Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-567

408 A nemzetgyűlés 567. ülése 1926, évi június hó á-én, pénteken. kosságok és a bűnesetek számának emelkedése a szanálás következménye, akkor én utasítom öt Németország bűnügyi statisztikájához; amelyből majd meg méltóztatik látni hogy Németországban hasonlóképen az öngyilkosságok vagy a bűnesetek szaporodásának ijesztő mérvével találkozunk, noha ott — mint méltóztatnak tudni — szanálás nem volt mert ők a maguk erejéből igyekeztek magukat talpraállitani. Ha Rassay t. képviselőtársam a munkanélküliek nagy számára hivatkozik, — ami rendkívül sajnálatos körülmény — akkor én Angliára hivatkozom, ahol a munkanélküliek száma, az angol viszonyokhoz képest, ijesztő és óriási (Kabók Lajos: Azokon segítenek! — Propper Sándor: Támogatják őket!) márpedig Angliát nem kellett szanálni, mert Anglia volt az, aki másokat igyekezett szanálni És ha hivatkoznak itt például az árak mérhetetlen esésére, — értem a földbirtokkal kapcsolatos áreséseket, tehát az élő és holt instrukció árának csökkenését is — akkor csak utalok arra az áresésre, amely Csehszlovákiában szintén bekövetkezett, ahol egy kezemben lévő értesítés szerint Szlovákiában 2000 cseh koronáért lehet ma visszavásárolni annak a földnek holdját, amelyet tulajdonosa 1922-ben 6000 cseh koronáért adott el. Számtalan hasonló eset van, de azok felsorolását nem tartom szükségesnek. Csak Ausztria példájára hivatkozom még, ahol szintén volt szanálás, pedig ott nem voltak meg azok a jelenségek, amelyeket a t. baloldal szintén szeret szellőztetni. Ha kezembe veszem az osztrák nagy- és kiskereskedelmi, valamint termelési árakról szóló kimutatást, akkor meg kell állapitanom, hogy a múlt évben bizonyos gyümölcsök és más áruk ára, a többi között a szilváé, a termelőtől a fogyasztóig vezető útja alatt megnégyszereződött. (Malasits Géza: Az adó is megnégyszereződött!) Ne méltóztassék félreérteni, én nem akarom védeni az itteni állapotokat, csak igazságos beállításra törekszem. Nem lehet mindent a szanálásra fogni, hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, — az urak talán még jobban tudják, mint én — hogy az a probléma, amely előttünk van, világprobléma, nem lehet tehát azt mondani, hogy mindaz a sajnálatos körülmény, ami a szanálásnak ipso-facto következménye volt, kizárólag magyar specialitás, ami csak nálunk van meg. Legyen szabad e tekintetben még egy adatra hivatkoznom, amelyet a mezőgazdaság köréből veszek. Konkoly-Thege Sándor, az Omge. titkára tette közzé ezt az adatot dániai útjából visszatérve. Ö konstatálja, hogy a dán gazdák egy év óta a sertéstenyésztés ós hizlalás kivételével minden művelési ágra ráfizettek. Konstatálja, hogy a mezőgazdaság és állattenyésztés eredményeit nagy mértékben rosszabbítja a száj- és körömfájás, amellyel tele van egész Dánia és Svédország. Nem lehet tehát azt mondani, amit az osztrákok az állategészségügyi egyezmény tárgyalása alkalmával mondtak, hogy Magyarországgal szemben ilyen és ilyen óvóintézkedéseket kell tenni, mert az ország állandóan tele van száj- és körömfájással. Jól jegyzi meg itt Konkoly-Thege Sándor, hogyha Magyarország ily mértékben volna megfertőzve száj- és körömfájássá], az világbotrány lenne és akkor minden állam elzárná magát az országtól. A legkevésbé sem akarom bajainkat kisebbiteni, csak igazságos mértékkel akarok mérni. Ami az adókat illeti, csak arról lehet szó, hogy azok leszállittassanak. De kinn sem fenékig tejfel. Hiszen Dániában hektáronként 