Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

À nemzetgyűlés 567.- ülése 1926. évi június hó 4-én, pénteken. 411 francia közvéleményt annak, hogy ne beszéljen politikai kérdésekről és ne beszéljen a frankbotrányról. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanezt a jelenséget észlelhetjük most is. Tessék megfigyelni a mostani gazdaságpolitikai eseményeket. Ide fogja hozni a kormány nemsokára a csehekkel kötendő gazdasági szerződést is. Itt megint azt fogjuk észlelni, hogy a cseheknek adandó nagy gazdasági engedményekkel, amelyek kiszolgáltatják ismét ennek az^ országnak gazdasági életerejét a csehek részére, azt a cél kivánja a kormány elérni, hogy a csehek is szemethunyjanak a frank- és szokolhamisitás fölött. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Ellenmondás a jobboldalon.) Amig tehát a múltban azt tapasztalhattuk, hogy Ausztria kizsákmányolta és gyarmatává tette Magyarországot, addig ma megállapithatjuk azt, hogy a kereskedelmi szerződések mind-egyikével meg hagyja magát zsaroltatni a magyar kormányzat s politikai és gazdasági zsarolásnak teszi ki ezt a szerencsétlen országot, (Propper Sándor: Hogy saját bőrét mentse!) A másik r kérdés, amelyet Östör képviselőtársam felszólalásában érintett, a valorizáció kérdése. Mi voltunk azok, akik elsőnek hirdettük e kérdés rendezését, mi voltunk azok, akik megengedhetetlennek tartottuk, hogy tőkeerős iparig és mezőgazdasági vállalatok, bankok valorizálatlanul kapjanak a kormánytól óriási hiteleket és hogy itt egyes tőkeerős vállalatoknak nagy nemzeti ajándékokat juttassanak. Ezzel szemben azonban szomorúan kellett látnunk, hogy az árvák, elhagyatottak és rokkantak hadikölesönkötvényeinek valorizációja tekintetében semmiféle gondoskodás nem történt, ellenben láthattuk és látnunk kellett azt, hogy amikor a kormány végre törvényjavaslattal lépett a nemzetgyűlés elé, amidőn egy kérdésben a valorizáció kérdését tűzte napirendre, mikor a magánalkalmazottak nyugdíjának — mint a törvényjavaslat mondja — felértékeléséről szóló törvényjavaslatot hozta a nemzetgyűlés elé, mondom, akkor szomorúan kellett megállapítanunk, hogy ez a törvény nem a nyugdíjak felértékelését, hanem leszállítását célozta. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Akkor ezzel a törvényjavaslattal nem a szegényebbek, elhagyatottabbak és kizsákmányol tabbak segítségére igyekezett a kormány sietni, hanem megint a nagytőke szolgálatába kívánta a nemzetgyűlést állítani és nagytőkének kívánt szolgálatot tenni akkor, amikor a birói ítéletekkel szemben sokkal alacsonyabb, sokkal kisebb értékű valorizációt kivánt keresztülvinni. A politikai kérdésekre vonatkozólag, amelyek részben összefüggnek a gazdasági kérdésekkel, azt mondotta Östör képviselőtársam, hogy nem lehet — amint Rassay képviselőtársunk tette — a szanálás kérdését előtérbe tolni és minden bűnt és nyomorúságot a szanálási törvényre és az ennek következtében beállott helyzetre hárítani. Azt mondotta itt, hogy másutt is, Némtországban is megvannak ugyanazok a bajok, amelyek nálunk is megvannak. Az öngyilkosok száma Németországban is nagy. Hivakozott Angliára, ahol a munkanélküliek száma az angol viszonyokhoz képest meglehetősen nagy. Elfeledte azonban, hogy mindazokban az államokban, amelyekre hivatkozott a nagy bajok közepette, a háború pusztításai folytán előálló katasztrofális helyzetben is segítségére sietett a kormányzat mindenkor a dolgozóknak, a gyengébbeknek s azok megmentésére minden tőle telhető intézkedést