Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

374 A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. gyakran nyilatkozik a népjóléti minister nevében, aki kinyilatkoztatta itt, hogy ő az elmúlt négy esztendőt önkéntes böjtölésben töltötte el. Ez a böjtölés a szociálpolitikai törvényhozás rovására történt, és én igazán nem tudom, hogy mikor olyan nagy a nyomor az országban, mikor annyi a támogatásra érdemes cél, akkor a ministertanács hozzá tudott járulni a Magyar Lovaregylet, a grófok érdekében ahhoz, hogy megrövidítsék a jótékonysági alapokat, a fővárosi szegényalapot, és hogy különösen hozzá tudott járulni ehhez a ministertanácsi határozathoz az igen t. népjóléti minister ur. Van azonban tovább is, mélyen t. Nemzetgyűlés. Vannak úgynevezett nóvumok, amelyekről, ha ez a kérdés itt szóbakerül és az illetékes minister urak nyilatkozni kénytelenek, állandó makacs hallgatás történik. A pénzügyminister ur például azt mondta, hogy a Magyar Lovaregylet fel volt hatalmazva arra, hogy bizonyos összegeket visszatartson. JNézzük meg a dolognak ezt a részét is. Amint mondottam, az épitkezési kölcsön 28 milliárd magyar korona volt, ennek törlesztése és kamatja évenként 3.300,000.000 koronát tesz ki. Ha már most azt nézem, hogy mennyi volt a totalizatőr forgalma és hogy a 20'5% os megadóztatás mennyit eredményezett, akkor azt kell látnom, hogy a múlt esztendőben. — amely, ugyebár, nem hoehkonjunkturáju esztendő volt, — a totalizatőr-forgalom 100 milliárd volt ; az átengedett 4% tehát 700 millióval több, mint a Magyar Lovaregylet egész évi kölcsönszolgálata. 1924-ben pedig a Magyar Lovaregylet mintegy 11 milliárdot tartott vissza. Egyáltalában nem áll tehát az, hogy a Lovaregylet csak a neki pályaépítésre átengedett összegeket tartotta vissza, mert, amint méltóztatik látni, tényleg ennek a többszöröséről van szó. A pénzügyminister ur, amint az imént szó szerint felolvastam, csak arra kapott felhatalmazást, hogy ideiglenesen és legfeljebb 4%-ot engedjen át a Lovaregyletnek. Mégis sokkal többet ad, mint a köícsönszoígálát évi szükséglete és ad nagy engedékenységgel az egész kormány a testnevelés rovására ós ami még szomorúbb, ad a Magyar Lovaregyletnek a jótékony alapok, a fővárosi szegény alap rovására. (Zaj jobbfelöl.! Elnök: Csendet kérek ! Várnai Dániel : De a minister ur, illetőleg a kormány még ennél is tovább megy, mint amit itt elősoroltam. Hogy ugy mondjam : ujabb törvénytelenséget és előttem szinte érthetetlen dolgot követ el azzal, hogy átengedi a Magyar Lovaregyletnek a többi versenyegylet totalizatőr-adójának 4%-át is. Tagadni ezt nem lehet, mert a többi versenyegylet épen most kapott a fölmivelésügyi ministeríumtól felszólítást, hogy : »az idén már az eddig szedett totalizatőr-adóból 4%-ot fizessenek be egyenesen a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknál a lovaregyleti versenypálya költségeire vezetett Magyar Lovaregylet-kötvények törlesztési és szelvénybeváltási számla javára.« Amikor tehát minden ilyen egyletnek és testületnek kötelessége a megbízás szerint az általa beszedett, kezelt és elszámolt adókat az állampénztárba beszolgáltatni, akkor a Magyar Lovaregylet érdekében a kormány, illetőleg a földmi velésügyi ministerium egy szintén nyilvánosságra nem hozott rendeletében arra utasitja a versenyegyleteket, hogy azt az adót ne az államkasszába, hanem egy magánegyesületnek, a Lovaregyletnek bankjába fizessék be. Nem kívánom részletezni és hosszasabban glosszálni ezt a lehetetlen és sajnálatos ügyet, azt kívánom azonban mondani, hogy ez megengedhetetlen, még akkor is, ha a Magyar Lovaregyletről van