Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

À nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó 4-én, pénteken. 416 dan, hogy lapokat megfélemlít, lapok kolportázs-jogát megvonja, lapokat betilt, hanem többet között még egy körrendelettel is, amelyet a belügyminister ur utasítására egyes főispánok adtak ki alárendelt közegeiknek. Kezemben van Pestmegye főispánjának 51. biz./1926. f. i. számú körrendelete, amely a politikai lapok elterjedésének megállapításáról szól. Ebben a főispáni felhívásban a következők foglaltatnak (olvassa): »Valamennyi járás főszolgabírójának és r. t. város polgármesterének. Az ország közhangulatáról alapos és megbízható tájékozódást szerzendő, szükséges, hogy egészen pontosan •megállapítást nyerjen az, hogy a Budapesten megjelenő politikai napilapok milyen arányszámban vannak az egyes járások és r. t. városok területén elterjedve. Ebből a célból felhívom, hogy hatósága területén — községekben a vezető jegyző utján — legkésőbb öt napi záros határidő. alatt pontos és megbízható adatokat tartalmazó névjegyzékek lefektetése által állapítsa meg, hogy névszerint kik és milyen politikai lapot olvasnak, (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Hallatlan!) akár előfizetés, akár pedig példányonkénti vásárlás utján. (Esztergályos Jánost Valóságos csekarendszer!) Az előfizetőkre vonatkozó adatokat az illetékes postahivataloknál rendelkezésre állanak, a példányonkénti árusítás számadatai pedig közigazgatásilag megállapitandók (Malasits Géza: Ez ochra.na

!) Jelentését három példányban jelen rendeletem keltétől számított tíz napon belül okvetlenül elvárom és pedig akként megszerkesztve, hogy az sorszámmal ellátott félivek egyik oldalára gépeitessék ugy, hogy az adatok városonként, illetve községenként, ezeken belül pedig az egyes lapok címei szerint legyenek kiállítva, hogy ezáltal egyszeri betekintés után azonnal megállapítható legyen az egyes városokban, illetve községekben melyik újságnak név szerint és összesen hány előfizetője, illetve vásárlója van. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Hallatlan!) Végül nyomatékosan felhivom, hogy ezen rendeletenmek sürgetés bevárása nélkül az adott határidőn belül okvetlen tegyen eleget. (Esztergályos János: Igazi muszkarendszer! — Malasits Géza: Ez az ochrana! Erre való az adózók pénze!) Budapest, 1926. évi május hó 29-én. Dr. Preszly s. k. főispán.« (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) T. képviselőtársaim azt kiáltották: Cseka és ochrana. Nekem az a véleményem, hogy az orosz cseka és ochrana eltörpül e mellett r a főispáni intézkedés mellett. Soha az orosz cári uralom alatt hasonló intézkedést felfedezni nem lehetett, a magyar alkotmányos életben pedig hasonló korszak soha nem volt, amelyben ilyen elnyomatást láttunk volna és még a Bach-korszakban sem találunk olyan rendelkezést, amely ehhez a főispáni körrendelethez hasonlatos volna. Hogy akkor, amikor ilyen főispáni rendelkezés megy ki; akkor, amikor nemcsak a lapok megfélemlítésével, a lapoknak politikai perekkel való zaklatásával, kolportázs joguknak megvonásával, egyes lapoknak hosszabb, rövidebb időre való betiltásával kívánják az ország közvéleményét meghamisítani és terTorisztikus fellépéssel az állampolgárokat megfélemlíteni, hogy akkor a főispán egyenesen belenyúl az emberek legszemélyesebb ügyeibe és a magyar közigazgatási apparátust törvénytelenül arra használják fel, hogy a maga fizetett közegeivel