Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

416 À nemzetgyűlés 667. ülése 1926 akiknek gondos figyelme azonban nem terjedt i odáig, bogy ezt a nagy bűncselekményt megakadályozták volna. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy olyan ember, akinek az ilyen nagy horderejű, államellenes bűncselekmény megakadályozására nem volt elég előrelátása, elég hatalma, az nem való a ministerium vezetésére és az állam ügyeinek intézésére. Amint mondottam, magával az Ítélettel nem akarok részletesen foglalkozni. Teljesen közömbös az én szempontomból és képviselőtársaim szempontjából az, hogy az elitélteket mennyire Ítélte el a biróság, talán az is közömbös, hogy egyeseket felmentett a bűncselekmény alól, bár ezek ellen is súlyos vádak merültek fel a nyomozás és vizsgálat során. Meg kell azonban állapitanom és felhívom erre mindenkinek figyelmét, aki az ítéletet tüzetesen elolvasta, hogy az ítélet tulajdoniképen nem azt a célt szolgálja, hogy a bűncselekmény teljesen tisztáztassék, nem az volt a szempont a birósájg előtt, — legalább ezt az impressziót meriti mindenki, aki az ítéletet elolvassa és aki a tárgyalást figyelemmel kisérte — hogy az igazság kiderittessék és felfedassék az a körülmény, hogy mi indította a frankhamisitókat a frankhamisítás elkövetésére, miképen szerezték meg a Térképészeti Intézetet és mi volt az a hazafias cél, amelynek szolgálatába kívánták állítani a frankhamisitást. Ha gondosan átolvassuk a birói ítéletet, indokolásában ilyen passzusokat találunk: »A frankhamisítás tettesei és részesei nem igazoltaik azt, hogy ... Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék a birói ítélettel érdemben foglalkozni. Györki Imre: Amint már előrebocsátottam, abszolúte nem kívánok érdemben foglalkozni a birói Ítélettel. Csupán a kormány politikai felelősségére vonatkozó néhány részletet kívánóik ebből kivenni, de, amint mondottam, nem kívánom érinteni a bűnösség megállapítására vonatkozó bírósági intézkedést. Elnök: A képviselő urnák a kormány politikai felelőssége szempontjából joga van a kérdéssel foglalkozni, csupán arra kérem, ne méltóztassék — amint az előbb a képviselő ur maga is jelezte, hogy nem kíván az ügy érdé- I mével foglalkozni — az ítélettel érdemben foglalkozni. Györki Imre: Az ügy érdemével nem kívánok foglalkozni, hanem az egész kérdéssel csupán abban a vonatkozásban kivánok foglalkozni, amennyiben a biróság érzésem szerint túlment azon a határon, ameddig elmehetett volna. Nevezetesen a kormány ténykedését 1 tette bírói itélèt tárgyává és bizonyos politikai mentességet állapított meg a kormányzat számára. Csupán az ítéletnek ezt a részét kívánom itt a nemzetgyűlés előtt feltárni. Visszatérve az ítéletnek idevonatkozó indokolására, ebben a következő passzust olvasom (olvassa): »A frankhamisítás tettesei és részesei tehát nem igazolták azt, hogy a kormány vagy annak feje vagy valamelyik tagja tudott | a hamisitásról, illetve, hogy azt valamelyikük i valamiképen elősegítette.« Másutt azt mondja I (olvassa): »A kormány előzetes tudomását ille- | tőén mindenféle szóbeszédek, hallomáson alapuló ezek a vallomások tehát nemcsak igazolást, de még valószinüsitést sem nyertek.« Egy harmadik idézet a következő (olvassa): »A főtárgyalás anyagának leggondosabb mérlegelése után megállapítható, hogy merőben alaptalan a főtárgyalás során is elhangzott az az állítás is, amely szerint akár a kormány valamelyik tagja, akár a ministerelnök a frank évi június hó 4.