Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-557

 nemzetgyűlés 557, ülése 1926. meg abban- hogy számokat hozzak a t. Nemzetgyűlés elé annak bizonyítására, hogy Európában hány millió és millió korona vagy ha ugy tetszik, frank vagy márka van belefektetve hadiszer-gyártásba. Ha megnézzük a világháború előtt a német Krupp-műveket, a francia Creuzot-műveket vagy Angolországban az Armstrong-féle müveket, akár a csepeli lőszergyárat, vagy akármelyik országban a hadiszer-gyárakat, azt fogjuk tapasztalni, hogy a mezőgazdasági gépgyártás messze elmarad a hadiszer-gyártás mögött. Az a paraszt fiu, aki ma is azzal az .ekével szánt, amellyel talán öregapja szántott, vagy legalább is formában és lényegben nem igen változott az ekéje az öregapja óta, ha bevonul ia hadsereghez, a modern technika legújabb vívmányát, a gépfegyvert, vagy bármely, más instrumentumot kapja a kezébe. Ha azt látjuk, hogy a mezőgazdasági lakosság ma is ugy lakik nemcsak Magyarországon, hanem szerte az egész világon, mint ahogy lakott két-háromszáz évvel ezelőtt, míg ha bevonul a hadsereghez a parasztfiú, odaállítják a gépfegyverhez, a repülőgéphez, vagy a technika más vívmányához, akkor azt kell mondanunk, hogy az európai kultúra a világháború előtt nem az életre, hanem a halálra volt berendezve. Az európai kultúra, a kapitalizmus nem az életet szolgálta; az összegyűjtött tőkék nem azt a célt szolgálták, hogy az emberek életét meghosszabbítsák, szebbé, kellemesebbé tegyék, hanem azt a célt, hogy hogyan lehet jobban és tökéletesebben a halált osztogatni. Ennek az állapotnak ma sincs vége. Ez még egész Európában tapasztalható, egyik országban nyíltan,, másik országban lappangva. Ezért kell tehát minden ország szociáldemokratáinak minden ország parlamentjében — legalább Európában — odakiáltani a hatalmasok felé: ha nem akarjátok, hogy Európa kultúrája elpusztuljon, ha nem akarjátok, hogy Európa a legrövidebb időn belül temetővé váljék, akkor egyesült erővel kell küzdeni az imperializmus, militarizmus ós nacionalizmus ilyen kinövései ellen. A magyar nemzeti hadsereg — anélkül, hogy annak tagjaira vagy vezetőire bármi rosszat kívánnék mondani — sem létszámánál, sem techniaki felkészültségénél fogva és mert ezek a hiányosságok megvannak, képzettségénél fogva sem alkalmas arra, hogy az esetleg betörni akaró ellenség áradatát feltartóztassa. Ha tehát tisztában vagyunk azzal, hogy ez a hadsereg nem tud bennünket megvédeni egy ellenséges betöréstől, egy esetleges inváziótól, akkor szálljunk magunkba és nézzük meg ennek az országnak borzalmasan elhanyagolt helyzetét, borzalmasan elhanyagolt kultúra^ ját és szociálpolitikáját, nézzük meg az adózó polgárok fizetésképességét és ennek alapján lássunk bátor kézzel üozzá ennek a hadseregnek teljes megszüntetéséhez, mert ennek a hadseregnek fentartása — azokból a szempontokból véve a dolgot, amely szempontok a hadsereg felállítását talán indokolttá tették 50—60 évvel ezelőtt — ma már nem szükséges. Ez a hadsereg, mondom, egy ellenséges inváziónak ellenállni nem tud. T. Nemzetgyűlés! A hadseregeknek kettős céljuk van. Egyik céljuk primer, elsődleges cél, az, hogy az országot egy esetleges ellenséges inváziótól vagy ellenséges támadástól megmentse és esetleg a kormányoknak, mondjuk,^ a terület visszaszerzésére irányuló politikáját a maga fegyveres erejével alátámassza. Mármost az előbbiekben technikailag és egyéb szempontokból véve a dolgot, kifejtettem, hogy évi május hó 21-én, pénteken. 