Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

430 A nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó á-én, pénteken. • tétben most még én sem tudok a kormány el­len vádat .emelni, mert hiszen direkte sem bi­zonyítékaim nincsenek, de nem is tételezem fel a kormányról, hogy direkt pénzelné a sajtot, mert erre szükség nincs. Azok a rendszabá­lyok, amelyekkel egyes lapokat illetnek, az a körülmény, hogy a lapok felett állandóan ott van a betiltásnak vagy legalább is a kolpor­tázsjog ^megvonásának réme, ez maga anélkül, hogy a kormány a lapokat szubvencionálná, pénzügyileg támogatná, már elegendő rendsza­bály arra, hogy ezek a lapok ugy Írjanak, ahogyan a kormány érdekeinek megfelel. (M­lenmondások a jobboldalon.) A lapok, egy-kettő kivételével, kapitalista vállalatok birtokában vannak. Ezek a kapita­listák nehéz pénzeket fektettek bele ezekbe a sajtóorgánumokba. Egy ilyen sajtóorgánum mgfojtása nagyon érzékenyen érinti a kapita­listákat és ha ezeknek a lapoknak íróiban meg is van az önállóság, meg is van a kritikai készség, hogy a kormánynak esetleg kellemet­leneket írjanak, maga a kiadó s^ a kapitalista érdekeltség fojtja tollukb szót azért, mert félnie kell attól, hogy megvonják a laptól a kolportázsjogot s ezáltal érzékenyen károsít­ják vagy pedig egyszerűen beszüntetik a lapot. Ezzel kapcsolatban folyik egy másik akció, a lapoknak közvetett utón való támogatása. Hiszen épen egyik képviselőtársam beszélt ar­ról, hogy államvasút! rendeléseket juttatnak bizonyos nyomdavállalatoknak csak azért, hogy ezek a nyomdavállalatok a kormánynak tetsző lapokat kiadják s ezzel valahogy a defi­citet fedezni tudják. Itt sem tapasztaljuk az egyenlő bánásmódot, sőt azok a titkos szerve­zetek, amelyek nem is annyira titkosak és ame­lyek nagyon közel állanak a nemzeti munka­védő szövetséghez, állandóan ügyelik — hogy többet ne mondjak — a Népszavát és az ő fel­jelentésük alapján az ügyészség, ezek terrorja alatt állván, kénytelen ezek ellen a lapok ellen eljárni olyan esetben is, amikor egyik-másik esetben az ügyészség nem akarna eljárni. A denunciálások alapján azonban kénytelen el­járni, aminek azután az a következménye, hogy ezeknek a lapoknak sok-sok millió pénzbírsá­got akasztanak a nyakukba. Hiszen a helyet­tes ministerelnök ur is tud ezekről a denunciá­lásokról, úgyhogy én e tekintetben nem mon­dok újságot a helyettes ministerelnök urnák. Azt mondja a helyettes ministerelnök ur, hogy mi gyanús padokon ültünk és a parla­ment pincéjét emiitette, mint olyat, amelynek rémségeiben és borzalmaiban mi résztvettünk volna. Először is tartozom kijelenteni, hogy mi gyanús padokon nem ültünk. Aki közülünk ült gyanús padokon, az egyénileg már felelt a bíróság előtt, melyet önök függetlennek ne­veznek és amelyet én is kénytelen vagyok an­nak nevezni, ha nem akarok a Bt-k-vei össze­ütközésbe kerülni. Azok a rettenetes bünteté­sek, melyeket ezeken a gyanús padokon való ülésért kiszabtak, eleggyé ékes bizonyítékai an­nak, hogy azok, akik ezeken a gyanús padokén ültek, ha volt valami vezekelni valójuk az ál­lammal szemben, ezért levezekeltek. A parlament pincéjét illetőleg pedig ké­rem a helyettes ministerelnök urat, hogy ezek­ről a rémmesékről egyszer már méltóztassék leszokni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hi­szen hallottuk közvetlenül a kommün bukása után azokat a rémségeket, melyeket állítólag apácákkal és szerzetesekkel elkövettek. Ezek a rémségek közszájon forognak ma is. A győri választás alkalmával is igénybevették