megtett. (Propper Sándor: Itt csak a Bacherek számára van pénz!) Itt azonban azt kell látnunk, hogy a munkanélküliség esetére való biztosítást beígérték körülbelül két esztendővel ezelőtt, de ennek a törvényjavaslatnak megvalósítására semmiféle intézkedést nem tettek; azt kell látnunk, hogy szociálpolitikai törlvényalkotásoíkkal ez a kormányzat nem lépett a nemzetgyűlés elé, bármennyire hirdeti is, hogy keresztény és nemzeti politikát kivan folytatni. Emlékezhetünk arra. hogy mikor két vagy" három esztendővel ezelőtt egy nyári szünet megszakítása alkalmával összehivattuk a nemzetgyűlést, amikor idejöttünk és feltártuk en'nek az országnak bajait s amikor rámutattunk a tűrhetetlen drágaságra, amely pusztítja ennek az országnak életerejét: akkor felállt a magyar ministerelnök ur és azt mondotta, hogy Magyarország Európa legolcsóbb országa. Ugyanezt a jelenséget ismétli meg most Östör képviselőtársam és ugyanabba a hibába esik, amelybe esett a ministerelnök akkor, mikor a legolcsóbb országnak deklarálta Magyarországot, mert amint elfelejtette a ministerelnök ur akkor a drágaság kérdését párhuzamba vonni a megélhetési és kereseti viszonyokkal, ugy Östör képviselőtársam is teljesen figyelmen kivül hagyja ezeket a szempontokat. De szólott Östör képviselőtársam még arról is, hogy az országban épen a frankbotrány kipattanásával kapcsolatosan tekintélyrombolások történtek és kárhoztatandó dolognak tüntette fel, hogy a magyar ministerelnököt és a magyar közéleti funkcionáriusokat ismételten a bíróság előtt kell látnunk. Kétségen kivül igaza van, hogy sajnálatosan szomorú helyzet ez, de ez csak azt jelenti, hogy teljesen a lezüllöttség állapotába vitte bele ez a kormányzat ezt az, országot. (Ugy van! a szélsőbaloldalon- — Ellenmondások a jobboldalon.) Méltóztassék visszagondolni arra, hogy a múltban járt-e magyar ministerelnök annyit a bíróság előtt, mint amennyit járt Bethlen István parlamenti ministerelnöksége alatt! Nem volt politikai botrányper az utolsó kormányzat ideje alatt, amelyben a ministerelnök ne szerepelt volna tanuként a bíróság előtt, tanuzása azonban mindig olyan volt, hogy csak egy lépés, egy hajszál választotta el attól, hogy terheltként kelljen a bíróság előtt megjelennie(Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Tekintélyrombolásról beszélni olyan értelemben, hogy az talán az ellenzék részéről indult ki ebben az országban, mégis csak kárhozatos dolog. Hát a frankhamisítás maga nem az ország tekintélyének lerombolása? Méltóztassék elképzelni a züllésnek és korrupciónak azt a lehetetlen fokát, ahova eljutottunk azzal, hogy két katholikus főpapot kell a bíróságnak szembeállítania egymással, hogy eldöntse: melyik mondott igazat és melyik hamisat. Méltóztassék elképzelni a züllésnek és korrupciónak azt a fokát, amikor vitatkozni lehet a bíróság előtt arról és fel lehet vetni azt a kérdést, hogy a bíróság előtt tanukénti minőségben megjelent papnak van-e csuhája vagy pedig nincs? Mert erről folyt a frankpörben a tárgyalás. Amikor tehát ilyen állapotok vannak, amikor ez a kormányzat juttatta ezt a szerrencsétlen országot oda, hogy ilyen állapotok teremtődjenek, akkor itt sem kormánypártinak, sem kormánytámogató képviselőnek a tekintélyek rombolásáról, mint hibáról, beszélni nem lehet és akkor nem lehet ezt a kormányzatot azzal honorálni, hogy azt a törvényjavaslatot, amelyet a nemzetgyűlés elé terjesztett, elfog*adja és akkor nem lehet bizalmi szavazatával a kormány mellé állania. Négy esztendeje van épen most, hogy a vá-