Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. m forditott beruházásokra, a többi 50 millió parlagon fekszik és nem fekteti hasznos beruházásokba. A minister urnák tehát nemcsak megállapítani kell a bajt, hanem segítenie is kell és ha nem a megszállóknak taktikáját követi, akkor törődnie kell azzal, hogy az országban az állampolgárok munkához és megélhetéshez jussanak. Legyen szabad ezzel kapcsolatban még kitérnem a munkanélküliség esetére való biztosítás kérdésére is. A népjóléti minister ur most folytat egy megbeszélést az érdekeltekkel, akikkel ezt a tervezetet meg akarja vitatni és ennek alapján kívánja a nemzetgyűlés elé terjeszteni. A munkaadó uraknak ugyanazon ellenvetésük van ezen munkanélküliség esetére való biztosítással szemben is, mint volt annakidején a betegség- és balesetelleni biztosítással szemben, hogy t. i- olyan súlyos terhet jelent az iparosságra, amelyet nem bír el. Nekem módomban van egy statisztikát ismertetni, amellyel igazolni kívánom, hogy az a teher, amit a munkaadók emlegetnek, nem olyan óiiási, nem olyan borzasztó sok éó nagy. Az Országos Balesetbiztosító kimutatása szerint 1924 december 31-én az átlagos taglétszám a háztartási alkalmazottak kivételével 690.491 volt, akik napibér-osztályok szerint — ennek felolvasását feleslegesnek tartom — különböző kategóriákba tartoztak. Vég-eredményben ez a 690.491 alkalmazott naponta 30.308,760.000 koronát keres, ennyit tesz ki a kifizetett munkabér, ami hetenként 181.852,560.000 koronát tesz ki. Ha ezt a munkabért egy évre átszámítjuk, akkor megállapíthatjuk, hogy az évi bér 9,456.333,220.000 koronát tesz ki. Ha ennek a 4%-át vesszük, amely kontemplálva van a tervezetben, akkor ez kitesz 378.253,324.800 koronát. Miután a tervezet szerint ez csak felerészben terhelné a munkaadó urakat, a járandóság, amit fizetniök kellene, kitesz 189.126,662.400 papirkoronát, f vagyis 13,043.218 aranykoronát tesz ki az egész munkabérnek a 4%-a. Ha hozzávesszük ehhez azt, hogy a Statisztikai Hivatal szerint ez a létszám 1924 december 31-től 1925 végéig 10% -kai csökkent, — sőt azóta is csökkent a létszám — akkor megállapíthatjuk azt, hogy a tulajdonképeni munkabér lényegesen kevesebb, úgyhogy ez a munkabér aranykoronában kifejezve csak 11,738.897 aranykoronát tesz ki. Azonban a tervezet szerint az is tervbe van véve, hogy nem négy, hanem csak 3%-ban kívánnák esetleg megállapítani a fizetendő járulékot, úgyhogy ez lényegesen kevesebb lesz s ha még hozzávesszük a létszámcsökkenést s ha tekintetbe vesszük az esetleges 3%-ot, akkor évenként 9,782.407 aranykoronát tenne ki az az összeg, amely a munkaadókat terhelné. Nem olyan nagy, hogy a munkaadók ne bírnák el. De ha ezt az összeget — mint egyes külföldi államokban megvan — három részre osztjuk: a munkaadók az alkalmazottak és az állam részére, akkor ez lényegesen kevesebb lesz. És azt hiszem, nem is lehet másként megoldani ezt a kérdést: az államnak szintén hozzá kell járulnia a munkanélküli segélyhez legalább egyharmadrészében. Ebben az esetben a munkaadókra legfeljebb 6,521.605 aranykorona esnék évente. Ez nem olyan nagy összeg, amelyet a magyar iparral ne lehetne megfizettetni; ezért felhívom a minister urat arra, hogy a munkanélküliség esetére való biztosításról szóló törvényjavaslatot mielőbb terjessze a nemzetgyűlés elé. Hangsúlyozom, hogy sem én, sem pártom nem akarjuk