Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

À nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó 4-én

f pénteken. U( inert hiszen tudjuk, hogy köztük és Franciaország között erős összekötőkapocs van, már; pedig, ha választani kell a között, hogy ki felé orientálódom, akkor én inkább a francia vezetés alatt álló Cseh-Szlovákia és Jugoszlávia felé orientálódnék, mint Olaszország és Anglia felé, mert tisztában vagyok azzal, hogy ezek is a maguk érdekeit nézik, azonban annyira félelmetesen mégsem zsákmányolnak ki bennünket, mint ahogy kizsákmányolna bennünket az angol kapitalizmus. Ugy nagyjában el is mondottam volna már azokat a kifogásokat, amelyek bennem az appropriáoió kapcsán élnek. Végezetül még csak annyit kivánok a t. Nemzetgyűlés figyelmébe ajánlani, hogy kár azokért az erős kifejezésekért, amelyek itt-ott ezekből a padokból elhangzanak, olyan kirohanást tenni, mint amilyent ma a helyettes ministerelnök ur megengedett magának velünk szemben. (Perlaki György: Csak válasz volt!) Ne tessék egyet elfelejteni. Önök t. uraim, gazdaságilag és politikailag is birtokon belül vannak. Nem mondom ezzel azt, hogy gazdaságilag talán valami fényes helyzetben vannak, mert hiszen, ha öszszehasonlitom a magyar polgárságot, a magyar földbirtokososztályt, de még a magyar kereskedő- és iparososztályt, a gyárosokat vagy akármilyen rendű és rangú osztályát Magyarprszágnak más államokkal, konstatálnom kell, mint objektiv embernek, hogy igazán nagyon elszegényedettek, szegények vagyunk, de viszonylag mégis a munkásosztályai, a dolgozó milliókkal szemben sokkal nagyobb jólétben élnek és amellett az állam által garantált öszszes szabadságoknak birtokában vannak. Ha önöknek gyűlés kell, nem kell bejelenteni a szolgabírónál, legfeljebb barátságos szóval. (Ellenmondások a jobboldalon.) Tessék rám bizni, elintézik azt téritek mellett is a kaszinóban. Ha beszámolót akarnak tartani, (Felkiáltások a jobboldalon: Be kell jelenteni nekünk is!) természetes, hogy bejelentik, de sohasem fordult elő, hogy a szolgabíró vagy a rendőrkapitány kifogásolta volna azt, hogy ott más képviselő is tartson beszámolót, mint aki abban a kerületben képviselő. Az önök sajtóját nem üldözik nap-nap után és nem kap az önök sajtója milliós pénzbírságokat, mint a mi sajtónk. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol van a mi sajtónk! — Kabók Lajos: A 8 Órai Újság is a maguké!) Az önök gazdasági szervezkedése lefolyik az Omge-ben, az Omke-ben vagy más ilyen gazdasági testületben, amelyek nem állnak rendőri felügyelet alatt s amelyek felett a belügyminister ur nem gyakorol inkvizíciós vizsgálatot, mint a mi szervezeteink felett. Önök szabadon beszélhetik meg dolgaikat minden hatósági bántalmazástól függetlenül. Mikor itt vannak a választások, azok a titkos szervezetek, amelyeket megfogni nem lehet, de amelyek valójában itt vannak s amelyekről ma kaptunk Ízelítőt, mikor Györki Imre t. képviselőtársunk elmondta, hogy a Vitézi Szék ugyan megállapítja magáról, hogy nem politikai testület, de azért felszólítja tagjait, hogy napidíjak megfizetése mellett jöjjenek fel Budapestre a kormány mellett tüntetni. Ezek a szabályozható hol politikai, hol nem politikai testületek a választásoknál igen értékes szolg*álatot tesznek az uraknak, amivel szemben az a 11.000 csendőr és 11.000 rendőr vigyáz a mi organizációnkra és a mi szervezeteinkre. Mikor ezt itt megállapítom, — és azt önök se tagadják — hogy gazdaságilag és politikailag is és a közszabadságok tekintetében is mi sokkal i.nferiorusabb helyzetben vagyunk, mint önök, ne csodálkozzanak azon, hogy az a nép, az a társadalmi osztály, amelynek annyi fájdalma van, ha fájdalmának kifejezést akar adni, akkor keményebb és hidegebb hangot használ, mint önök, akik elvégre mégis csak minden jog birtokában vannak. Ezért mondom: ajánlom önöknek azt, amit én ma mondottam a népszaporodással kapcsolatban, hogy szíveskedjenek figyelembe venni, szíveskedjenek figyelembe venni, hogy most még van idő; most még csak 1200.000 nincsetlenje van az országnak, akik közül 92% nem tudja, hogy holnap betevő falatját meg tudja-e keresni, de ez évről-évre szaporodik és amely mértékben fejlesztik önök ezen gazdálkodást, amelyet ma már a szanálás óta mindenfelé teljes mértékben látunk kifejlődni, olyan mértékben nő ezen nincsetleneknek, ezeknek a reményteleneknek, akiknek semmi veszteni valójuk nincsen, a száma. Tehát jobb gazdasági rendszert, amely lehetővé teszi ezeknek munkába való helyezését, a termelő munkába való bevezetését vagy tessék csinálni egy erőteljes külpolitikát, egy erőteljes kivándorlási politikát, minden álszemérmet levetve, mert ha nem tudja az ország eltartani a népet, akkor gondoskodjék legalább, arról, hogy másutt tisztes kenyerét meg tudja szerezni. Ámde idebenn azzal dicsekedni, hogy a kivándorlási alap pénzét gyümölcsözően helyeztük el és hogy ezen alapnak a pénzéből milliós palotákat épitettek és nyugodtan elnézni a nyomort és ebédelni tudni akkor, amikor százezernyi magyar Törökországból, Angorából, Kis-Azsiából és Görögországból haza akar menni, akár gyalog is, de mindenáron haza, mert ha már meg kell halni, legalább hazájukban akarnak meghalni: ezt nem tudom összeegyeztetni azzal a magyar lovagiassággal és nemességgel, amelyről az iskolában azt tanultam, hogy valamire kötelez. Én azt látom, hogy ez a kötelezettség csak befelé irányul, igazolva a régi magyar közmondást, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Ezzel a gazdasági politikával hamarosan csődbe juttatják az országot; ezzel a gazdasági politikával halálos sebet ejthetnek a kapitalizmuson, halálos sebet ejthetnek az iparon és a kereskedelmen, jegyezzék meg az urak, hogy az ipar, a kereskedelem és a proletariátus pusztulásával önök is elpusztulnak és Magyarországról elmondhatjuk fordítva azt, amit Széchenyi mondott, hogy Magyarország volt, de nincs. Miután a kormányban semmi készséget nem látok arra, hogy akár a költségvetésben, akár más intézkedéseiben helyesebb gazdasági politikát próbálna inaugurálni, de nem látok semmiféle biztosítékot arra sem, hogy itt más gazdasági rendszer fog kialakulni, amely a nincsteleneket kenyérhez juttatja és mert a kormány iránt általánosságban is bizalmatlansággal viseltetem, az appropriációról szóló javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik*? Héjj Imre jegyző: Mokcsay Zoltán! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Mokcsay Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Nem követem azt a régi parlamenti gyakorlatot, hogy belekapcsolódjam a t. előttem szóló képviselő ur beszédébe, mivel nekem ma igen nagy gyászom van. (Úgy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) A mai napon, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóján több képviselőtársammal együtt megjelentem azon a gyászünnepélyen, amelyet a magyar ifjúság a Sza-