Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

A nemzetgyűlés 566. ülése Î926. évi június hó 2-án, szerdán. 355 szükségesek, csinálják meg- az uj vámtarifát, mert non-sens az a vámtarifa, amelyet önök annak idején elfogadtak, amellyel én egyedül álltam szemben és 200 indítványt adtam be hozzá. (Gaal Gaston: Bűn a nemzet ellen!) Önök csinálják a drágulást az egész vonalon, mert még szabályozni sem tudják azt a vám­tarifát, amelyet megcsináltak és képtelenek megteremteni a szomszédállamokkal azokat a relációkat, amelyek mellett borunkat és lisz­tünket kivihetnénk. .Nagy malomiparunkat, amely az egész világon majdnem a legnagyobb volt, szintén tönkresilányitották. Az önök dolga szerződéseket kötni, nekünk erre nincs módunk. Mi minden yámszerződést, amelyet önök ide hoztak, szó nélkül elfogadtunk, sőt még a botrányos francia szerződéshez sem szóltunk hozzá. Elég méltányosság, sőt talán gyávaság volt részünkről, hogy nem szóltunk hozzá, mert nem akartuk meggátolni az önök működését. (Gaal Gaston: Nagyobb bűnt az ország ellen nem követtek el, mint amikor ezt a vámtarifát elfogadták! Nem tudják, mit kö­vettek el!) A t. ministère In ok ur nagyon igaz­ságtalan a kereskedelemmel szemben, amidőn azt mondja, hogy az esetleges adóengedmény az ő zsebébe vándorolna. Mennyit használunk mi el Magyarországon borbolt Termésünknek egynegyed részét használjuk el és annak a gazdasági politikának, amely ma folyik, az lesz a következménye, hogy a szőlőket ki kell irtani és helyettük dohányt kell termeszteni. (Reischl Richárd: Mennyit mondjuk ezt már hónapok óta és nem történik semmi! — Kun Béla: Ott kell hagyni a kormányt és ellenzékbe kell menni! — Gaal Gaston: Lehetetlent nem szabad kivánni!) A kereskedelem nem érdemli meg ezt az üldözést, mert ott, ahol virágzó ke­reskedelem van, virágzik az egész vonalon a közgazdaság, hiszen látjuk, hogy ahol a tőzsde jó, ott az egész országban minden jó. Az agrá­rizmus az alapja ebben az országban mind­ennek. Ha nincs agrárizmus,, akkor nincs ipar és kereskedelem. Régi axiómája ez a közgazda­sági életnek és eszem ágában sincs tagadni ezt az igazságot, melyet mindenkinek el kell is­mernie. De nem elég, ha a mezőgazdaság ~vi­rágzik, mert ha a kormány nem gondoskodik kereskedelmi szerződések kötésével arról, hogy terményeinket megfelelő feltételekkel értékesithessük, akkor megfulladunk a sajai zsirunkban. Elhibázott az önök gazdasági po­litikája és kijelentem, hogyha ezt a politikát tovább folytatják, ez a közgazdasági életnek még nagyobb leromlására fog vezetni. (Moz­gás a jobboldalon.) Talán unalmasak ezek a közgazdasági kérdések, amelyeket tárgyalok, (Ellenmondások a jobboldalon.) de nekünk, amint Vass minister ur is mondta, tehetsé­günket a közgazdasági élet terén kell megmu­tatni, azon a téren amelyen a magyar — vall­juk ezt be — a legkevésbé tehetséges. Ugy azonban, ahogy önök csinálják, hogy éveken keresztül egy őrült vámtarifával fokozzák a drágaságot, a lakosságot súlyos adókkal terhe­lik s ennek tetejébe még a hólabda-rendszert is igénybe veszik, Nagy-Magyarországot önök soha ebben az életben nem fogják feltámasz­tani, mert Nagy-Magyarország első alapja az,, hogy itt elsősorban a közgazdaság erősödjék meg. Azzal azonban, hogy a ministerelnök ur ilyen kiszólásokat enged meg magának és megrágalmazza, lealacsonyítja a kereskedel­met, csak az országot rágalmazza meg. Végte­lenül sajnálom, hogy a ministerelnök ur men­talitása ebben az irányban annyira