Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 375 is, többnyire rendezett tanácsú város, amely nem tudja végrehajtani beruházásait azért, mert ezt meggátolják azzal, hogy a fellebbezéseket a ma­gasabb hatóságoknál nem intézik el. Én a leg­kevésbé akarok ez alkalommal a fellebbezési jog ellen beszélni. Mostani körülményeink között az autonómiának nem épen a legnagyobb erőssége, de valamennyire mégis csak erőssége az, hogy az autonómia tagjai bármely irányban felebbe­zéssel élhetnek. Én azonban a fellebbezési jog teljes tiszteletbentartásával, a polgárok fellebbe­zési jogának teljesen érintetlenül hagyásával el tudom képzelni ennek az ügynek igen eredmé­nyes és jó elintézését. A pénz ügy minister ur és különösen a belügyminister ur utasitsa a vár­megyéket, elsősorban pedig a belügyministerium illetékes ^osztályait arra, hogy az urak ne üljenek, ne kotoljanak ezeken a fellebbezéseken, hanem legyenek tekintettel arra a nagy nyomorra, amely az országban van, arra, hogy a közmunkák meg­indítására olyan nagy szükség van, mint a le­vegőre, a falat kenyérre. Ma azonban a hozzájuk került fellebbezési ügye­ket nehezen intézik el, csak ugy mint hajdaná­ban : egyik hivataltól a másikra tolva, leadva a városnak és felkérve és továbbra is ilyen eliziumi állapotokat tartva fenn a bürokráciában, a váro­soknak és különösen a munkára váró munkások­nak legnagyobb kárára és sérelmére. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Sürgősen el kell intézni a fellebbezéseket azért is, mert azok a városok, amelyek a Speyer-féle kölcsönt felvették, ma már milliókat, sőt nemso­kára milliárdokat fizetnek rá a kölcsönre a kamat­differenciák folytán, hiszen nagyon drágán kap­ták meg ezt a kölcsönt, ugy hogy közel 13—14%-ot fizetnek a kölcsönért, mig a bankban elhelyezett letétéért 7 vagy legjobb esetben 7'5%-ot kapnak. Ismerek varost, itt Pest környékén is, amely a kölesön rovására 900 milliót fizetett ki kamatdif­ferenciák cimén. (Esztergályos János : Hallatlan!) Ha tehát igy megy tovább, ha tovább is rajtaül­nek a fellebbezéseken, ha nem inditják meg a közmunkákat a városok, akkor a kamatdifferen­ciákban lassanként le fogják fizetni egész kölcsö­nüket, óriási módon megterhelték magukat s egyáltalában nem érték el azokat a célokat, ame­lyeket a drága kölcsön felvételével, tehát áldoza­tokkal is el akarták érni. Mindezeknél fogva szükségesnek látom, hogy a következő határozati javaslatot terjesszem a nemzetgyűlés elé (olvassa) : »A nemzetgyűlés uta­sitja a pénzügyminister urat, hogy a belügy­ministerrel egyetértőleg rendeletben intézkedjen a beruházások gyors lebonyolítása érdekében arról, hogy az autonómiák részéről beérkezett felleb­bezéseket a felsőfokú közigazgatási fórumok soron kivül kezeljék és intézzék el.« Egyébként pedig nagy és már sokszor meg­okolt bizalmatlanságomnál fogva a kormánynak ezt a felhatalmazási javaslatát sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Pikler Emil ! Pikler Emil : Mélyen t. Nemzetgyűlés és mélyen t. elnök ur tisztelettel kérem a tanács­kozóképesség megállapítását. Elnök : Minthogy a Ház szemmelláthatólag nem tanácskozóképes, az ülést 15 perere felfüg­gesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Pikler Emil képviselő urat illeti a szó. Pikler Emil : Újból kérem a t. elnök urat, NAPLÖ. XLIV. hogy a tanácskozásképességet