Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

358 A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. városokban látjuk, akkor ugyan hova jutna ez a szerencsétlen, szegény ország! (Lendvai István: Ebben tökéletesen igaza van!) Arra kérem a magas kormányt, hogy ne legyen mostohagyermeke ez a falusi társadalom, igenis, nyúljunk ennek a társadalomnak egyszer már a hóna alá és az adót nie mindig csak rá rójjuk, s amikor pl. a forgalmi adót illetőleg egy kis engedményt ad a kormány vagy amikor eltörli a házhaszonrészesedést, akkor az eltörölt adó kétszeresét ne nyomjuk a falusi társadalomra, a falusi kispolgárokra. Azonban nemcsak a földmivelő, hanem általában a falun lakó kiskereskedő- és kisiparostársadalom is hasonló helyzetben van. Kezeim között vannak bizonyos adatok. Azoknak a kisiparosoknak, akik 1925-ben segéd nélkül dolgoztak, kereseti adójuk 10 koronától 20 koronáig terjedt, aranykoronát értve mindig. Ugyanazok a kisiparosok, akik egy évvel ezelőtt 10 koronától 20 koronáig terjedő adót fizettek, a folyó 1926. esztendőben már húsz koronától negyven koronáig vannak adóval megterhelve, tehát ma már a kétszeresét követelik rajtuk, holott a gazdasági viszonyok olyanok, hogy nem tudják önmagukat fentartani s a száraz kenyérért is küzdenek. A kisiparosra, aki egy segéddel dolgozott s akinek kereseti adója egy évvel ezelőtt 40—50 koronáig terjedt, a folyó évben 60—80 korona adó van kivetve, mint kereseti adó. Ugyanazok a kiskereskedők, akik egy évvel ezelőtt 30—50 koronát fizettek kereseti adóban, a folyó évben 60—180 koronáig vannak megterhelve kereseti adóval. (Lendvai István: Jól működik az adiósróf!) Azok a nagykereskedők, akiknek kereseti adója 1925-ben 200—400 koronáig terjedt, a folyó évben 400—1200 koronáig vannak megterhelve adóval. Ha a földmivelő osztályból kipréseljük mindazt, amit csak elő tud teremteni, sőt belezavarjuk a hitelek felszedésébe és tönkretesszük őket, akkor nem egyedül azt az adóalanyt tesszük tönkre, hanem a munkásokat is kenyértelenné és munkanélkülivé tesszük. Ha nincs neki pénze, amiből munkást állítson, akkor vagy ő maga dolgozza meg családjával a birtokát vagy pedig elhalasztja a munkát és ez a folyó évi és jövő évi gazdaság rovására megy. Természetes azonban, hogy ezzel össze van kapcsolódva a kisipar és a kiskereskedielem is. Ha a földmivelőnek jól megy a sorsa, ha jobban boldogul, akkor a kereskedőnek is van mit elárusítania és jobban van néki bevétele. (Lendvai István: Ezt Sándor Pál is elismerte!) Tűrhetetlen állapot ez már és tűrhetetlenné váílik, ha ezeket a magas adókat bie, akarják hajtani, mert ez a kis társadalom ezt a magas adót semmi körülmények között sem birja el. Mit csinálunk? Elárvereztetjük a birtokaikat, földönfutóvá tesszük és odahajtjuk őket a nincstelenek táborába! Ez, azt hiszem, nem lehet célja sem az országnak, sem a kormánynak. Sándor Pál igen t. képviselőtársam nagyon bölcsen azt mondja, hogy a kisiparosokon már segített a kormány. Azt hiszem azonban, hogy Sándor Pál képviselőtársam nagykoncepciójü bőszedében ezt az egyet eltévesztette. Hogy kisipari hitelt nyújtottak neki, ez tény, ezt elismerem, de mi lett ezzel a kisipari hitellel! Ugy tudóim 18—22%-ot fizetnek erre a kisipari hitelre. Nyomorognak, a földmivelőosztálynak pénze egyáltalán nincs, a munkásnak nincs pénze, a közönség előszedi rég eldobott ruházatát, iparcikkeit és nem vásárol, igy tehát most már az a kisiparos is eszik, meg az a kisipari hitel is eszik, amit a részére nyújtottak. Nagyon természetesen igy a kis

