Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. 351 jáé, akivel ő ezekben az ügyekben rendesen ta­nácskozik. Méltóztassanak elhinni, amint az előbb mondottam, hogy teljes vakság kell ahhoz, amit a pénzügyminister ur ebben a tekintetben elkövet. Teljes lehetetlenség, hogy a kormány­párt kezét adja ahhoz, hogy Magyarország köz­gazdaságait tönkretegyék olyan módon, amint azt a pénzügyminister ur teszi. Itt nem szép szavakkal, nem ugyvan!-okkal, nem helyeslé­sekkel kell dirigálni, hanem azoknak, akik ezt az országot dirigálják, tehát önöknek, figyel­mébe ajánlom hogy méltóztassék megvizsgálni: igaz-e, amit én mondok és tessék azután lelki­ismeretük szerint eljárni! Vagyok bátor a könyvek tekintetében hatá­rozati javaslatot is benyújtani, amely a követ­kezőképen szól (olvassa): »A nemzetgyűlés uta­sítja a pénzügyministert, hogy respektálja saját rendeletét: ott, ahol könyvek vezettetnek, ezek alapján adóztassa meg az illető adóalanyokat.« Az, amit az előbb mondottam, talán erősnek tűnik fel, de azok után, amiket most fogok el­mondani, azt fogják mondani, hogy az előbb még mérsékelten beszéltem. Ismerjük még a pénzügyminister urnák egy másik bizalmas rendeletét, amely ugy szól, hogy a kivetett adók felfüggesztését vagy részletekben történő meg­fizetését csak abban az esetben engedélyezzék a hatóságok, ha az adózó bank-garanciát produ­kál vagy tehermentes ingatlanra bekebelezést biztosit. Létezett-e már Magyarországon az, hogy bizalmas rendeletben kiadják, hogy csak akkor prolongálják az adótartozást és csak ak­kor adjanak részletfizetésre engedélyt, ha a tartozást bekebelezik a földre vagy ha az illető bank-garanciát ad ? Aki nem tud adóit fizetni, az már szegény ember és az még fizessen a banknak azért, hogy garantálja az államnak fizetendő adót, vagy pedig bekebeleztesse az állam az adót az illető ingatlanaira és ez által az illető adóalany el­ves ziltse teljesen a hitelét az egész vonalon? Hol produkál még katedrái bölcsesség ilyes­valamit? Bizalmas rendeletben utasitaaii a kö­zegeket arra, hogy vagy bank-garanciával vagy bekebelezéssel adjanak prolongációt és részlet­fizetési engedélyt: ilyen kegyetlen eljárást én alkotmányos életünkben még nem láttam. Bi­zonyítéka ennek egy előttünk ismeretes eset, amelyet név nélkül^ mondok el, de a név ren­delkezésére áll a pénzügyminister urnák. Egy adóalanynak, aki abban a pillanatban, amikor 17 millió adóhátraléka volt, 2 milliárd forgalmi adót fizetett, csak akkor akarták prolonsrálni ezt a 17 milliót, — ismétlem: 17 milliót, tehát 840 aranykoronát — ha bangaranciát ad, vagy pedig, ha ezt a követelést bekebelezik ingatlanára. Ilyen drákonikus rendszabályt talán még a belügyminister sem lett volna ké­pes megtenni, pedig elég drákonikusak a bel­ügyminister ur rendeletei. De ezt megtenni olyan adóalamnyal, aki amúgy is bajban van, aki nem tud adót fizetni: ez már túlmegy azon a határon, ameddig menni szabad. (Saly Endre: A belügyminister ur mindenre képes!) Azt ai diszkrecionális hatalmat, amelyet a minister ur élvez a fényűzési adó tekintetében, a pénzügyminister ür szintén rosszra forditja. A luxusadó arra való, hogy a gazdag embere­ket adóztassák -meg vele. Ez osak egészen tiszta dolog. De itt azt látjuk, hogy az egész vonalon olyan