megállapítani szí­veskedjék. Elnök : Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a képviselő urakat megszámlálni. (Nagy zaj és fel­kiáltások a jobboldalon : Katalógusolvasást kérünk! Névsort !) Forgács Miklós jegyző : (megszámlálja a kép­viselőket.) : 35 képviselő van jelen ! Elnök : Harmincöt képviselő lévén jelen, a ház nem tanácskozásképes. Az ülést 5 percre fel­függesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Pikler Emil képviselő urat illeti a szó. Pikler Emil : Megismétlem kérésemet. Kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Elnök : Minthogy a ház szemmelláthatólag nem tanácskozásképes, elrendelem a névsorolvasást. Forgács Miklós jegyző (olvassa a névsort.) Elnök : A házszabályok 243- §-ának 4. bekez­dése értelmében bejelentem a t. Háznak, hogy az imént történt névsorolvasás alkalmával távollevő képviselők névsorát a legközelebbi ülésen fogom a t. Nemzetgyűlésnek bemutatni s ugyanakkor teszem meg javaslatomat az igazolások tekinteté­ben. (Zaj balfelől. — Ugrón Gábor : Ezeket majd akasztani fogják !) Pikler Emil képviselő urat illeti folytatólag a szó. Pikler Emil : T. Nemzetgyűlés ! (Zaj. — Ugrón Gábor : Sándor Pál egész délelőtt beszélt és most ugy szerepel, mint aki nem volt itt ! Abszurdum ! Öt névsor minden nap !) Bármeny­nyire humorosnak látszik, a magam részéről, igen szomorú jelenségnek tartom, hogy a szónok részére csak akkor van itt auditorium, ha a szónoklást valami móka névsorolvasás vagy hasonló előzi meg. Amikor kint az országban a nyomorgók milliói szenvedik e kormányzati rendszer műkö­dését, ugyanakkor mi idebent a nemzetgyűlésen nem teljesítjük kötelességünket. (Lendvai István : Már aki ! — Zaj-) Az én lelkiismeretem nyugodt. (Gr. Teleky Tibor : Játszanak az urak ! — Eszter­gályos János : Tessék itt lenni, ha 16 órai munka­időt kivannak ! — Derültség.) Elnök : Esztergályos képviselő urat kérem, ne méltóztassék 16 óráig közbeszólni. (Derültség.) Pikler Emil : Azt hinné az ember, ha a több­ségi párt 12 órás üléseken akarja tárgyalni az ország bajait, hogy akkor kötelességének tartja, hogy itt is legyen. (Egy hang jobbfelől : Az ellen­zéket sem nagyon érdekli, mert nincs itt ! — Zaj.) A ministerelnökhelyettes ur ßakovszky István t. képviselőtársunk tegnapi beszédét, illetőleg be­széde egy részét, politikai szadizmusnak minősí­tette. (Hajós Kálmán : Igaza van neki !) Igaza van — mondja Hajós képviselő ur. Hogy poli­tikai szadizmus van-e, vagy nincs ßakovszky t. képviselőtársam beszédében, ezt most nem kutatom, bár a magam részéről nem találok benne politikai szadizmust. De ha volna is, nem lenne olyan nagy baj, mint amilyen nagy baj az az erkölcsi szadizmus, amely lehetővé r teszi azt, hogy az ország ministerelnöke közönséges pénz­hamisítót gentleman-nek keresztelt el. Ennek az erkölcsi szadizmusnak minden hátrányát és minden átkát ezerszeresebben érzi és sinyli meg Magyarország szenvedő népe, mint azt a politikai szadizmust, amely állítólag Ra­kovszky István t. képviselőtársam beszédében foglaltatik. (Patacsi Dénes : Az ilyen beszédeket sinyli meg, amilyenek onnan hangzanak el a csehek felé ! — Nagy zaj a baloldalon. — Rassay Károly: Ugyan, ne beszéljen, hogy lehet ilyent mondani egy képviselőtársának ! — Esztergályos János: A szokolcsomagokról beszéljen ! — Rassay 55

Next

/
Thumbnails
Contents