Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

A nemzetgyűlés 566. ülése Î926. évi június hó 2-án, szerdán. 355 szükségesek, csinálják meg- az uj vámtarifát, mert non-sens az a vámtarifa, amelyet önök annak idején elfogadtak, amellyel én egyedül álltam szemben és 200 indítványt adtam be hozzá. (Gaal Gaston: Bűn a nemzet ellen!) Önök csinálják a drágulást az egész vonalon, mert még szabályozni sem tudják azt a vámtarifát, amelyet megcsináltak és képtelenek megteremteni a szomszédállamokkal azokat a relációkat, amelyek mellett borunkat és lisztünket kivihetnénk. .Nagy malomiparunkat, amely az egész világon majdnem a legnagyobb volt, szintén tönkresilányitották. Az önök dolga szerződéseket kötni, nekünk erre nincs módunk. Mi minden yámszerződést, amelyet önök ide hoztak, szó nélkül elfogadtunk, sőt még a botrányos francia szerződéshez sem szóltunk hozzá. Elég méltányosság, sőt talán gyávaság volt részünkről, hogy nem szóltunk hozzá, mert nem akartuk meggátolni az önök működését. (Gaal Gaston: Nagyobb bűnt az ország ellen nem követtek el, mint amikor ezt a vámtarifát elfogadták! Nem tudják, mit követtek el!) A t. ministère In ok ur nagyon igazságtalan a kereskedelemmel szemben, amidőn azt mondja, hogy az esetleges adóengedmény az ő zsebébe vándorolna. Mennyit használunk mi el Magyarországon borbolt Termésünknek egynegyed részét használjuk el és annak a gazdasági politikának, amely ma folyik, az lesz a következménye, hogy a szőlőket ki kell irtani és helyettük dohányt kell termeszteni. (Reischl Richárd: Mennyit mondjuk ezt már hónapok óta és nem történik semmi! — Kun Béla: Ott kell hagyni a kormányt és ellenzékbe kell menni! — Gaal Gaston: Lehetetlent nem szabad kivánni!) A kereskedelem nem érdemli meg ezt az üldözést, mert ott, ahol virágzó kereskedelem van, virágzik az egész vonalon a közgazdaság, hiszen látjuk, hogy ahol a tőzsde jó, ott az egész országban minden jó. Az agrárizmus az alapja ebben az országban mindennek. Ha nincs agrárizmus,, akkor nincs ipar és kereskedelem. Régi axiómája ez a közgazdasági életnek és eszem ágában sincs tagadni ezt az igazságot, melyet mindenkinek el kell ismernie. De nem elég, ha a mezőgazdaság ~virágzik, mert ha a kormány nem gondoskodik kereskedelmi szerződések kötésével arról, hogy terményeinket megfelelő feltételekkel értékesithessük, akkor megfulladunk a sajai zsirunkban. Elhibázott az önök gazdasági politikája és kijelentem, hogyha ezt a politikát tovább folytatják, ez a közgazdasági életnek még nagyobb leromlására fog vezetni. (Mozgás a jobboldalon.) Talán unalmasak ezek a közgazdasági kérdések, amelyeket tárgyalok, (Ellenmondások a jobboldalon.) de nekünk, amint Vass minister ur is mondta, tehetségünket a közgazdasági élet terén kell megmutatni, azon a téren amelyen a magyar — valljuk ezt be — a legkevésbé tehetséges. Ugy azonban, ahogy önök csinálják, hogy éveken keresztül egy őrült vámtarifával fokozzák a drágaságot, a lakosságot súlyos adókkal terhelik s ennek tetejébe még a hólabda-rendszert is igénybe veszik, Nagy-Magyarországot önök soha ebben az életben nem fogják feltámasztani, mert Nagy-Magyarország első alapja az,, hogy itt elsősorban a közgazdaság erősödjék meg. Azzal azonban, hogy a ministerelnök ur ilyen kiszólásokat enged meg magának és megrágalmazza, lealacsonyítja a kereskedelmet, csak az országot rágalmazza meg. Végtelenül sajnálom, hogy a ministerelnök ur mentalitása ebben az irányban annyira