárás, amelyet egy gyűlésen, majd egy újságban tett nyilatkozatai miatt Ujfalussy nyugalmazott tábornagy ellen megindítottak. Ne méltóztassék az én felszólalásomat ezzel az üggyel kapcsolatban olyannak tartani, mintha Ujfalussy tábornokban én a bizonyos mértékben, de mégis elég érthetően megnyilatkozott szociáldemokratát vagy egy szociálisan gondolkodó, egy merészen gondolkodó embert vagy katonát próbálnék védeni. Az én felszólalásom a következő okokból történik. A legteljesebb mértékben vallom r és szükségesnek tartom azt a közöttünk bizonyára egészen általános felfogást, hogy az aktiv katona ne politizáljon; aki aktiv szolgálatot teljesit, azt tartsa mag'át távol mindenféle politikától és mindenféle politikai irányzattól. Ebben a tekintetben közöttünk — azt hiszem — nézeteltérés nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) Ha azonban valaki az aktiv szolgálatból kilépett, joga van ahhoz a politikai irányzathoz vagy még ezen túlmenőleg is ahhoz a világszemlélethez csatlakozni és annak igazságait hirdetni, amely neki tetszik vagy amelyre az idők változása őt rávitte. Nem lehet eltagadni, hogy a világháborúnak és az utána következett nagy társadalmi és politikai rengéseknek nagy átalakító hatásuk volt az emberek lelkére. Hiszen vannak olyan felfogások, amelyeket vallani kell igen tekintélyes részben, hogy olyasvalaki, akire a háöoru nem volt olyan hatással, hogy addigi felfogásait revizió alá vegye, nem is nagyon számithat a mélyen gondolkodó emberek sorába. (Meskó Zoltán: Ha a nyugdíját emelték volna, akkor nem lett volna szocialista! Ez nem elvi álláspont! — Ugy van! jobb felől.) Én ebbe az ügybe nem akarom belekapcsolni a köztisztviselők vagy a katonatisztek nyugdíjának kérdését. (Zaj. — Elnök csenget.) Én tisztara azért szólalok fel, hogy tiltakozzam az ellen, hogy bárki — legyen az nyugdíjas katonatiszt, nyugdíjas tábornok is — politikai vagy világszemléleti állásfoglalása miatt üldözésnek legyen kitéve. (Meskó Zoltán: Helyes! Teljesen igaza van! — Helyeslés a jobboldalon.) Helyes, mondja a mélyen t. képviselő ur s mondják utána a túloldalon vagy gondolják többen is, de azért még senki sem akadt, aki e zaklatás, hogy ne mondjam, üldözés ellen felszólalt volna. Méltóztassék onnan is felállani, ebben az ügyben disztingválni, elkülöníteni a nyugdíjkérdést s egy embernek azt a szabadságát, hogy olyan politikai és egyéni felfogást valljon, amely neki jól esik. Ha tehát itt felszólalok, csak azért teszem, hogy tiltakozásunkat fejezzem ki, hogy Ujfalussy tábornokot a politikai vagy világszemléleti állásfoglalása miatt 'becsületügyi eljárás alá, de mindenesetre oly eljárás alá vonták, amelynek célja bizonyos megtorló szándék. Nagyon kérem az igen t. honvédelmi minister urat, — nagyon sajnálom, hogy az igen t. honvédelmi minister ur épen most talált olyan sürgős dolgot, hogy eltávozott a teremből — hogy nyilatkozzék ebben a kérdésben, tegyen jelentést a nemzetgyűlésnek arról, hogyan áll ez az eljárás. Különösen őszinte jelentést kérek arról, hogy miért indították meg ezt az eljárást Ujfalussy tábornok ellen és vájjon a honvédelmi minister urnák,.mint ezekben az ügyekben legfőbb felügyeleti hatóságnak, hajlandósága van-e arra, hogy ezt az eljárást minél rövidebb idő alatt vagy megszakittassa vagy befejeztesse, Ujfalussy tábornok politikai állásfoglalásának teljes tiszteletbentartásával. A másik két kérdésről is igen röviden akarok beszélni. Az egyik az érempótdíjak kérdése. Ezt az ügyet az előző költségvetési vitákban, — ha jól emlékszem — már felemlítették; olyan biztatást vagy ígéretet is kaptak a felszólalók a honvédelmi minister úrtól, hogy foglalkozik ezzel a kérdéssel olyan irányban, hogy igyekezni fog az érempótdíjak kiutalását eszközölni, sőt, ha nem csalódom, valami olyan kijelentése is volt, hogy az érempótdíjak valorizálására is gondolnunk kellett. T, Nemzetgyűlés! Méltóztassék nekem megengedni azt a kijelentést, hogy én ebben az ügyben a legteljesebb önzetlenséggel szólalok fel. Már most kijelentem,, hogyha az érempótdíjak kiutalását megkezdik, én előre is lemondok ezeknek a pótdíjaknak felvételéről. Hozzám azonban több panaszos levél érkezett, olyan levelek, melyekből megállapítható, hogy a panaszkodók teljesitették kötelességüket a harctéren. Közkatonák, akiknek nem adták semmiért a vitézségi érmeket, nem adták semmiért a II. osztályú ezüst vitézségi érmeket sem, oly katonák panaszkodnak, akik az ellenség előtt vitéz, férfias, bátor magatartást tanusitottak és igen komoly viszonyok között, magyar honvédhez méltóan állták meg a helyüket. : Ezeket az embereket most — hogy ugy mondjam — teljes felelősséggel semmibe setm veszik, holott épen a nyomoruságu|k készteti őket panaszra, oly nyomorgás, melyet enyhíteni