nyomozza ki, ki milyen lapot olvas és milyen szellemi terméket miként szed NAPLÓ. XLIV. magába; elképzelni sem tudtuk azelőtt, hogy ilyen és ehhez hasonló intézkedés lehetséges. Akkor, amikor a magyar ministerelnök Genfbe megy a Népszövetséghez s találkozik ott a kulturállamok képviselőivel, jó lenne, ha ilyen körrendeletet is magával vinne és a magyar kultúra, konszolidáció és demokrácia nagyobb dicsőségére rámutatna arra, hogy ilyen körrendelettel, ilyen eszközökkel kívánja a konszolidációt eben az országban fentartani. De a ministerelnök ur május 23-iki felszólalásának azzal a részével is foglalkoznom kell, amely a frankhamisítással foglalkozik. Magával az ítélettel, amely a frankügyet elintézte — azt hiszik, hogy elintézte — érdemileg nem kívánok foglalkozni, nem mellőzhetem azonban el ezt az egész kérdést. A frankitélettel kapcsolatban vissza kell térnem magának a nyomozási eljárásnak hibáira, a frankhamisitás kivizsgálása körül történt hatósági intézkedésekre. Itt elsősorban rá kell mutatnom és figyelmeztetnem kell a t. Nemzetgyűlést arra, amit már több izben kimutattam, hogy tarthatatlan állapotnak tekintjük, hogy olyan ministerelnök viselje az ország ügyeiért a felelősséget, aki egy idegen állam pénze ellen intézett pénzhamisitási akcióról tudomással bírt, már évekkel megelőzően, ha még nem is lehet kimutatni azt és a birói ítélet nem is állapította meg, hogy a hamisított példányok forgalombahozataláról közvetlenül tudott volna. Amennyire ezt lehetetlen állapotnak tekintem, épugy lehetetlennek tekintem azt is, hogy a belügyministeri székben üljön olyan ember, aki a frankhamisítás bűntetteseivel az ügy kipattanása után megbeszélést folytatott, amely megbeszélés alkalmából szó volt a kibontakozás módszereiről, szó volt arról, hogy ezt a botrányos ügyet miként kenjék el, miként tussolják el. Lehetetlennek tartom erkölcsi szempontból, hogy olyan belügyminister kezébe legyen letéve az ország közbiztonsága, aki a frankhamisitókkal, mint mondtam, érdemileg tárgyalt és aki a nyomozás félrevezetésével idegen nyomdákban házkutatást tartat az alája rendelt rendőri hatósággal akkor, amikor előtte már nyilvánvalóvá vált, hogy a Térképészeti Intézetben követték el a frankhamisítást és nyilvánvalóvá vált, hogy a Térképészeti Intézet vezetőit ki szerezte meg és kinek a neve. szerepelt ott. Ezt épugy lehetetlennek tartom, mint ahogyan lehetetlennek tartom erkölcsileg azt is, hogy olyan pénzügyminiser intézze az ország pénzügyeit, akinek alárendelt hatósága volt a Térképészeti Intézet, ahol megtörténhetett az, hogy vámmentesen hozták be a Térképészeti Intézet részére a frankhamisítás céljára szolgáló gépeket, ahol megtörténhetett az, hogy hivatalos szabadság ürügye alatt a Térképészeti Intézet egyes alkalmazottait küldték ki külföldre a frankhamisítás tanulmányozására, gépek és anyagok beszerzésére. De lehetetlennek tartom, Ébgy olyan pénzügyminister képviselje ezt az országot Genfben, vagy akár idebent is, aki nem tudta megakadályozni azt, hogy a Térképészeti Intézetben nagyarányú hatalmas átalakítások történjenek és akinek ezek az» átalakítások nem hívták fel a figyelmét arra a nagy horderejű bűncselekményre, amelyet itt elkövettek. így felsorolhatnám egymásután csekély kivétellel majdnem az összes ministereket, akik bizonyos vonatkozásokban voltak a tárcájuk alá tartozó dolgokkal a frankhamasitási ügyben, akik résztvettek ennek az akciónak előkészítése idején a ministerium vezetésében, 60