Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

À nenhzeígyüles 557. ülése 1920. tudna ez a nem nagy járandóság is, amit a vitézségi érempótdíjak címén kaphatnának. Méltóztassék megengedni, hogy egy ilyen panaszos levélből felolvassam a következőket (olvassa): »'Az a panaszom, hogy nagyon sokan kaptak már földet a vitézségi érmek után, törzstisztek, alantas tisztek, altisztek és én, mint közvitéz, aki annyit szenvedett a magyar hazáért és felébbvalóiért, mégsem kaptam semmit a magyar államtól, se földiét, sie a vitézsági érmek után járó dijakat.« Aki nekem ezt a levelet irta, megkapta az I. osztályú aranyvitézségi érmet, az I. osztályú és a II. ptsiztályu ezüst vitézségi érmet. (Pikler Emil: Épen elég!) Leírja neikiean azokat a tényeket, tetteket is, amelyekért a kitüntetéséklet megkapta. Teljesen jogosmaík tartom azt a panaszát, hogy azt Látja, hogy a vitézség, a hősiesség, amelyre a ministerelnök ur oly nyomatékosan mutatott itt rá a múltkor, épen ő nála semmiféle méltánylásban nem részesül, ígértek nekik akkor nemcsak földet, Ígértek egyebeket is, de ugyan olyan természetesnek tartották azokban a komoly időikben azt is, hogy az érempótdíjakat mindig meg fogják kapni. Én tehát tisztélettel arra kérem a mélyen tisztelt honvédelmi minister urat, hogy foglalkozzék nagyon komiolyan ezzel a kérdéssel és tegyen nyilatkozatot, vájjon eddig foglalkozott-e vele már a mult költségvetési vita során tett Ígéretéhez ikiépest (Szilágyi Lajos: A népjóléti minister is foglalkozott vele!) és amenyfnyiben foglalkozott, milyen stádiumban áil iez az ügy és vájjon azok az emberek, akiknek érdekében felszólalni kötelességemnek tartottam, számithatnak-e arra, hogy a vitézségi érempótdíjakat a közel jövőben folyósítani fogják hamuikra? Van egy másik kérdés, amely ugyancsak a háború utórezgése. Már a múlt ősszel említést tettem a pénzügyi bizottságban azokról az angol hadifoglyokról, akik a front mögött nem hadi-, hanem inkább afféle napszámos munkát végezvén, az angol hadvezetőségtől azt az Ígéretet kapták, hogy meg fogják kapni a napi munkájukért járó díjakat, munkabérüket abban a pillanatban, amint hazakerülnek. (Szilágyi Lajos: Nagyon szép summát tenne ez ki shillingekben!) Hogy ezek a summák mennyit tesznek ki, arról is van tudomásom. Azoknak az embereknek életében, akik ezt a kérdést állandóan felvetik ós levelekkel ostromolnak engem miatta, az az öt-hat vagy nyolc font, amit kapniok kellene az angol kormánytól, igen szép summa, ez letagadhatatlan. (Szilágyi Lajos: Biharmegyében is vannak ilyen volt angol hadifoglyok! Gáborján községben pl. négy ilyen ember van!) A magyar kormány már elrendelte ezeknek a volt angol hadifoglyoknak összeírását, utalványokat is Íratott alá velük, azonban a dolog még mindig abban a stádiumban vtan, hogy a kormány még nem küldhette el az angol kormány által követelt azt a nyilatkozatot, amelyben a magyar kormánynak kötelezettséget kell vállalnia arra nézve, hogy amint az angol kormány ezeket az összegeket ide átküldi, azokat minden levonás nélkül, egy penny, egy shilling levonása nélkül, az illetékesek kezeihez fogja juttatni. A legutolsó információm az, hogy a pénzű gyministerium végre hosszas keresés után a bürokrácia útvesztőjében ráakadt ezekre az aktákra és elkészült arra — egy hozzám intézett levélből tudom — hogy ezt a nyilatkozatot az angol kormánynak átküldi. Ez januárban történt és az illetők, akik számot tartanak ezekre a munkabérekre és rá vannak szorulva, még mindig kérdezősködnek s azt hiszem, nemcsak évi május hó 21-én, pénteken. " 55 engem, hanem az igen t. honvédelmi mínisteriumot is ostromolják ezekért, de ezeket az illetményeket még mindig nem kapták meg. Kérném tehát a minister urat, hogy méltóztassék felvilágosítást adni ebben a kérdésben is. Egyebekben pedig mindannál fogva, amit én már a honvédelmi tárcánál számtalanszor kifejtettem, a tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Senki feliratkozva nincsen! Elnök; Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, 'kiván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A honvédelmi minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel arra, hogy még csak három] hónapja annak, hogy a honvédelmi költségvetést tárgyaltuk és hogy alkalmam volt általánosság*ban nézeteimet bővebben kifejteni, tekintettel továbbá arra, hogy a két költséigvetés 'között eltérés úgyszólván alig van és a létező eltéréseket az előadó ur igen bőven és alaposan megmagyarázta, ennek következtéiben nem szándékom általános expozét tartani és csak arra fogok szorítkozni, hogy a vita folyamán felmerült kérdésekre választ adjak. (Halljuk! Halljuk!) Vissza kell azonban itten térnem más tárcák 'költségvetésére is, mert ott is elhangzott három megjegyzés, amelyek tulajdönkópen az én tárcámat érdéklik. Itt gondolok elsősorban Farkas Tibor képviselő urnák a vallás- és közoktatásügyi tárcánál előadott ama nézetére, hogy teljesen feleslegeseknek tartj cl Si katonai lelkészeket és hogy ennek 'következtében törlendőnek véli a vallás- ós közoktatásügyi tárca keretében a katonai lelkészek tételét. Bocsánatot kérek, é(n megértem azt, ha egészen más nézeten levő emberek, egészen más közéleti és valláserkölcsi felfogással bíró urak esetleg ezt a nézetet vallják, de hogy épen Farkas Tibor képviselő urnák van ilyen nézete (Farkas István: Miért ne lehetne ilyen nézete? — Pikler Emil: Joga vain akármilyen nézeten lenni!) és ezt a nézetet nyilvánítja, ezt megérteni képtelen vagyok. (Várnai Dániel: Igaza is van! Ez a legfontosabb) Mert képtelen vagyok megérteni az ő politikai állásfoglalásából, (Farkas István: Láttuk Zadravetz esetét!) a társadalomban elfoglalt állásából s egyáltalában világnézeti felfogásából kifolyólag, hogy az lehessen a nézete, hogy hibáztatja azt, hogy a katonaságot valláserkölcsi alapon akarjuk nevelni. (Várnai Dániel: Nem azt 'kifogásolta, hanem a tételt!) Mi igenis, ezt akarjuk, kívánjuk és ennek megvalósításához szükségesek a katonai lelkészek, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) mert csak ők képesek folyton érintkezni a legénységgel és ä tisztekkel s ennék következtében csak ők képesek a maga vallásában azt az illető legénységi egyént oktatni, megerősiteni, nevelni, csak ők képsek, abból a katonából azt a mélységes vallásos érzésű t embert nevelni, akit mi minden katonában látni szeretnénk. (Sütő József: Csak Zadravetz volt mással elfoglalva!) Egyes emberek esetleges hibái vagy bűnei nem 'képezhetnek okot arra, hogy egy teljes intézményt ebből Ítéljünk meg. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Erre nézve csak egy német közmondást mondok: Das Kind mit dem Bade ausgiessen. Ez teljesen lehetetlen álláspont. (Ügy van! Ugy van! jobb felől.) A másik kérdés, amely szintén korábban