Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

A nemzetgyűlés 557. ülése 1926. torn alkalmasnak arra, hogy egy esetleges ellenséges betöréstől az- országot megmentse, rendészeti szerv gyanánt pedig a rendőrséget és a cesndőrséget teljesen elegendőnek találom, r ennélfogva a honvédelmi tárca költségvetését még általánosságban sem szavazom meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Csik József jegyző: S transz István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik! Következik! Csik József jegyző: Kiss Menyhért! Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! (IlaJljuht Halljuk!) Malasits t. képviselőtársam beszédére a világhirü nagy francia szocialista irót, Anatol France-ot kívánom idézni, aki azt mondotta, hogy mindaddig, amig az állatvilágban, a zoológiában a differenciális individuumok világa megmarad, mindaddig meg fog maradni a differenciális individuumok lélektana az emberek között is és mindaddig lesz hadsereg, lesznek katonák, lesznek eszmék, amelyek miatt az emberek veszekednek, összetűznek, lesznek háborúk és ezt az emberi természetből kiirtani nem lehet. Én ugy fogom fel a szocialista párt álláspontját és állásfoglalását, hogy ők, mint elméletet hirdetik, hogy mines szükség katonaságra, mint olyan elméletet, amelyet szeretnének az egész világgal elfogaíditatná, azonlban azt látjuk, hogy sem Franciaországban, sem például Dániáiban, ahol ma a szociáldemokrata párt kormányon van, sem Németországban, sőt magálbain Oroszországban sem viszik ezt 'kertésztiül. Annakidején,, amikor itt az úgynevezett tanácsköztársasági kormányforma volt, még nagyobb mértékben fegyverkeztek a szocialista tanok biztosítására, mint amilyen mérteikben azt a, polgári társadalom csinálta. Sokat beszélnek erről az elméletről a_ lápokiban, könyvekben, a tudósok lombikjaik mellett, az emberbarátok, mint Tolsztoj a »Béke és háború« című világhirü regényében. Sok lángelme foglalkozott már ezzel a kérdéssel, akik vagy a szépirodalom, vagy a tudomány fegyverével küzdenek annak érvényesítéséért. De ha ezt az eszmét egyik-másik ország' bie is vezeti, amióta világ a világ, ezt az elméletet soha megvalósitani nem tudták éis épen Anatole France megállapitásából, aki nem mondható szocialista felfogás ellensélgének, követkéztetem, hogy ezt leihetetlen is elérni. De különösen lehetetlen nálunk. Annakidején ugyanis, amikor a háború borzalmai végigszáguldottak ^Magyarországon és egész, Európáin, utána tényleg egy nagy békevágyódás álmába temetkezett — hogy igy fejezzem ki magam — ennek az országnak a lakossága és olyan politikai irány kezdődött, amely ezeket a felfogásokat magáévá tette és megvalósitani akarta. Épen amikor ezekét az úgynevezett defetista elveket akarták itt Magyarországon megvalósitani, tapasztalhattuk, hogy mennyire ugy van, ahogy mondom, mert ennek a próbálkozásnak eredménye volt az, hogy mindien fegyveres ellenállás nélkül jöttek be Erdélybe az összes szorosókon át fajmagyar városokba a románok, F elsőm agyárországba pedig a csehek, akik nem akarták magukévá tenni az általános világbékének az elveit, hanem megragadták a kellő pillanatot:, a lefegyverzett országban igyekeztek elhelyezkedni ás igy az ország 'háromnegyed részét elvették. Minthogy ezt már a magunk életében (fájdalmasan és kétséjgibiesetten tapasztaltuk, azon az állásponton vagyok, hogy nekünk azt! a magot, amelyet olyan erkölcstelen politikai felfogás, mint évi május hó 21-én, pénteken. 