szó, amely olyan prepotensen követel es amely tudtommal és mások tudtával is a leges-legmagasabb körök különös jóindulatát és pártfogását élvezi. A kormánynak az a kötelessége, hogy, ha bárhonnan felszólítást kap vagy inieiativát lát ilyen dolgok elkövetésére, figyelmeztesse az illetékes köröket arra, hogy mi lehetséges és mi nem, mi szabad és mi nem, de ilyesmit ne csináljon. Ilyesmit nem szabad csinálni, mert épen ma délelőtt beszélt Sándor Pál t. képviselőtársam igen érthetően arról, hogy odalenn, az óriási nagy néptömegekben eleinte nem tudnak semmit, oda felülről lassan szivárog le minden, de ha aztán látják az ilyesmit, ha látják, hogy mi történhetik csak ugy kéz alatt az állam adójövetelmével, akkor bekövetkezhetnek azok az egyáltalában nem kivánatos események, amelyekről ma délelőtt Sándor Pál t. képviselőtársam is beszélt. A következő határozati javaslatot nyújtom be {Halljuk ! a szélsőbaloldalon. — Olvassa) : »A nemzetgyűlés a Magyar Lovaregylet adóvisszatartási ügyét minden részletében megvizsgálni, illetve napirendre tűzni óhajtván, utasitja a kormányt, hogy az ügyről sürgősen kimeritő jelentést terjesszen a nemzetgyűlés elé.« (Helyeslés a ssélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Még arra a tegnapi — hogy ugy mondjam — nemzetgyűlési csatározásra akarok utalni, amelynek során az igen t. ministerelnökhelyettes ur azt mondotta, hogy az ország közállapotainak festésére ne alkalmazzunk Holbein-i színeket, ne igyekezzünk rosszabbnak, sötétebbnek mutatni azt, ami van. Itt talán tévedett az igen t. ministerelnök-helyettes ur, mert én meg volnék elégedve azzal, ha az ország közállapotainak festésénél a nevezetes Holbein nyugodt, derűs színvilágát tudnám alkalmazni. De Holbein szinei hol vannak a magyar közállapotoktól 1 A magyar közállapotokat talán az ellenreformáció egyik hires festőjének, Caravaggionak sötét, gyászos, ólmos szülével lehetne festeni, kellőképen bemutatni és érzékeltetni, de még akkor sem ugy, mint amilyen maga a valóság. Tagadni lehet, hogy egyik oldalon a korrupció harácsolási lehetősége, vagyontszerző luxusa uralkodik, a másik oldalon pedig a felmérhetetlen nyomor, de megcáfolni, pláne ugy, ahogyan azt az igen t. ministerelnök-helyettes ur próbálta, nem lehet. Hogy korrupció van, azt senki se akarja letagadni, senki se akarjon színeket keresgélni, amelyek enyhítenék a magyar közállapotokat akkor, ha bemutatásra kerülnek. Hiszen mi a Caravaggio-i szinek helyett — és nemcsak mi, hanem mások is — nagyon szívesen elmennénk Tizian ragyogó szineiért, de ezt nem tehetjük ; ugy kell venni a helyzetet és ugy kell bemutatni, amint van s amilyennek én is mondottam itt. Ezek következtében nem lehet tagadni, hogy van korrupció, érvényesülnek korrupt törekvések, a közéletben, amint hogy érvényesülhettek régebben is, talán nem olyan nagy mértékben, mint most. Ezeket tehát minden erőmegfeszitéssel,minden erőkifejtéssel meg kell szüntetni. Erre is szolgál elsősorban az én határozati javaslatom, amelyet az igen t. Nemzetgyűlés elé terjesztettem és amelynek nagy és fontos közérdekek védelmében való elfogadását kérem. T. Nemzetgyűlés ! Eöviden szóvá kívánom még tenni, lévén az apprqpriacióról szó, a városok beruházási programmját és azokat az állapotokat, amelyek e beruházási Programm végrehajtása, illetőleg végre nem hajthatása körül egyik-másik, legtöbbnyire rendezett tanácsú városban felburjánoztak. Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a városok dollárkölcsönót, az u. n. Speyer-kölcsönt már a múlt esztendőben folyósították, kiadták a városoknak az igényelt összegeket, azonban nagyon sok város van még ma