Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

A nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó 4-én, pénteken. 449 delmeinek, mert ha ez nincs meg, akkor annak a munkája, különösen most, amikor az ^ egyszerű, közönséges segédeszközökkel elvégzett emberi munka nagy értéket ritkán képvisel, fontosabb és fokozottabban szükséges, hogy ez a tőke, amely kell arra, hogy ezeket megfelelően a maguk hivatásának és munkakörének segédeszközeivel ellássa, előteremtessék. Ép ezek az okok vezetnek arra, hogy ne vállaljam azt a felelősséget, amely joggal érhetne engem az esetben, ha én nem hallattam volna itt aggályos szavaimat és arra való tekintettel, hogy állítólag országos érdek az, hogy ez a javaslat minél előbb törvényerőre emelkedjék, napirendre tértem volna olyan dolgok felett, amelyeknek törvénybeiktatása semmi körülmények között sem országos érdek, mert országos érdek a költségvetésnek, az appropriációnak és azoknak a javaslatoknak elintézése, amelyek időhöz voltak kötve, de belevenni egy törvényjavaslatba olyan intézkedéseket, amelyek nincsenek szoros összefüggésben azzal a törvényjavaslattal, azzal az egész komplexummal, amelyről most szó van, ezt az én részemről sem szükségesnek, sem pedig elfogadhatónak nem tartom. Még csak néhány kisebb dolgot akarok felemliteni konkrétumot arra vonatkozólag, hogy azok az állitásaim, hogy a pénzügyi kormányzat és az egyéb gazdasági ügyekkel foglalkozó kormányzati ágak ném mindig tartották be a törvényeket, igazolva legyenek. Az egyik, amint emlitettem már, a számadások hiánya. A földmivelésügyi minister úrhoz interpellációt intéztem a totalizatőr-alapra vonatkozólag és erre válaszolt a földmivelésügyi minister ur, erre a válaszra azonban azt mondhatnám humorosan, hogy nincs benne köszönet. Ez a válasz egyszerűen .elismerése annak, hogy azt, amit a törvény előir, a minister ur nem teljesitette. Ez röviden — nem akarom ezzel a t. Nemzetgyűlést untatni — ennek a válasznak veleje. A törvény előirja, hogy a költségvetés beterjesztése alkalmával ennek az alapnak állapotáról el kell számolni. Ez az elszámolás nem történt meg a háború után egyetlenegyszer sem és a földmivelésügyi minister ur csak annyit tud mondani- hogy az 1921-, 1922. és az 1923. évekre vonatkozó elszámolásokat ő elküldte a pénzügyministernek. Bocsánatot kérek, ez talán még sem nevezhető rendnek, mert mégis csak illenék hogy a törvényeket elsősorban azok tartsák be, akik a törvények nevében kormányoznak, mert teljesen lehetetlen állapot törvénytiszteletet kivánni az egyszerű, sokszor analfabéta állampolgártól vagy esetleg idegentől, — mert hiszen lehet az illető nem állampolgár is az ország területén — amikor itt napról-napra be van bizonyítva az, hogy a törvényeket a kormányhelyeken sem respektálják. Humoros dolog, de nem tisztán humoros, mert magában véve szomorúság is található benne, az, amit fel fogok említeni. Ez talán jellemző tünetként említhető azok számára, akik gazdaságpolitikát, mint hivatalnokok vezetnek. Az ország nyugati részén hosszú idők óta divatban volt már, hogy egyes vállalkozók saját üvegeikben ásványvizet szállítanak^ be, igy a Petansz, Radein, Rohies stb. ásványvizet. Természetes volt, hogy ezek közül azok, akik ezt nagyobb mértékben csinálták, megpróbálták, hogy biztosítsák maguknak, hogy az előjegyzési eljárásba vétessenek be azok a palackjaik, amelyekben az ásványvizet behozzák. Ez, azt hiszem nagyon természetes és