: iparosokon segítve nem lett és a kisiparosok talán közelebb jutottak a végpusztuláshoz ez által a kisipari hitel által. Ha ilyen kölcsönnel óhajtunk segíteni a kiskereskedőkön, akkor, az szintén nem segítség lesz, hanem azok is közelebb jutnak egy lépéssel a végpusztulásukhoz. Különben is már nagyon sok kiskereskedőnek és kisiparosnak ezt a segítséget igénybe venni nincs is alkalma. Ha valakin segíteni akarunk, először is természetesen megkérdezzük, hogy lehet-e és milyen a teherbiróképessége? Én már tapasztalatból tudom, hogy vannak kisiparosok,, kiskereskedők, de vannak földmivesek is, akiken már segíteni nem fog senki, mert a hitelt nem bírják el és aki nem hitelképes, annak úgysem adnak segitséget. Én innen, erről az oldalról kérem a magas kormányt, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nagyon helyes!) — talán kérésem nem is lesz a pusztában elhangzó szó —- hogy az itt elhangzott igen öérelmes és nehéz, súlyos panaszokat szívlelje meg és azoknak az embereknek, akiknek erre óriási szükségük van, siessen segítségükre. (Saly Endre: És ha nem?!) Kérem a kormányt, hogy ez a segítség idejében érkezzék, mert ha elkésik, ennek a szegény,, szerencsétlen országnak könnyen öszeomlását idézheti elő az, ha az adóalanyokat igy tönkretesszük. Ha egy ország szegény, de az adóalanyok erősek és gazdagok s teherbíró képesek, akkor mindig van a kormánynak kikre támaszodnia, de ha az adóalanyokat összetörjük és annyira kipréseljük, hogy már semmi kipréselni való nincs bennük, akkor én azt hiszem, ez csak az országot a végpusztulásba döntheti. Mindezek előrebocsátása után bizom a magas kormányban, hogy ezeket a panaszokat megszívleli s a helyzeten segíteni fog. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Láng János jegyző: Saly Endre! Saly Endre: T. Nemzetgyűlés! Amikor a költségvetéshez tartozó megajánlási javaslathoz hozzá kívánok szólni, nem mulaszthatom el, hogy a kormány politikájával is ne foglalkozzam. A kormány adópolitikájával már Sándor Pál igen t. képviselőtársam részletesen foglalkozott és én erre nem is akarok bővebben kitérni, csak meg akarom erősíteni mindazt, amit Sándor Pál igen t, képviselőtársam elmondott. Ha azonban tovább nézzük a kormánynak ezen a téren való működését, akkor azt látjuk, hogy a közszabadságok terén ugyan olyan brutális módon lép fel a kormány az ország lakosaival szemben, mint az adózás terén. Ha megnézi valaki Magyarország adózási rendszerét és megnézi azt, hogy miként kezelik Magyarországon a közszabadságokat, akkor önkénytelenül arra gondol az ember, hogy Magyarország voltakép megszállás alatt van. A Bethlen-kormány valósággal megszállta az országot, kiszipolyozza az állampolgárok utolsó csepp vérét is adó fejében és e mellett semmiféle mozgási szabadságot, mozgási lehetőséget nem engedélyez. Méltóztassanak megengedni, hogy feltegyem a kérdést a t. tiiloldalhoz, hogy ha Magyarország tényleges megszállás alatt volna, ha nem a Bethlen-kormán y volna itt uralmon az egységes párttal egyetemben, hanem a románok, a jugoszlávok vagy akármelyik más állam, mi különbség lehetne az adózás terén! (Kuna P. András: Hívják be őket, ha olyan nagyon tetszik! Majd megtudják a saját bőrükön! Sokan mondták már ezt, majd a maguk bőrükön tapasztalnák! Jó hazafiak! Ilyen ostobaságokat beszélni! Nem is lehet