Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-557
A nemzetgyűlés 557. ülése 1926. évi május hó 21-én, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az 1926/27. évi állami költségvetés részletes tárgyalása. — A honvédelmi és a földmivelésügyi tárca. — Elnöki előterjesztések. — A pénzügyi és közoktatásügyi bizottság együttes jelentése a polgári iskoláról szóló törvényjavaslat tárgyában. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az indítvány- és interpellációs-könyvek felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Walko Lajos, Mayer János, gr. Csáky Károly. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra i5 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitóul. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Csik Józasef jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik az 1926/27. évi állami költségvetés (írom. 1042) egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Soron van a honvédelmi tárca általános vitája^ Szólásra következik Teniesváry Imre képviselő nr, aki beszédének elhalasztására tegnap engedélyt kapott. A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Nemzetgyűlés! Az utóbbi időben azt a tapasztalatot kellett szereznünk, hogyha valamely, a kormány által létesített intézmény ellen, vagy valamely, a kormánytöbbség szivéhez közelálló tárca ellen felszólalunk, akkor rendesen felénk irányul a t. túloldal 'haragja azzal, hogy az országnak okozunk kárt kritikánkkal. így például legutóbb, amikor a leventemozgalommal kapcsolatos hiányosságokra és hibákra mutattunk rá és amikor rámutattunk arra, hogy a leventemozgalom mai szervezetében azzal a szellemmel, amelyben az ifjúságot neveli, nem fog megfelelni hivatásának, akkor a t. túloldal tapsai között jelentette itt ki egyik képviselő ur, hogy mi a külföld felé kívánjuk a leventemozgalmat denunciálni, ugy állítván azt ble, mintha az militarista célokat szolgálna. Egyszóval, mert a leventemozgalom hiányosságait kritika tárgyává tettük, mert rámutatunk eg3dk-másik hibájára, ezért mi denunciánsok vagyunk. Ugyanigy áll a dolog a hadsereg kérdésében is. Ha rámutatunk az ország sanyarú helyzetére és arra, hogy a mai viszonyok mellett hadseregre egyáltalában nincs szükségünk, akkor a túloldal részéről rendszerint megkapjuk erre a választ azzal, hogy defetisták vagyunk. Annak ellenére, hogy a t. túloldal engem is defetistának fog tartani, nem átallom kijelenNAPLÓ. XLIV. teni, hogy a mi felfogásunk szerint, ugy ahogy ma állnak a dolgok Európában, hadseregre egyáltalában nincs szükség. A haditechnika fejlődése, a hadiszereket gyártó kapitalista vállalkozások őrült versenye olyan mértékben fejlesztette ki a haditechnikát, hogy ma állandó hadseregre, egy sereg embernek állandóan fegyverben tartására és kioktatására, szerintem és szerintünk alig-alig van szükség'. Mert ha a fegyvertechnikát, az ágyutechnikát, illetőleg ennek fejlődését nézzük, azt tapasztaljuk, hogy mig azelőtt a bronzágyuk előtti időkben — vagy vegyük csak a bronz Uchatius -ágyukat —bizonyos idő kellett ahhoz, hogy a legénység az ágyú kezelését megtanulja — mert az ágyú technikailag egyáltalában nem volt tökéletes alkotmány, lényegében nem volt más, mint egy cső, amelyet ráhelyeztek egy keréktalpra, technikailag annak sem irányítása, sem kezelése nem volt tökéletes, ennélfogva érthető okokból hosszabb ideig kellett megfelelő számú legénységet és tisztikart fegyver alatt tartani a tüzérségnél, mig azok beleszoktak, amig megtanulták ennek a meglehetősen primitiv szerkezetű ágyúnak a kezelését — addig ma az ágyugyárosok őrült versenye, a műszaki haladás, a technikusok versenye következtében az ágyutechnika olyan mértékben fejlődött és az ágyú technikailag annyira tökéletesbedett, különösen a legutóbb lezajlott világháború tapasztalatai alapján, hogy most a legrövidebb időn belül, órákon belül a megfelelő intelligenciával biró legénységet be lehet tanítani arra, hogy ezzel fiz. H gyuval hogyan kell bánni, ezt az ágyút hogyan kell kezelni. Akár nézzük a motorágyut, akár a vontatott ágyukat, azt fogjuk tapasztalni, hogy a technika fejlődése teljesen feleslegessé tette a •legénységnek hosszabb . ideig való képzésér. Ugyanez áll a gépfegyverekre, a puskákra és általában a hadiszerekre. A technika fejlődése feleslegessé teszi nagyobb hadsereg fegyver alatt való tartását, mert azok a technikai eszközök, amelyekkel ma a háborúkat megvivják, annyira tökéletesek, hogy teljesen felesleges az eszközökkel való bánásmódra a legénységet kioktatni. Van azután még egy dolog, amelyre az igen t. Nemzetgyűlés figyelmét fel kivánoni hivni és ez az, hogy a szárazföldi hadseregek,
