Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

A nemzetgyűlés 567. ülése 1926, jelen lenni. -Hát ha annak az Eskütt-pernek nem lettek volna olyan kinövései és fázisai, amelyeket jótékony homállyal kellett bebur­kolni, nem tudom megérteni az én egyszerű proletáreszemmel, hogy mi szükség volt arra, hogy a ministerium egy ilyen gonosztett ki­derítésénél jelen legyen. (Vass József, a minis­terelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Nem való, hogy a mi­nisterium ott volt!) Többs minister volt ott. (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Az mégsem ministerium, bocsánatot kérek! Maradiunk az igazság mellett!) Nem kivánok most ezzel az illatos kérdés­sel foglalkozni, de ugy is mint magyar ember, ugy is mint képviselő eléggé szégyenlem ma­gam, hogy az én országom kormányának tag­jai jelen kellett, hogy legyenek egy ilyen tár­gyalásnál. (Zaj.) Be tovább megyek. Ott van a kiderítetlen gyilkosságok egész sorozata, amelyek ennek a kormánynak uralma alatt történtek. Itt vannak a Márffy-per tanulságai, itt vannak azok a tanulságok, amelyek azokból a perekből adódnak, amelyekben minden alkalommal zárt tárgyalást kértek és a bÍróság el is rendelte, tehát ezek a perek olyan természetűek voltajk, hogy nem birták el a nyilvános tárgyalást. Bocsánatot kérek, ez nem valami nagyon erő­siti meg a magyar kormány etikai alapját. (Ernszt Sándor: Berlinben az Erzberger-gyil­kossági per egész tárgyalása nem volt nyilvá­nos az ország érdekében, pedig ott szociálde­mokrata ministerelnök volt!) Ezt nem tudom, ón csak az itteni dolgokról beszélek. Ott van azután a frankhamisitási per, amelyet nem kivánok ma érinteni, csak egyet­lenegy vonatkozásban. A helyettes minister­elnök ur volt az, aki képviselők jelenlétében — legalább engem így informáltak — hivta fel a belügyministert arra, hogy informálja, mi is történt ebben a dologban és a belügyminis­ter ur egyszerűen elzárkózott az információ­adás elől. (Mozgás a jobboldalon.) Ilyesmit én is hallottam ós olvastam anélkül, hogy azt megcáfolták volna, sőt,^ ha jól emlékezem, a frankper parlamenti tárgyalási jegyzőköny­veiben is nyoma van annak, hogy a belügy­minister; ur az információt igenis megtagadta. Nem valami nagy a kollegiális összetartás a kormány tagjai között, ha a helyettes minis­terelnök urat épen a ministertársa, amikor ilyen fontos kérdésben kérdezik meg, nem vi­lágosítja fel valami fontos ügyben. Itt van továbbá a honvédelmi ministerium­ban a kimondottan takarmányszállitási pa­nama, ahol a Honszeretetnek egy pár kilogramm zabért óriási területeket adtak bérbe. Történtek egyéb dolgok is, amelyeket ezzel (kapcsolatban fel tudnék említeni, de amelyeket épen az or­szág jó hírneve érdekében nem kívánóik ez al­kalommal felhozni. Mindezek azt mutatják, hogy a kormány nem valami erős etikai ala­pon áll. (Vass József, a ministerelnök helyette­sítésével megbízott népjóléti és munkaügyi mi­nister: A szakszervezetben nem volt sikkasz­tás'? — Kuna P. András: Kiszöktek az ország­ból! — Kabók Lajos: Ezzel nem lehet véde­kezni!) Az ilyen nagyon kevés volt. (Kabók La­jos: Azokat mind becsukták, ezeket nem!) Hogy valami baj van az etikai alap körül, azt csak a következőkkel kivánom bizonyítani. Az egyik közismert angol államférfiú a közel­múltban a frankügy tárgyalása után meglehe­tősen éles támadást eresztett meg a »Nations­ban a magyar kormányzati rendszer ellen. E NAPLÓ. XLIV. évi június hó 4-én, pénteken. 