-én, pénteken. hamisításban bármiképen is részt vett, vagy arról kipattanása előtt tudomással bírt.« Amint már mondottam, nem alkarok szembekerülni az elnökség állásfoglalásával és nem akarom bővebben az Ítéletnek egyéb rendelkezéseit is kritika tárgyává tenni, holott ezek nagyon is kihívják a kritikát, dei mégis szükségesnek tartottam ezeket itt megállapitani és leszögezni azt az álláspontunkat, hogy tulaj donképen az egész frankhamisitási ügy a vizsgálat kezdetétől fogva egészen a birói Ítéletig nem az igazság kiderítését, hanem a kormány politikai mentesítését kívánta célozni. (Esztergályos János: Ez igazolja a kormány bűnösségét.) Ezt a célt kívánta szolgálni és ezt látjuk igazolva abból a tényből is, hogy hozzájárult Károlyi Imrének a tanuzási kötelezettség alól való mentesítéséhez. Ezt látjuk igazolva abból is, hogy a kormány nem adta meg a belügyministernek a hivatali titoktartás alól való felmentést, s ezzel megakadályozta az eltussolásra vonatkozó intézkedések kiderülését. Látjuk azt is, hogy az egyik nemzetgyűlési képviselőnek, aki ebben az ügyben vallomást tett, vallomására megállapítja a birói ítélet, hogy az megbizhatalannak, sőt valótlannak bizonyult, de amint a ministerelnök urnák nem volt bátorsága ahhoz, hogy Pallavieini György képviselő urat rágalmazásért büntetőbíróság elé állítsa, épugy a Hír György képviselő ur vallomásának elhangzása után mindjárt az első napon beígért feljelentés sem történt meg mind a mai napig. Megtörtént tehát az, hogy birói ítélet álíapitja meg egyik képviselőtársunkról, hogy megbízhatatlan, sőt valótlan tanúvallomást tett, ennek ellenére az igazágügyi kormányzat nem vonja le az ebből feltétlenül levonandó konzekvenciát és nem tesz ellene büntető feljelentést hamis tanuzás miatt, hogy ezáltal módot és alkalmat adjon ennek a képviselőnek az ügy teljes tisztázására. Azt is figyelembe kell venni magával a frankhamisitási üggyel kapcsolatosan, hogy az egész vonalon mindenütt az egész akciót mint hazafias akciót tüntették fel. A birói Ítélet is erre alapit: maga a ministerelnök ur is tanúvallomásában ezt hangoztatta, sőt a felszólalásában is, anélkül azonban, hogy ugy a frankbizottság jelentéséből, mint a frankhamisitási bünpör tárgyalásából, a ministerelnök urnák itt több izben tett kijelentéséből, valamint a birói ítéletből kitűnnék, hogy tulajdonképen mi volt az a hazafias cél, amelynek szolgálatába kívánták a hamis frankokat állítani. Ne méltóztassanak olyan könnyedén túlmenni ezen a kérdésen. Ne méltóztassanak elfogadni minden kritika nélkül a frankhamisitóknak azt az álláspontját, hogy egy velünk korábban ellenséges államnak pénzügyein akartak eret vágni és ezt az államot akarták a hamis frankok forgalomba hozásával pénzügyi anarchia elé juttatni. Erről a kérdésről már beszéltünk. Már elmondottuk azt, hogy a frankhamisítás, a hamisfrankoknak az a menynyisége, amely rendelkezésre állt és amelyet elkészitettek, eltörpül amellett a nagy pénzmennyiség mellett és amellett a nagy érték mellett, amelyet Franciaország pénzmennyisége reprezentál De ezenkívül méltóztassanak figyelembe venni a forgalombahozás körülményeit is és akkor látni fogja a t. Nemzetgyűlés, hogy hamis az a hazafias ürügy, hamis ürügy az, hogy | egy ellenséges állam életerején kívántak rést ütni a hamis pénz forgalombahozásával, mert ; nem arra tettek kísérletet, hogy Franciaor-