megromlott. Hiszen a kereskedelem az egész közgazdasági élet barométerje. Meg fogják látni, hogy abban a pillanatban, amikor a kereskedelem fellendül, vele együtt fellendül az ipar és minden ebben az országban és mindenkinek lesz betevő falatja. Nem tesz jó szolgálatot az országnak az, aki kereskedelmünket, amely tud élelmes lenni, amelynek megvannak a maga relációi és amely a jövőben is meg fogja tenni kötelességét, sárba rántja; annál kevésbé tesz jó szolgálatot, mert amit a ministerelnök ur mondott, azt meghallják a külföldön is. Éis ministerelnök ur igy beszél, akkor hogyan beszéljen más, aki távol áll tőle! Hogyan követelhetjük Lendvai képviselő úrtól, hogy máskép beszéljen a kereskedelemről, mint a ministerelnök ur. Ö teljés joggal hivatkozhatik arra, hogy ha a ministerelnök ur igy beszél, akkor ő túllicitálhatja. Elvégre a ministerelnök az ország első funkcionáriusa és neki nincs joga egy foglalkozási ágról igy beszélni, ahogyan beszélt. Ezzel csak azt akartam megvilágítani, hogy milyen lealázásnak van kitéve a kereskedelem, melynek érdekében kérnem kell valamit a kormánytól. Kérem a kormányt, tegyen valamit a kiskereskedelem érdekében, nyújtson neki hitelt, a kiskereskedelem is megérdemli azt és a neki hitelezett összegeket vissza fogja fizetni. Kérve-kérem az egész közgazdaság megerősödése és az inzolvenciák megszüntetése érdekében, bocsássák a kiskereskedelem rendelkezésére azt a hitelösszeget, amelyre szüksége van. Mennyit tesz ki ez az összeg? 7 millió aranykoronát, 10 millió pengőt. r Ne haragudjanak meg, de ismét egy igazságot kell mondanom, ami talán fájni fog kissé, de jó, ha kimondják. Önök nem mondhatják ki, mert a kormánypárton vannak, önök nem támadhatnak, mint ahogy én sem támadhattam a kormányt, amikor kormánypárton voltam. Itt van a pénzkiadás dolgában például a Bacher-eset. Bacher tisztességes, derék, jóravaló, tehetséges ember, (Mozgás a balközépen.) becsületes ember, aki hitelezői kielégítésére odaadja utolsó fillérét is. Kijelentem, hogy teljes szimpátiával vagyok iránta, sajnálom, hogy tönkrement, mert tizezer és tízezer embernek adott évtizedeken keresztül kenyeret és embereit becsülettel, tisztességgel fizette. Az ő személye ellen tehát semmi kifogásom nincs, de kifogásom van az elén, ami itt történt. (Gaal Gaston: Búzában kártyázott!) Ebben nem adhatok igazat t. képviselőtársamnak. A dolog ugy történt, hogy ő Magyarországon sok búzát vásárolt és nem akarta fedezetlenül, spekulációra tartani. Minthogy itt határidőüzlet nem volt, azt hitte, hogy Csikágóban eladhatja, határidőre; ez azonban nagyon rosszul sikerült, mert itt a búza ára visszaesett, ott pedig rémmódon emelkedet. (Kun Béla: Ilyen soekulációba nem szabad belemenni!) De nem ez okozta a bajt, hanem a spekuláció. Ő túlment azokon a dimenziókon, amelyeken nem lett volna szabad túlmennie. Hiszen mindig ez a punctum saliens. Most mi történt! Bacber felvett az angoloktól 1*2 millió fontot és azután — azt hiszem, — felvett még 300.000 fontot, tehát rémséges nagy összeget, melyet pénzben alig lehet kifejezni. (Lendvai István közbeszól.) Azt'hiszem, ez t. képviselőtársamat is fogja érdekelni. (Lendvai István: Sőt, nagyon is érdekel! — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ezt az összeget egy angol konzorcium kölcsönözte — gondolom — 10 vagy 12% kamatra. Angliában ez a konzorcium csak 4—5%-ot kapott volna. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez a konzorcium el-