4SI cikk ellen megjelent egy úgynevezett felvilá­gosító cikk egy ur aláírásával, kinek nevét nem akarom említeni, mert hiszen nem tartozik hi­vatalosan a kormánykörökhöz, de több mint bizonyos és a cikk gondolatmenetéből ítélve nem is lehet máskép, hogy ez a cikk a kormány fél­hivatalos sajtóirodájából Ikerült ki. Abbban a cikkben egyszerűen az a merész állítás foglal­tatik, hogy Magyarország a konszolidációját ki­zárólag a Bethlen-kormánynak köszönheti, mert — írja ebben a lapban; s bármelyik képviselő, aki tud angolul, meggyőződhetik róla, hogy ugy van, ahogy én mondom — igaz, hogy a kommün bukása után, 1919 augusztusában megtörtént, hogy egy pár zsidót megöltök a fel­háborodott emberek^ mióta azonban a Bethlen­kormány kemény kézzel tartja Magyarorszá­gon az uralmat, azóta semmiféle kilengés nem történt. Egyszóval a csongrádi bombamerény­letet, az Erzsébetvárosi Kör elleni merényletet, ezenkívül csomó más gyilkosságot valami go­nosz dzsinnek követték el a Bethlen-kormány tudta és akarata nélkül. (Erdélyi Aladár: Igen, a kormány tudta és akarata nélkül!) Annak a kormánynak rendőrsége, amely egy kis józsef­városi korosmában felderíti a kommunistákat... (Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: Helyesen mondta a képviselő ur: a kormány tudta és akarata nélkül!) Akkor már csak azért sem illeti meg a kormányt a bizalom, mert ak­kor ennek a kormánynak kétlaki rendőrsége van. A rendőrség talán egyoldalulag van fel­hangolva bizonyos dolgokra: ha egy józsef­városi kocsmában három elkeseredett proletár összeül és arról beszél, hogy hogyan lehetne Kun Bélát hazahozni, öt óra múlva már a bör­tönben ülnek (Kuna P. András: Nagyon helyes! — Zaj.) és kínos, keserves vallatásoknak vettet­nek alá, ellenben gyilkosságok, amelyek sokkal nagyobb lármával, aplombbal történtek, »kide­rítetlenek maradnak. Engedelmet kérek, ez nem azt bizonyítja, hogy valami szilárdan áll a konszolidáció és az az etikai alap, amelyre ez a kormány támasz­kodik. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Hogy egyebet ne mond­jak, a helyettes ministerelnök ur annak idején megígérte itt, a Ház szine előtt, hogy a bánya­munkások nyugbérpénztára érdekében hozott kerettörvényt minél hamarább valóságos élet­tel fogja kitölteni. Ezzel szemben a fáma arról beszél, hogy a helyettes ministerelnök ur a bányatulajdonosoknak azt mondotta, hogy a törvényt a bányamunkások érdekében meg kellett hozni, ennek végrehajtását azonban majd kitolja a jobb időkre, olyan időkre, ame­lyek ilyen törvényalkotásokra alkalmasak lesz­nek. (Vass József a ministerelnök helyettesité­sével megbízott népjóléti és munkaügyi minis­ter: A fáma szokása szerint hazudott! — De­rültség. — B. Podmaniczky Endre: Ez az in­formáció!) Én nem tudom, hogy hazudott-e, vagy tény-e ez, azonban a bányatulajdonosok sokszáz millió koronát megtakarítottak ezen a címen. Azt azonban, hogy ebben a kerettör­vényben nincs élet, tagadni nem lehet. Nem lehet tagadni azt sem, hogy ugyanez a kormányzati rendszer, amely minden szer­vezkedésnek ellensége, amely — horribile dictu — még a keresztényszocialista munkások szer­vezkedését is üldözi, bár nem annyira, mint a mieinket, vidáman tűri a szeszkartell árdrágító működését, s nyugodtan tűri, hogy a bőrkartell milliárdos nyereségei egy pár család javára essenek és ennek hatásaként a városi lakosság husszükséglete dráguljon meg; nyugodtan tűri 62

Next

/
Thumbnails
Contents