43 a mi hadseregünk ennek a célnak nem tud megfelelni vagy ha meg akar felelni, sem technikai felkészültségénél fogva, sem létszámánál fogva megfelelni nem tud. A hadsereg második célja a kormánynak a belső rend fentartására irányuló törekvését támogatni, vagyis békében a hadsereg voltaképen egy nagy, kiterjedt rendészeti szerv. Ha a magyar nemzeti hadsereggel, mint rendészeti szervvel foglalkozunk, akkor azt kell mondanunk, hogy ebből is épen elég volt. Nézzük csak meg: a csendőrség létszáma 11.811 legénységi állományú és 588 tiszti állományú személyből áll. Ennek élén áll egy altábornagy, két tábornok, 23 ezredes, 29 alezredes, 36 őrnagy, 171 százados és 209 főhadnagy. Azt hiszem, a csendőrség nem panaszkodhatik, hogy tisztikar tekintetében nincs eléggé ellátva. Franciaországban, amely sokkal gazdagabb ország, mint mi, egy ezredes áll a csendőrség élén. A szegény Magyarország pedig, amely sem mezőgazdasági kultúrájának fejlesztésére, sem iparának és kereskedelmének felvirágoztatására, sem szociálpolitikára, sem népbetegségek leküzdésére, de még az utak javítására sem tud megfelelő összeget költeni, megengedi magának azt a luxust, hogy 11.811 főből álló csendőrséget tartson és annak élén egy altábornagy, két tábornok, 23 ezrede • és 29 alezeredes álljon. Nézzük meg a rendőrséget. A rendőrségnek, amely szintén belső rendészeti szerv, létszáma 11.511, az élén egy főkapitány, 13 V. rangsorban lévő főkapitány, 68 főkapitányhelyettes, 150 rendőrtanácsos áll, — nem akarom az egészet felsorolni, tény az, hogy a rendőrségnél is túlteng a tisztikar. Legjobban látjuk azonban ezt a túltengést, ha a folyamőrséget nézzük meg, amely ugyancsak a hadsereg kiegészítő része. (Gr. Csáky Károly honvédelmi minister: Tévedés. Rendészeti szerv! Abszolúte nem hadsereg!) Tudom, hogy nem hadsereg, nem is akarom ezt mondani, csak egy rendészéti szerv, amely fegyveres erővel bir, hiszen manlicherrel van felfegyverezve és szurony van az oldalán. Ez a testület 1890 főből áll, amelyből aktiv folyamőr 624, a többi — csekély számú altiszttől eltekintve — vezérkapitány, azután főtörzskapitány, törzskapitány stb. T. Nemzetgyűlés, mondom, ami a tisztikart illeti a rendészeti szerveknél, ott határozottan túltengést tapasztalhatunk, akár a csendőrséget, akár a rendőrséget, akár a folyamőrséget nézzük. Ami a költségeket illeti, — hiszen ez érdekel minket a legjobban — a rendőrség és csendőrség az ország teherbiróképességét amúgy is igénybeveszi, és pedig a csendőrségi kiadások főösszege 27,724.000 pengő, a rendőrségi kiadások főösszege pedig 31,843.790 pengő. A csendőrség, folyamőrség s rendőrség tehát együttvéve — minthogy a folyamőrség 4,458.750 pengőbe kerül — a most folyó költségvetési esztendőben 63,372.780 pengőbe kerül. Ha már most figyelembe vesszük, hogy a honvédelmi tárca kizárólag* a fegyveres erőre 69,146.236 pengőt irányoz elő s ha mindezt öszszevesszük, azt látjuk, hogy a jelenleg rendészeti célokat szolgáló hadsereggel együtt Magyarország polgárságának, dolgozó népének a rendészeti szervek fentartása 132,519.016 pengőbe kerül. Amikor a legelemibb kulturszíikségletekre nem telik, amikor a többtermelés fejlesztésére nincs pénz, amikor; a legelemibb kötelezettségek, melyek minden modern állam kormányát kötelezik, teljesítés nélkül maradnak a magyar kormány részéről, mert nincs rá pénz. amikor a vármegyékben az egész or' 6"