a munkanélküliséget elősegíteni. Mi azt mondjuk, hogy elsősorban munkához kell juttatni az embereket s nem szabad őket hozzászoktatni a lustálkodáshoz. Ezért elsősorban a beruházási programúi végrehajtását sürgetjük; csak ha a közmunkákat már elrendelte a kormány és mégis vannak munkanélküliek, akkor nem szabad magát kivonnia az államnak ez alól a kötelezettség alól s lehetővé kell tennie, hogy az önhibájukon kívül munka nélkül levő emberek ne pusztuljanak el az árok partján vagy lassú éhhalállal, hanem kapjanak némi segélyt, hogy nyomorúságos életüket fenn tudják tartani addig, amíg ismét munkához jutnak. Ez az államnak is érdeke. Minél több és minél egészségesebb munkaerő felett rendelkezik valamely állam, annál gazdagabb az az ország, mert annál többet tud termelni. Amikor tehát itt ezeket a kérdéseket felvetem, nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy az ország érdekében való cselekedet lenne, ha a minister ur ezt a törvényjavaslatot végrevaiahára már beterjesztené, a nemzetgyűléssel elfogadtatná és azután végrehajtatná. Legyen szabad még egy kérdésre felhívnom a népjóléti minister ur figyelmét. Már az előbb beszéltem arról, hogy a lakások felmondása tekintetében milyen súlyos bajok vannak — amit különben a minister úrral konkrét formában is közölni fogok majd — s kérem, hogy ezen a téren találjon valami megoldást, mert tűrhetetlen az az állapot, hogy azok, akik a környéken összeirják a panaszokat, a panaszosokat egymásután sorjában elutasítják, amint az egyik-másik Budapest-környéki községben megtörtént. Ugyanez a helyzet a munkanélküliség esetére való biztosítás kérdésében is. A népjóléti minister ur, ugy látszik, elrendelte a munkanélküliek összeírását, ez az összeírás azonban nagyon labilis alapon fog nyugodni, mert nekem pl. tudomásom van arról, hogy amikor az egyik községbe kiküldtek egy detektívet, hogy irja össze a munkanélkülieket, — mert hiszen Magyarországon mindent rendőrrel intéznek el — ez a detektív megfogott egy munkást, aki abban a községben lakik s akit ő ismer és megkérdezte tőle, hány munkanélküli van a községben. Hogy ez mit mondott neki, nem tudom; bizonyára mondott neki egy számot, amelyet valószínűleg teljesen hasból vett, így tehát az a statisztika, amelyet össze fognak állitani. nem lesz valami megbízható. Elég szomorú, hogy Magyarországon még nincs statisztika a munkanélküliekről. A magyar kormánynak szerintem szegyeimé kell magát a külföld előtt, amikor Smith főbiztos jelentéseiben mindig a szakszervezeti tanács statisztikájára kénytelen hivatkozni, azért, mert a magyar kormánynak ilyen statisztikája nincs. Ismételten kérem a népjóléti minister urat, iparkodjék odahatni, hogy a munkanélküliek összeírását megbízható egyének végezzék — mert hiszen ha a munkanélküliség esetére való biztosításról szóló törvényjavaslatot a nemzetgyűlés tárgyalni fogja, előzetes tájékozás céljából is szükség lesz pontos statisztikára — és ne találomra mondják be a munkanélküliek számát. Arra is kérem a népjóléti minister urat, hogy a lakbéremelések kérdését minél előbb oldja meg s az emelés ne következzék be, mert az emberek a magas lakbérek miatt fel fognak zúdulni s ezt az elégedetlenséget nehéz lesz lecsillapitani. Sokkal könnyebb ennek elejét venni és sokkal könnyebb ezt most orvosolni, mint akkor, amikor a felzúdulás elementáris erővel fog kitörni.