józan kívánság és volt is egy idő, amikor ezt a kívánságot honorálták, most azonban egyszerre változás történt. Összehívtak egy tárcaközi bizottságot a kereskedelmi és a pénzügyministeriumok és megállapították, hogy téves volt az a vámigazgatósági intézkedés, amely előjegyzési eljárást engedélyezett, mert abban a végrehajtási utasitásban nem üres burkolatokról, hanem külső burkolatokról van szó. Fogta magát az a tárcaközi bizottság, hatályon kívül helyezte a régi ésszerű rendelkezést és kimondotta azt, hogy ha valaki saját üvegeiben hoz is be külföldről ásványvizet és bizonyítani tudja is azt, hogy azok az üvegek már itt voltak vagy uj üvegek, vámot, kell fizetnie mindannyiszor, ahányszor az üvegei bejönnek az országba, (östör József: A zsákokkal is igy csinálják!) Megengedem, hogy a zsákokkal is igy csinálják, de a legjobb akarattal a kormány iránti legnagyobb tisztelettel észszerű, józan, okos dolognak tartani ezt nem tudom, azonfelül, hogy igazságtalan és a fogyasztást jogtalanul drágítja. Itt nem tudok mást látni, mint vagy abszolút tájékozatlanságot, a gazdasági kérdések iránti teljes érzéketlenséget vagy pedig érdekeltséget, elfogultságot abból a szempontból, hogy itt egyes érdekkörök előnyeire való tekintettel drágítsanak. Ez a lehetőség akademice megvan, ezt előrebocsátom, azonban nem hiszem. Sajnos, amennyire a bürokráciát ismerem, ez az a régi copf, amely azonban lehetetlenné teszi, hogy amikor ilyen copfokat látok, azoknak, akik ezt a copfot viselik és nem voltak hajlandók eddig azt lenyírni, felmentést adjak és vállaljam utóbb azt a felelősséget, amely engem joggal terhel, hiszen mondhatják: ott volt maga is, amikor erről határoztak, ezt maga is jónak tartotta és nem tartotta lehetetlennek, hogy a magyar közigazgatásnak, a magyar kormányzatnak nagy szabadságot adjanak, annál az egyszerű oknál fogva, mert bebizonyította a múltban, hogy ezzel a nagy szabadsággal élni tud az ország és a gazdaság érdekében. Épen azért én ezt megtenni nem tudom. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Most még csak egy kérdéssel leszek bátor néhány percre az igen t. Nemzegyülés figyelmét igénybe venni. (Halljuk! Halijuk!) Ez az, hogy nem akarok napirendre térni minden megemlékezés nélkül a felett a gondolat felett, amelyet Rainprecht Antal t. képviselőtársam felvetett. Ö Pán-Európa gondolatának akart itt propagandát csinálni. Én nem akarok olyan messzire menni, csak arra az egy dologra akarom a t. Nemzetgyűlés figyelmét felhívni, hogy nézetem szerint elérkezett az ideje annak, hogy azok, akik komolyan mérlegelik a gazdasági élet szükségleteit és számolnak az eshetőséggel, számolnak a jövő fejlődésével, amely hozhat meglepetéseket az egész világon, de különösen valószínűleg fog meglepetéseket hozni gazdaságpolitikai szempontból az angol-szász birodalomban, már előre készüljenek erre és próbáljanak fegyverkezni. Nem háborús fegyverekről akarok itt beszélni, hanem egyszerűen gazdasági, önvédelmi fegyverekről. Azt hiszem, bármennyire kellemetlen legyen is az egyes uj kisállamok nagy problémákkal foglalkozó vezetőire, hogy ők lemondjanak valamiről, hogy egy kicsit leszálljanak abból a magasságból, ahol ők most magukat érzik, mint önálló, intézkedő, szuverén tényezők, a jövő fejlődése meg fogja kivánni, hogy nagyobb gazdasági egységek alakuljanak. Azt hiszem, nagyon sokán, akik annak idején igazi, régi, becsületes 48-as politünsok voltak, ha ma választaniuk 64*