ezeket, azt hirdetvén, hogy a pannonhalmi apátságban a kommunisták és szocialisták ártatlan szűzi papok vérét vették. Ezeket a dajkameséket á közvélemény már nem hiszi el, mert a közvé­lemény tudja, hogy ennek a parlamenti pincé­nek parancsnokát, aki sem azelőtt nem volt, sem azóta nem szociáldemokrata, a bíróság fel­mentette. Ha tehát azok a rémségek, amelyek­ről már másodízben méltóztatott megemlé­kezni, tényleg megtörténtek volna, akkor nem tudom megérteni, hogy a gyorsított tanács en­nek a rémpincének parancsnokát, ennek a kém­es ellenforradalomelháritó szervezetnek vezé­rét miért mentette fel. (Vass József a minister­elnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Szóval nem történt semmi?) Be tudom bizonyítani, hogy ennek a pincének parancsnokát felmentették. (Vass Jó­zsef a ministerelnök helyettesítésével megbí­zott népjóléti és munkaügyi minister: Szóval, a kommün borzalmaiból nem igaz semmi! — Esztergályos János: Nem álltunk őrt ott! Ezt a miniiSterelnökhelyettes ur is tudja! — Barla­Szabó József: Pékár Gyula tud róla beszélni. - Zaj.) A ministerelnökhelyettes ur beszélt ennek a parlamenti pincének borzalmairól (Vass Jó­zsef, a ministerelnök helyettesítésével megbí­zott népjóléti és munkaügyi minister: Szimbó­lum!) és én kijelentettem — amit fentartok, — hogy ott mik történtek. Egyet azonban tudok, hogy ennek a szervezetnek vezetőjét a gyorsí­tott tanács felmentette. (Barla-Szabó József: és akik megszöktek?) Márpedig, ha mindezek a dolgok megtörténtek volna, akkor ezt az em­bert felakasztották volna, mert a kommün bu­kása után sokkal kisebb bűnökért is rakás­számra akasztottak fel embereket. A legsúlyosabb vád azonban, melyet a he­lyettes ministerelnök ur felénk vetett, amikor haragtól kipirulva, felénk fordulva azt mon­dotta, hogy tiltakozik az ellen, hogy mi azt merjük állítani, hogy a ministerium nem áll etikai alapon. (Zaj.) Tisztelt helyettes minister­elnök ur, lehet, hogy mi az etikai alap definí­ciója tekintetében nem vagyunk oly jártasak, mint azok, akik egyetemet végeztek és dokto­rátust szereztek. Közöttünk — amint méltózta­tik látni, — összesen heten vannak ilyenek s ezek sem érnek rá, hogy bennünket, szegény proletárokat oktassanak a tekintetben, hogy az etika fogalma voltaképen micsoda. Én egyszerű proletáreszemmel csak egyet tudok. Nem va­lami etikai látvány volt, amikor az Eskütt-per­ben az egész magyar ministeriumnak a főka­pitányságon kellett éjjel ministertanácsot tar­tania és ott kihallgatni Eskü tt et. (Vass József: a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Nem igaz, hogy kellett!) Igen t. helyettes ministerelnök ur, az, ami a Márffy-per körül történt... (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbí­zott népjóléti- és munkaügyi minister: Bocsá­natot kérek, ez nem való! Tessék tudomásul venni! Nem így van!) Legfeljebb annyi nem való, hogy nem tartottak ministertanácsot. (Esztergályos János: Ott voltak-e vagy nem! (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Nem kellett ott lenni! Nem volt ministertanács! Csak maradjunk az igazság mellett! — Eszter­gályos János: De ott voltak a ministerek!" — Zaj. — Elnök csenget.) A hangsúly nem a ta­nácson van, hanem azon van, hogy éjjel a fő­kapitányságon Eskütt kihallgatásánál ott mél­tóztattak lenni. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munka­ügyi minister: Ez sem való! Nem éjjel! — Esztergályos János: De ott voltak! — Zaj.) De ott voltak és méltóztattak a kihallgatásnál

Next

/
Thumbnails
Contents