5—600 dán koronát fizetnek, ami katasztrális | holdanként nálunk 600—620.000 magyar koro! nának felel meg, ugy hogyha igazságosak j akarunk lenni, nem lehet ós nem szabad azt j mondanunk, amit Rassay t. képviselőtársunk I mondott, hogy mindez nem következett volna ! be, ha nincs szanálás. Visszamegyek arra az | időre, amikor itt 1924 tavaszán a szanálási tör{ vényjavaslatot tárgyaltuk és kérdem, volt-e I közöttünk valaki, aki valami jobb megoldást tudott volna idehozni. Hiszen akkor már a magyar nemzetgazdaság három esztendőn keresztül a kísérletezéseknek legsajnálatosabb fázisain ment keresztül. Ez a dolog gazdaságpolitikai része. Van azonban a dolognak politikai vonatkozása is. E tekintetben ki kell térnem Rassay és Rakovszky t. képviselőtársaim felszólalására. Talán mégsem egészen közömbös egy olyan ember nyilt, határozott és független véleménye, aki nem tartozik egy párthoz sem. Rassay t. barátom fájdalmasan konstatálta, hogy az ország első funkcionáriusának, a magyar ministerelnöknek oda kellett mennie a bíróság elé, az Eskütt-ügyben és a frankügyben; fájdalmasan konstatálta, hogy mint tanú jelent meg ott és tett vallomást, de tulajdonképen ő volt a vádlott. Hát ez mindenesetre végtelenül sajnálatos körülmény, ezt mi valamennyien átérezzük, de még ennél is sajnálatosabb körülmény az, hogy az ország első közfunkcionáriusát odakényszeritik a bíróság elé. Van még magyar bűnvádi perrendtartás, akármennyire gáncsoskodnak is ellene bizonyos oldalról és ennek alapján a bíróság maga elé idézheti még a ministerelnök urat is. Ügyes ügyvédek vagy védők mindig megtalálhatják annak a módját, hogy az ország legkitűnőbb és legkényesebb pozícióiban lévő funkcionáriusai is odahurcoltassanak a biróság elé. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Vizsgálnunk kell, hogy annak, hogy például Beniczky Ödön tavaly pünkösdkor az egyik lapban súlyos vádakat mert emelni az államfő ellen, annak, hogy az ország első tisztviselőjét a biróság elé kényszeritik, a ministerelnök-e az oka vagy pedig azok, akik őt ártatlanul megvádolják! De továbbmenve azt kérdem, nem sajnálatraméltóbb-e az, amikor még nem is jogerős birói ítélet után, mert hiszen a frankügyben még nincsen jogerős ítélet (Rothenstein Mór: És máris amnesztiázni akarják! — Zaj jobb felől.) — B, Podmaniezky Endre: Álmodta?) akkor, amidőn idevonatkozólag külföldről támadják a magyar bíróságot, akkor ebben az alaptalan támadásban, rágalmazásban magyar képviselők és politikusok is vezetnek (Ugy van! a jobboldalon.) az orszájg első közfunkcionáriusa és a biróság ellen. Kérdezem, hogy ez nem sokká] szánalmasabb-e és nem utálatraméltóbb-el (Igaz! Ugy van! — Taps a jobboldalon. — Propper Sándor: A kormányra nézve szánandó! — Rothenstein Mór: Még kormányfőtanácsos lesz! — Nagy zaj. — Elnöh csenget. — Lendvai István: Ma örömnapjuk van, mert ma van Trianon évfordulója. — Rothenstein Mór: Lépjen be az egységes pártba) Meg is fogom tenni, ha itt lesz az ideje. Ami az előbbi gyanúsítást illeti, utasítom önt Prónay államtitkárhoz — és ha önben van egy kis becsületérzés, ezt meg fogja tenni, — tessék megkérdezni őt arranézve, amivel engem gyanúsított. Ha önben van becsületérzés, ugy fel fog kelni itt a Házban és bocsánatot fog kérni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Propper Sándor: Ha valaki kormányfőtanácsos, az beesületsértésf — Zaj a jobb- és baloldalon.) Erődi-Harrach Tihamér képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Horváth Zoltán