megrom­lott. Hiszen a kereskedelem az egész közgazda­sági élet barométerje. Meg fogják látni, hogy abban a pillanatban, amikor a kereskedelem fellendül, vele együtt fellendül az ipar és min­den ebben az országban és mindenkinek lesz betevő falatja. Nem tesz jó szolgálatot az or­szágnak az, aki kereskedelmünket, amely tud élelmes lenni, amelynek megvannak a maga relációi és amely a jövőben is meg fogja tenni kötelességét, sárba rántja; annál kevésbé tesz jó szolgálatot, mert amit a ministerelnök ur mondott, azt meghallják a külföldön is. Éis ministerelnök ur igy beszél, akkor ho­gyan beszéljen más, aki távol áll tőle! Hogyan követelhetjük Lendvai képviselő úrtól, hogy máskép beszéljen a kereskedelemről, mint a ministerelnök ur. Ö teljés joggal hivatkozha­tik arra, hogy ha a ministerelnök ur igy be­szél, akkor ő túllicitálhatja. Elvégre a minis­terelnök az ország első funkcionáriusa és neki nincs joga egy foglalkozási ágról igy beszélni, ahogyan beszélt. Ezzel csak azt akartam megvilágítani, hogy milyen lealázásnak van kitéve a kereskede­lem, melynek érdekében kérnem kell valamit a kormánytól. Kérem a kormányt, tegyen va­lamit a kiskereskedelem érdekében, nyújtson neki hitelt, a kiskereskedelem is megérdemli azt és a neki hitelezett összegeket vissza fogja fizetni. Kérve-kérem az egész közgazdaság megerősödése és az inzolvenciák megszünte­tése érdekében, bocsássák a kiskereskedelem rendelkezésére azt a hitelösszeget, amelyre szüksége van. Mennyit tesz ki ez az összeg? 7 millió aranykoronát, 10 millió pengőt. r Ne haragudjanak meg, de ismét egy igazságot kell mondanom, ami talán fájni fog kissé, de jó, ha kimondják. Önök nem mondhatják ki, mert a kormánypárton vannak, önök nem tá­madhatnak, mint ahogy én sem támadhattam a kormányt, amikor kormánypárton voltam. Itt van a pénzkiadás dolgában például a Ba­cher-eset. Bacher tisztességes, derék, jóravaló, tehetséges ember, (Mozgás a balközépen.) be­csületes ember, aki hitelezői kielégítésére oda­adja utolsó fillérét is. Kijelentem, hogy teljes szimpátiával vagyok iránta, sajnálom, hogy tönkrement, mert tizezer és tízezer embernek adott évtizedeken keresztül kenyeret és embe­reit becsülettel, tisztességgel fizette. Az ő sze­mélye ellen tehát semmi kifogásom nincs, de kifogásom van az elén, ami itt történt. (Gaal Gaston: Búzában kártyázott!) Ebben nem ad­hatok igazat t. képviselőtársamnak. A dolog ugy történt, hogy ő Magyarországon sok bú­zát vásárolt és nem akarta fedezetlenül, speku­lációra tartani. Minthogy itt határidőüzlet nem volt, azt hitte, hogy Csikágóban eladhatja, határidőre; ez azonban nagyon rosszul sike­rült, mert itt a búza ára visszaesett, ott pedig rémmódon emelkedet. (Kun Béla: Ilyen soe­kulációba nem szabad belemenni!) De nem ez okozta a bajt, hanem a spekulá­ció. Ő túlment azokon a dimenziókon, amelye­ken nem lett volna szabad túlmennie. Hiszen mindig ez a punctum saliens. Most mi történt! Bacber felvett az angoloktól 1*2 millió fontot és azután — azt hiszem, — felvett még 300.000 fontot, tehát rémséges nagy összeget, melyet pénzben alig lehet kifejezni. (Lendvai István közbeszól.) Azt'hiszem, ez t. képviselőtársamat is fogja érdekelni. (Lendvai István: Sőt, nagyon is érdekel! — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Ezt az összeget egy angol konzorcium kölcsönözte — gondolom — 10 vagy 12% kamatra. Angliában ez a konzorcium csak 4—5%-ot kapott volna. (Ugy van! a jobboldalon.) Ez a konzorcium el-

Next

/
Thumbnails
Contents