Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

430 A nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó á-én, pénteken. • tétben most még én sem tudok a kormány ellen vádat .emelni, mert hiszen direkte sem bizonyítékaim nincsenek, de nem is tételezem fel a kormányról, hogy direkt pénzelné a sajtot, mert erre szükség nincs. Azok a rendszabályok, amelyekkel egyes lapokat illetnek, az a körülmény, hogy a lapok felett állandóan ott van a betiltásnak vagy legalább is a kolportázsjog ^megvonásának réme, ez maga anélkül, hogy a kormány a lapokat szubvencionálná, pénzügyileg támogatná, már elegendő rendszabály arra, hogy ezek a lapok ugy Írjanak, ahogyan a kormány érdekeinek megfelel. (Mlenmondások a jobboldalon.) A lapok, egy-kettő kivételével, kapitalista vállalatok birtokában vannak. Ezek a kapitalisták nehéz pénzeket fektettek bele ezekbe a sajtóorgánumokba. Egy ilyen sajtóorgánum mgfojtása nagyon érzékenyen érinti a kapitalistákat és ha ezeknek a lapoknak íróiban meg is van az önállóság, meg is van a kritikai készség, hogy a kormánynak esetleg kellemetleneket írjanak, maga a kiadó s^ a kapitalista érdekeltség fojtja tollukb szót azért, mert félnie kell attól, hogy megvonják a laptól a kolportázsjogot s ezáltal érzékenyen károsítják vagy pedig egyszerűen beszüntetik a lapot. Ezzel kapcsolatban folyik egy másik akció, a lapoknak közvetett utón való támogatása. Hiszen épen egyik képviselőtársam beszélt arról, hogy államvasút! rendeléseket juttatnak bizonyos nyomdavállalatoknak csak azért, hogy ezek a nyomdavállalatok a kormánynak tetsző lapokat kiadják s ezzel valahogy a deficitet fedezni tudják. Itt sem tapasztaljuk az egyenlő bánásmódot, sőt azok a titkos szervezetek, amelyek nem is annyira titkosak és amelyek nagyon közel állanak a nemzeti munkavédő szövetséghez, állandóan ügyelik — hogy többet ne mondjak — a Népszavát és az ő feljelentésük alapján az ügyészség, ezek terrorja alatt állván, kénytelen ezek ellen a lapok ellen eljárni olyan esetben is, amikor egyik-másik esetben az ügyészség nem akarna eljárni. A denunciálások alapján azonban kénytelen eljárni, aminek azután az a következménye, hogy ezeknek a lapoknak sok-sok millió pénzbírságot akasztanak a nyakukba. Hiszen a helyettes ministerelnök ur is tud ezekről a denunciálásokról, úgyhogy én e tekintetben nem mondok újságot a helyettes ministerelnök urnák. Azt mondja a helyettes ministerelnök ur, hogy mi gyanús padokon ültünk és a parlament pincéjét emiitette, mint olyat, amelynek rémségeiben és borzalmaiban mi résztvettünk volna. Először is tartozom kijelenteni, hogy mi gyanús padokon nem ültünk. Aki közülünk ült gyanús padokon, az egyénileg már felelt a bíróság előtt, melyet önök függetlennek neveznek és amelyet én is kénytelen vagyok annak nevezni, ha nem akarok a Bt-k-vei összeütközésbe kerülni. Azok a rettenetes büntetések, melyeket ezeken a gyanús padokon való ülésért kiszabtak, eleggyé ékes bizonyítékai annak, hogy azok, akik ezeken a gyanús padokén ültek, ha volt valami vezekelni valójuk az állammal szemben, ezért levezekeltek. A parlament pincéjét illetőleg pedig kérem a helyettes ministerelnök urat, hogy ezekről a rémmesékről egyszer már méltóztassék leszokni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen hallottuk közvetlenül a kommün bukása után azokat a rémségeket, melyeket állítólag apácákkal és szerzetesekkel elkövettek. Ezek a rémségek közszájon forognak ma is. A győri választás alkalmával is igénybevették ezeket, azt hirdetvén, hogy a pannonhalmi apátságban a kommunisták és szocialisták ártatlan szűzi papok vérét vették. Ezeket a dajkameséket á közvélemény már nem hiszi el, mert a közvélemény tudja, hogy ennek a parlamenti pincének parancsnokát, aki sem azelőtt nem volt, sem azóta nem szociáldemokrata, a bíróság felmentette. Ha tehát azok a rémségek, amelyekről már másodízben méltóztatott megemlékezni, tényleg megtörténtek volna, akkor nem tudom megérteni, hogy a gyorsított tanács ennek a rémpincének parancsnokát, ennek a kémes ellenforradalomelháritó szervezetnek vezérét miért mentette fel. (Vass József a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Szóval nem történt semmi?) Be tudom bizonyítani, hogy ennek a pincének parancsnokát felmentették. (Vass József a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Szóval, a kommün borzalmaiból nem igaz semmi! — Esztergályos János: Nem álltunk őrt ott! Ezt a miniiSterelnökhelyettes ur is tudja! — BarlaSzabó József: Pékár Gyula tud róla beszélni. - Zaj.) A ministerelnökhelyettes ur beszélt ennek a parlamenti pincének borzalmairól (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Szimbólum!) és én kijelentettem — amit fentartok, — hogy ott mik történtek. Egyet azonban tudok, hogy ennek a szervezetnek vezetőjét a gyorsított tanács felmentette. (Barla-Szabó József: és akik megszöktek?) Márpedig, ha mindezek a dolgok megtörténtek volna, akkor ezt az embert felakasztották volna, mert a kommün bukása után sokkal kisebb bűnökért is rakásszámra akasztottak fel embereket. A legsúlyosabb vád azonban, melyet a helyettes ministerelnök ur felénk vetett, amikor haragtól kipirulva, felénk fordulva azt mondotta, hogy tiltakozik az ellen, hogy mi azt merjük állítani, hogy a ministerium nem áll etikai alapon. (Zaj.) Tisztelt helyettes ministerelnök ur, lehet, hogy mi az etikai alap definíciója tekintetében nem vagyunk oly jártasak, mint azok, akik egyetemet végeztek és doktorátust szereztek. Közöttünk — amint méltóztatik látni, — összesen heten vannak ilyenek s ezek sem érnek rá, hogy bennünket, szegény proletárokat oktassanak a tekintetben, hogy az etika fogalma voltaképen micsoda. Én egyszerű proletáreszemmel csak egyet tudok. Nem valami etikai látvány volt, amikor az Eskütt-perben az egész magyar ministeriumnak a főkapitányságon kellett éjjel ministertanácsot tartania és ott kihallgatni Eskü tt et. (Vass József: a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Nem igaz, hogy kellett!) Igen t. helyettes ministerelnök ur, az, ami a Márffy-per körül történt... (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti- és munkaügyi minister: Bocsánatot kérek, ez nem való! Tessék tudomásul venni! Nem így van!) Legfeljebb annyi nem való, hogy nem tartottak ministertanácsot. (Esztergályos János: Ott voltak-e vagy nem! (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Nem kellett ott lenni! Nem volt ministertanács! Csak maradjunk az igazság mellett! — Esztergályos János: De ott voltak a ministerek!" — Zaj. — Elnök csenget.) A hangsúly nem a tanácson van, hanem azon van, hogy éjjel a főkapitányságon Eskütt kihallgatásánál ott méltóztattak lenni. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Ez sem való! Nem éjjel! — Esztergályos János: De ott voltak! — Zaj.) De ott voltak és méltóztattak a kihallgatásnál