Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

410 A nemzetgyűlés 567. ülése 1926 dor: Hátul szortírozta a hamis ezreseket! — Zajos ellenmondások a jobboldalon.) csak anynyit tudott, hogy hazafias célra. Hazafias cél — csak így nem lehet egy eskü szövege, mert a hazafias cél olyan sok mindenféle módon jobbra és balra is magyarázható, hogy lelkiismeretes embernek esküt csupán evvel a jelszóval kivenni soha nem volna szabad. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De ott van egy másik egyházfejedelem, aki pedig a vigasz álarcában elmegy kollégájához és azután fogja magát és öt egy bizalmas beszélgetés továbbadásával a legnagyobb zavarba keveri. (Lendvai István: Testvériség dolga! — Peyer Károly: Ki csinál tekintélyrombolást akkor? — Zaj.) őszintén és bátran megmondom: fájdalom, mentek itt tönkre tekintélyek, de méltóztassék elhinni, — nyugodtan teszem kezemet a szivemre — hogy ebben a tekintélyrombolásban a kormányelnöknek része nem volt. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Horváth Zoltán: Be kell perelni Pallavicinit! — Rassay Károly: Be kell csukni Pallavicinit! Ez a logikus eljárás! — Propper Sándor: Sikerült a különbözeti vizsga! — Malasits Géza: Tessék a biróság elé állítani! — Rassay Károly: Tessék becsukni! — Peyer Károly: Pert kell ellene inditani! — Horváth Zoltán: Ez a konzekvencia! — Peyer Károly: Tessék pert inditani, még nem évült el! — Nagy Zaj. — Elnök csenget.) Ki akarok térni még arra a pontocskára, amelyet Reischl Richárd t. képviselőtársam ... (Horváth Zoltán: Pallavicini becsukásáról nem méltóztatik beszélni? — Zsirkay János: Azt mondja, hogy nem az ő hatáskörébe tartozik! — Derültség. — Horváth Zoltán: Itt valami hiatus van! — Peyer Károly: Sok hiatus van itt! — Saly Endre: A folyosón elmondja a többit! — Peyer Károly: Mondja el azt is, hogy ezt az ügyvédi információt ki olvasta még? — Zaj.) Károlyi Imre is! (Peyer Károly: És még? Mondja el, ki van még informálva? — Berki Gyula: Egy ujabb titkos társaság! — Horváth Zoltán: A kormányfőtanácsosok szervezete! — Eró'di-Harrach Tihamér: Ugy látszik, nemcsak a főtanácsosok olvasták! — Propper Sándor: Fő, hogy a kormánypárti vizsga sikerült! — Saly Endre: Felléphet a következő osztályba! — Horváth Zoltán: Rosszul östörözte most Pallavicinit! — Derültség.) Végül méltóztassék megengedni, hogy kitérjek egy pontocskára, amelyet Reischl Richárd képviselőtársam hozott itt szóba vagy a Házon kivül vagy egyébként, amelyet azonban szintén nem lehet szó nélkül hagynom. Nevezetesen ezek az urak a szélsőjobboldalon, igy Beniezky Ödön, Pallavicini György őrgróf és Rakovszky István t. képviselő urak az utóbbi időben olyan vehemens, — és az én felfogásom szerint — eléggé el nem Ítélhető támadást intéztek épen a legmagasabb tekintélyek ellen, hogy ezek támadását összefüggésbe hozták a legitimizmussal és a jogfolytonossággal. Igenis, az a véleményem, — és ez a véleményük sokaknak — hogy a konzervatív gondolatnak és a jogfolytonosság gondolatának ezek az urak rendkívül sokat ártottak. (Ugy van! Uap van! n jobboldalon.) Azonban abszolúte el kell különíteni a jogfolytonosság gondolatát egyes nrak ténykedésétől, akik ezt a gondolatot diszkreditálják, ezzel visszaélnek és épen az ellenkezőjét érik el annak, ami tulajdonkép elérhető lenne. Meg kell hogy hallja az ország is, hogy a jogfolytonosság alapján álló egyének — akik közé szerény magam is tartozom — abszolúte . évi június hó 4-én, pénteken. elitélik ezt a harcmodort, e három ur felfogását, eljárását ezekben az ügyekben. Azt hiszem, — nem hiszem, hanem határozottan tudom — hogy ezek az urak akkor tesznek jó szolgálatot a jogfolytonosság gondolatának, ha vagy teljesen félre állanak vagy pedig más módon igyekeznek — ettől abszolúte eltérő módon — az ő ideáiknak tábort szerezni, mert ez a konzervatív és jogfolytonossági gondolatnak nem előnye, hanem ellenkezőleg, határozottan hátránya. Ez seb. melyet a legitimizmus és a jogfolytonosság kapott. Ha a német császár azt üzente abban az időben, hogy a legitimizmusnak kevesen ártottak annyit, mint valakik, akkor azt mondhatom, hogy a legitimizmus gondolatának azok az urak ártottak a legtöbbet, akik ugy tüntetik fel magukat, mint a legitimizmus első bajnokait, pedig tulajdonképen a tekintély, a konzervativizmus és a jogfolytonosság rombolói. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Östör t. képviselőtársam beszédét két részre osztotta fel. Egyik részében gazdasági kérdésekkel foglalkozott, (A jobboldali képviselők nagy része elhagyja a termet. — Esztergályos János: Vigyázat, névsorolvasás lesz! — B. Podmaniczky Endre: Mi baja van? — Esztergályos János: Névsorolvasás lesz! — B. Podmaniczky Endre: Hadd legyen! — Zsirkay János: A másodikra bejövünk! — Derültség. — Elnök csenget.) mig a másik részében politikai kérdéseket tett vita tárgyává. A gazdasági vonatkozású kérdésekkel kapcsolatban felszólalásával azt kívánta bizonyítani, hogy maga az a körülmény, hogy Ma gyarországnak reakciós kormányzata van, amely a legnagyobb fokú elnyomással és a kivételes hatalomra alapított intézkedésekkel tartja fenn magát a háború megszűnése után a nyolcadik esztendőben is, nem akadálya annak, hogy a külföldi államok velünk szerződéses viszonyba ne lépjenek. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Amikor ezt a tételt felállította, hivatkozott arra,_ hogy Ausztriával ugy Olaszország, mint Szovjet-Oroszország szerződést kötött, maguknak a szerződéseknek kérdését azonban nem hozta ide. Nevezetesen nem tette vita és mérlegelés tárgyává, mennyivel kedvezőbb, előnyösebb helyzetet tudott volna Magyarország is a külföldi államokkal szemben kivívni abban az esetben, ha mi is demokratikus politikai és gazdasági berendezkedésre tértünk volna át és ugyanazt a megértést tanúsítottuk volna, mint amelyet a külföldi államok tanúsítottak. Hiszen láthatjuk a kormánynak a gazdasági szerződésekkel kapcsolatban való magatartását. Emlékezzünk arra, hogy a franciákkal kötött gazdasági szerződést mindenki kárhoztatta ebben az országban és mindenki hangoztatta, hogy a Franciaországgal kötött gazdasági szerződés sírásója lesz a magyar iparnak. A kormány hosszú időn át nem kívánta, a szerződést tárgyalás^ alá venni, mígnem a frankbotrány kipattanása után elérkezettnek látta az időt arra, hogy a ránk nézve hátrányos, Franciaországra nézve pedig rendkívüli előnyöket tartalmazó szerződést idehozza, hogy a gazdasági előnyök nyújtásával megnyerje a