45 az entente© mégis meghagyott, ápolnunk, fejlesztenünk kell, vigyáznunk kell rá lés féltő szeretettel kell belőle á hibákat kigyomlálnunk, hogy olyan mag legyen, amely sudárba fog szökkenni és amelynek segítségéve 1 támadás idején az ország határait meg tudjuk védeni. 1922-ben, amikor a megboldogult királynak első bejövetele volt, épen Torontál vármegyében, a trianoni határokon tartózkodtam.^ Akkor niozgósitás történt a szerbek részéről és ott a nép közvetlen környezetében tapasztaltam azt a borzasztó megrökönyödést, amelyet az idézett elő, hogy nem tudták, mikor fognak a lefegyverzett határokon a szerbek átjönni, kifosztani kamráikat, elvinni állataikat és teljes berendezésüket, ahogy tették^ azelőtt. Ha van igazságtalanság a világon és a történelemben, a legfelháboritóbb és legborzalmasabb gazság az emberiség ellen, — mert az emberiség ellen vétkeznek — hogy mint a spanyol inkvizicióban, mikor rásütötték a vádlottra azt, hogy ha akarja bizonyitani a vád igazságtalanságát, meztelenül kell a teljesen felfegyverzett lovaggal megverekednie, velünk is ezt csinálj entente, teljesen meztelenül odaállítja a nyolcmillió magyar népet, hogy az állig felfegyverzett és a modern technika minden vívmányával felszerelt entente-tal szemben állja meg a helyét. Ez lélektanilag, emberileg borzalmas, tragikus bűn, amely meg fog változni, mert a fák nem nőnek az égig, mert a gazságokkal szemben, akár egyesek, akár nemzetek ellen követik el, el kell jönnie a repa'ráeiónak. el is fog jönnie ás a vae victiis elve, amit alkalmaztak brennusi karddal súlyosbitva Trianonban velünk szemben, reájuk is elkövetkezik. Már mutatkoznak is a jelei, hogy nemcsak a legyőzötteknek, hanem a győzőknek is jaj, mert olyan gazdasági és^ ipari szervezettség-ben van Európa és az egész világ, a fogyasztásnak tönkretétele oly károkat okoz, hogy valutájuk romlásával és gazdasági rendszerük felborulásával fenyeget, amit bizonyít az angliai sztrájk, ahol most is többmillió munkanélküli van, a francia sztrájk, amelynek során ép a kenyértelen és munkaalkalom nélküli munkásság lázad a. béke ellen, mert az a meggyőződése a külföldi államok munkásságának is, hogy ha ilyen békediktátum nem jön létre, mee-élhetésük lehetősége sem ment volna tönkre. (Ugy van! jobbfelől.) Mint ellenzéki képviselő erkölcsi kötelességemnek tartom tehát azt, hogy azon egyes hibákat, amelyeket mégis a hadsereg intézményében megtalálunk, kiküszöböljük. Kérdem különösen az igen t. honvédelmi minister urat, hogy mint ember és katona hogyan tartja öszszeegyeztethetőnek azt, hogy a nyugdíjazott tisztek között különbséget tegyenek. Ha valaki tiszt volt, háborúban volt és eleget tett kötelességének, akkor ezek közt a szerint, hogy 1923 utánig volt-e alkalmazásban vagy csak az előtti időkig, különbséget tenni nem szabad, csak azt a különbséget szabadna tenni, hogy akik a háborúban voltak, azoknak még több előnyt kellene biztositani, mint azoknak, akik nem voltak benne, holott ma épen az ellenkezője történik a nyugdíjas tiszteknél. Itt M

van előttem a Nyukosz, egyik sízáma, amelyből vitéz Bernátsky Kotrnél nyugalmazott címzetes altábornagy cikkét idézem. (Olvassa): »Mi nyugdíjasok hónapok óta nieim! sérelmeztünk mást, mint a nyugdíjasojktnak két csoportra való osztásával történt példa níéilteüli jogfosztást. Vártuk volna és hálásan vettük volna, ha a minister ur oly adatokkal is ked-