Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-567
A nemzetgyűlés 567. ülése 1926. évi június hó á-én, pénteken. 409 képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Östör József: Egyszer már voltam bátor erre a kérdésre kitérni. Ez pedig az: nem illik s azonkívül beleütközik az államkormányzás alapelveibe is, hogy... (Propper Sándor: Hogy frankhamisitókat pártoljanak! — Felkiíltások jobbfelől: Ki pártolja'?) hogy nem jogerős birói Ítéleteket a parlamentben szóvátegyenek és bírálat alá, vegyenek. (Propper Sándor: Ön teszi szóvá!) Tévedni tetszik (Sütő József: A kormány elnök azt mondta, hogy gentleman! — Malasits Géza: Csak pártolni szabad a frankhamisitókat? — Kuna P. András: Ki pártoljál — Berki Gyula: Hallgassanak, már eleget beszéltek! — Zaj. — Elnök csenget.) Én önnek nagyon szívesen megmondom a véleményemet erről az Ítéletről, de egy még nem jogerős Ítéletről itt, a nemzetgyűlésen sohasem fog tőlem véleményt hallani, sohasem fog véleményt hallani egy másik kormányzati ágról, a birói ágról, amelynek működése feletti bírálat az ügynek ilyen stádiumában reánk nem tartozik. (Ugy van a jobboldalon.) Ez az egyik átka a mai modern úgynevezett népparlamentárizmusnak. (Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Úgynevezett!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Saly Endre: Majd a választások alatt mást is fog beszélni.) Saly Endre képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Sütő József képviselő urat hasonlóképen kérem, méltóztassék csendben maradni. Östör József: A parlamentarizmus egyik alapelve az, hogy az állami élet három működési formája: a törvényhozási, a kormányzati és a birói funkció egymástól elkülönittessék és egyik a másik hatáskörébe ne avatkozzék. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez nem annyit jelent, hogy a parlament a kormányzatot nem ellenőrizheti. Ilyen ostobaságot csak nem mondhatok. Azt sem mondhatom, hogy a biróságot nem ellenőrizheti. Igen, ellenőrizheti, azonban csak akkor, ha az a folyamat már teljes egészében bevégződött. (Propper Sándor: Akkor már hiábavaló. — Nagy zaj a jobboldalon^ — Neubauer Ferenc: Hát befolyásolni akarja a bíróságot? — Esztergályos János: A minister elnöknek szabad? — Sütő József: Azzal befolyásolta a biróságot, hogy azt mondta: gentleman! — Esztergályos János: Ha neki szabad, akkor az úgynevezett népparlamentnek is szabad,— Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj jobbfelől.) Csendet kérek a jobboldalon is. Östör József: Emlékeztetem a t. Nemzetgyűlést egy történelmi példára. Sokan fognak erre emlékezni, s ez eklatáns példa lesz a tekintetben, hogy a birói működésről ne mondjunk Ítéletet addig, amig az ügy véglegesen befejezve nincs. Hiszen nem a budapesti törvényszék hoiz ebben az ügyben Ítéletet, hanem a magyar büntetőbíróság s az a folyamat lesz döntő, amely gradatim érvényesül s amely a legfelsőbb biróság rendelkezésével és indokolásával fog kifejezésre jutni. Emiékézzenek a t. képviselő urak egy nagyon humoros esetre. Ez pedig a Désy-féle per alkalmával történt. Amikor a Désy-pert tárgyalták és amikor az elsőfokú biróság Désyt elitélte, akkor eme Ítélet folytán vagy itt a Házban, — ezt nem merném határozottan állítani — vagy a Házon kivül, ami teljesen jogos, az akkori ellenzék, amelynek egyik főszereplője ebben a kérdésben Eakővszky István t. képviselő ur volt. a magyar biróságot a sárga földig lerántotta (Ugy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) és elmondta, hogy a magyar biróság nélkülözi a függetlenség attribútumait, ezért, azért és amazért. És mi történt, t. uraim? A királyi Ítélőtábla feloldó ítélete folytán ugyanaz a büntetőbíróság ugyanazokkal a tanácstagokai Désyt felmentette és akkor ugyanaz a biróság ugyanabban a sajtóban független, nagyszerű, felséges és pompás volt. (Ugy van! jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztatik tehát látni, hogy e tekintetben nem kell mindjárt kritikát mondani mindenről, ami még arra meg nem érett. Ezérí perhorreszkálom Eakővszky István t. képviselőtársamnak idevonatkozó kritikáját is a magyar biróság és az elsőfokú biróság tekintetében. (Peyer Károly: Voltak ott még egypáran Eakővszky Istvánon kivül is.) Azt mondja Eakővszky István t. képviselőtársam, hogy nagy értékek mentek tönkre ebben a perben. Teljesen aláirom. Kétségbeejtő és ami előttem legfontosabb, de önök előtt sem lehet közömbös, — én tudom, hogy nem lesz közömbös, mert önök nem lehetnek olyan rosszak, mint amilyennek mutatják magukat — Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Köszönjük szénen!) a tekintélyaek az a csorbulása, az a lerántása, amelyet a frankV üggyel kapcsolatban — fájdalom — tapasztalnunk kellett. (Lendvai István: Móric tekintélye nem csorbult, az bizonyos.) Utóvégre vannak bizonyos társadalmi pozíciók, rangok és állások, amelyek bennünket mint embereket bizonyos dolgokra köteleznek; (Propper Sándor: Csak akkor, ha viselőik méltók rá) de még többen vannak, akiket különösen köteleznek. Amikor például itt a hátam mögött felkelt őrgróf Pallavicini György és ő, mint az ország egyik mágnása, egyik nagybirtokosa s egyébként rangra és címre nézve is olyan ember, akinek műveltségénél, származásánál fogva mint urnák is, minden tekintetben különösen a tények tekintetében rettenetesen kényesnek kell lennie, azt mondatta: nekem bizonyítékok vannak a zsebeimben arra nézve, hogy Bethlen István csakugyan részes a frankügyben és amikor azután a főtárgyaláson odaállott (Szomjas Gusztáv: Eskü alatt!) és a főtárgyalási elnök első kérdésére azt mondotta: Én közvetlenül semmit sem tudok; bizonyítékom pedig nem más, mint egy ügyvédi információnak másolata, akkor bizony, mentek r és mennek is értékek és tekintélyek tönkre. (Élénk helyeslés és tans a jobboldalon és a középen. — Peyer Károly: De az ügyvédi információ a fő vád] ott vallomása volt! — Propper Sándor: Jó volna Mészárost kihallgatni! — Peyer Károly: Az információ Windischgraetz őszinte vallomása volt! — Propper Sándor: Mészárost is kihallgatták volna! — Peyer Károly: Mert többet tudok, mint a képviselő ur! — Felkiáltások a jobboldalon: Honnan tudjaf — Peyer Károly: Jobban vagyok informálva, onnan tudom! — Horváth Zoltán: A biróság elé kell állitani! — Zaj.) Ugyanezt kell nekem is mondanom. Méltóztatik majd a t. baloldalnak is látni, hogy nem vagyok ebben a kérdésben elfogult, mert meg tetszik látni, hogy itt egyformán osztom a lesújtó kritikát. Ugyanezt látjuk például a Eassay t. képviselőtársam által aposztrofált két egyházfejedelemnél, akik közül az egyik olyan esküt vesz ki, amelyről azt sem tudja, hogy mire, milyen tartalommal, (Sütő József: Dehogy nem! Hogyne tudta volna! — Peyer Károly: A frankbizottság előtt más derült ki! — Propper Sán59*
