Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

450 A nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó 4-én, pénteken. kellene, mit akarnak inkább csonka Magyar­országot mai lehetetlen gazdasági helyzetében és felkészültségében, vagy pedig — mint az egyetlen más eshetőséget — az osztrák-magyar monarchiát, segitenének az utóbbit visszaálli­tani. (Kováts-Nagy Sándor: Nem fogják fel­kínálni soha!) Nem fogják felkínálni, de azt hiszem, so­kan megtagadva hangoztatott elveiket, szive­sen elfogadnák ezt. De ha nem is fogják ezt felkínálni és ha nem is fogják megcsinálni, mindenesetre időszerű gondolatnak tartom, hogy nagyobb gazdasági egységek megteremt­hetősége szempontjából a lehetőségeket már most próbáljuk megfontolni és próbáljuk az utat egyengetni vagy ha még az egyengetés­nél sem tartunk, próbáljuk legalább az utat traszirozni. Azt hiszem, a gazdasági fejlődés az európai államok egy részét előbb-utóbb bele fogja kényszeríteni abba, hogy prefereneiális vámokkal dolgozzanak, annál az egyszerű ok­nál fogva, mert más eshetőség a jövőre nézve nem igen mutatkozik. És legyen bár ez nem­zeti szempontból sokszor talán nehezen ke­resztülvihető, én azt hiszem, ha megfelelő em­berek megfelelő felkészültséggel, józansággal és minden érzelemtől való mentességgel fogják ezeket a kérdéseket megvilágitani, akkor nem valószínű, hogy érzelmi momentumok ennek eredményét hosszú időn keresztül meghiúsít­hatnák. Mindenesetre eddig négy éven keresztül sajnálattal nélkülöztem itt a nemzetgyűlésen a megfelelő érdeklődést a nagyobb gazdasági problémák iránt, a nagyobb érdeklődést a kor­mányzat részéről épen ezek iránt a kérdések iránt, mert hiszen mindezekben a kérdésekben nemcsak javaslatok nem terjesztettek elő, de mégcsak bizalmasnak nevezhető megbeszélések sem folytak azokban a körökben, amelyeknek ezekkel a kérdésekkel foglalkozniuk kell. Sok­szor megtörtént már a múltban, hogy Magyar­ország lekésett, mert nem látta meg azt az idő­pontot, amelynek kellő kihasználása minden­kor a politikai érettség, a politikai józanság és a politikai éleslátás próbaköve volt. Szeretném, ha ezek a kérdések napirendre kerülnének, mert azt hiszem, az ország érdeke ezt megkívánja. Nem tőlem függ, hogy ezek a kérdések megfelelően tárgyaltassanak; nekem itt nem volt más hivatásom, mint hogy sze­rény szavamat itt a nemzetgyűlésen fölemel­jem azzal a tiszteletteljes kéréssel, méltóztas­sanak ezt a kérdést — amely nem nevezhető épen akadémikus, utópisztikus kérdésnek, ha­nem amely komolyan, súlyosan érinti Magyar­ország közgazdaságát — megfelelő érdeklődés­sel tárgyalni és megpróbálni, nem tud-e Ma­gyarország egyszer már változtatni azon a szomorú politikán, amelyet a múltban követett, hogy mindent, de majdnem mindent későn kez­deti meg. későbben, mint élelmesebb szomszé­daink, aminek eredménye azután sok tekintet­ben az itt már annyiszor említett Trianon. Mert Trianon is részben arra vezethető vissza, hogy Magyarország későn vagy egyáltalában nem kezdette meg propagandáját; amikor az egész világon próbálkoztak és minden eszköz­zel megismertették magukat, ugyanakkor Ma­gyarország sokak előtt, akik nem vették ma­guknak a fáradságot, hogy ezt az országot kö­zelről megnézzék, terra incognita volt. (Hebelt Ede: A nemzetiségi __ kérdéssel elkéstünk ! Ez volt a baj! — Halász Móric: Elkésünk az appropriá­cióval is!) Elkéstünk a nemzetiségi kérdéssel is. Egyszer itt egyik beszédemben megmondot­tam — épen akkor, amikor a konzervatív poli­tikáról beszéltem, amellyel azt hiszem szintén elkéstünk egy kissé — hogy a nemzetiségi kér­désben a múltban sok hibát követtünk el. De épen azzal kezdtem beszédemet és ezekkel a szavakkal végzem is, hogy nekünk itt nem az a hivatásunk, hogy a múlt hibáit emlegessük, a múlt sebeit vájkáljuk és ebben kéjelegjünk, hanem kötelességünk, hogy megpróbál­junk gyógyitani, menteni és építeni párt- és nemzetiségi különbség nélkül. (Élénk helyeslés és tans a jobboldalon és a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Esztergályos János! Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, tö­röltetik. Ki.a, következő szónoki Héjj Imre jegyző: Nincs senki följegyezve. Elnök: Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. (Éljenzés és tavs a jobboldalon.) Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom! Miután sem a ministerelnökhelyettes ur, sem az előadó ur szólni nem kivan, szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást be­fejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e el­fogadni az 1925/26. és az 1926/27. évi állami költ­ségvetésről szóló törvényjavaslatot általános­ságban, a pénzügyi bizottság szövegezésében, a részletes tárgyalása alapjául? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogad­ják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik!) Többség! A Ház a törvényjavaslatot általánosság­ban, a részletes tárgyalása alapjául elfogadta. Következik az általános vita során beadott egyes határozati javaslatok felett való hatá­rozathozatal. A beadás sorrendje szerint következik elő­ször Sándor Pál képviselő ur I. számú határo­zati javaslata, melyben utasítani kéri a pénz­ügyminister urat, hogy ott, ahol könyvek ve­zettetnek, ezek alapján adóztassanak meg az illető adóalanyok. A pénzügyminister ur helyettesítésével megbízott kereskedelemügyi minister ur kíván nyilatkozni. Walko Lajos, a pénzügyminister helyette­sítésével megbízott kereskedelemügyi minister: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Ezidő­szerint is a könyvek alapián történik az adó­alanyok megadóztatása. Ez alól kivétel csak azokban az esetekben van, mikor a könyvek a hatósági közegek előtt nem tűntek fel teljesen kifogástalanoknak. Arra való tekintettel, hogy amúgy is ez a praxis, kérem a határozati javas­lat mellőzését. (Helyeslés a, jobboldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Sándor Pál képviselő ur I. számú határozati javasla­tát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat- akik elfo­gadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a határozati javaslatot elvetette. Következik a beadás sorrendje szerint Sándor Pál képviselő ur II. számú határozati javaslata, melyben utasítani kéri a pénzügy­\ minister urat, hogy sürgősen bocsásson 100 milliárd korona hitelt az arra érdemes hitelké­pes kiskereskedők rendelkezésére, (Felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon; Ez helyes!) továbbá,

Next

/
Thumbnails
Contents