cikkeket adóztatnak meg luxusadóval, amelyek a mindennapi forgalomban, szegény emberek számára is szükségesek. Ez képtelenség! Azzal akar segíteni népességén a pénzügymi­nister ur, hogy bevonja a szükségleti cikkeket NAPLÓ. XLIV. a luxusadó alá eső cikkek közé? Ez közgazda­ság! Ez az ország érdekeit istápolja? Egész litániát mondhatok el önöknek azokról a ba­jokról, amelyek lehetetlenné teszik az ország feltápászkodását abban az esetben, ha ezeket továbbra is fentartjuk. De általában az adó tekintetében a mos­tani állapotot nem lehet fentartani. Nekünk át kell térnünk a jövedelmi adóra, hogy min­denki csak tiszta jövedelme alapján fizessen adót. Nekünk meg kell teremtenünk ebben az országban az egész vonalon az adómorált, de ennek egy alapfeltétele van: az, hogy az adó­kulcs legyen méltányos, legyen proporcionális az illetők vagyona szerint. (Rupert Rezső: És becsületes kormány kezelje az ország pénzét! Ez a fontos! Nem a desperádó-politika !) Ha igy cselekszik a kormány, minden becsületes ember melléje fog állni és azt fogja mondani: azt, aki jövedelmét eltagadja, csukják le, az legyen rnegszégyenitve polgártársai előtt azért, hogy nem fizeti meg tiszta adóját. Amit Anglia, Amerika, Németország elért: cl Z el dó­morált, mi is meg tudjuk teremteni ebben az országban, de ehhez szükséges, hogy ne uzsora­adó-politika folytattassék, hanem becsületes adópolitika abban az arányban, ahogy az or­szág szükségletei azt megkívánják. Most át kell térnem arra a témára, ame­lyet a múltkor már megpenditettem és amelyre a minister ur volt kegyes nekem választ adni, de csak nagyon kis részben adott válaiszt s jó­formán kikerülte a kérdést. A forgalmi adóról beszéltem. Nem akarok újra beszélni arról, amit a magyar kultúráról és szinészetről el­mondottam, kivánva, hogy itt a forgalmi adó töröltessék. Mindarról, amivel alátámasztot­tam ezt a véleményemet, a pénzügyminister ur egy árva szót sem beszélt. Mi neki a ma­gyar kultúra? Neki adóbevételek kellenek, másra neki nincs feje. Hogy elengedje a kul­túra érdekében a forgalmi adót, az esze ágá­ban sincs. Abból a circulas vitiosus-ból azon­ban, amel3 7 ben a t. pénzügyminister ur az ő felszólalásaiban leledzett, nekünk ki kell ke­rülnünk. A pénzügyminister ur elkerüli a kér­déseket. Ami fontes az országra nézve, arra nem felel, csak ott felel, ahol nem fontos do­logról van szó, ahol azt hiszi, hogy megcsiphet egy »Hefyas«-t vagy »ITgy van!«-t az önök ré­széről, ott csinálja az ő kisded játékait. Azt hiszi, ezzel el van intézve a kérdés? Ugy csinál a t. pénzügyminister ur, mint a hajdani baka, aki mikor eltömte a Duna for­rását a Sehwarzwaldban, azt mondta, hogy fognak majd csodálkozni dunaföldvári honfi­társai, hogy a Duna többé ott nem folyik. A t. pénzügyminister ur is, támaszkodva arra a pártra, amely eltömi az én felszólalásom fon­tosságát, azt hiszi, hogy Dunaföldváron és egyebütt Magyarországon nem fogják a nyo­morúság hömpölygő piszkos hullámait látni, s hogy a kérdés meg van oldva, ha megkapja az önök zsiróját az ő váltójára, Ez nem hatalmi kérdés, ezt itt a Házban meg lehet csinálni, de az országban nem lehet megcsinálni, hogy foly­ton csak homokot szór a közvélemény szemébe, hogy a figyelmet a főkérdésekről elterelje. (Rupert Rezső: Bethlentől tanulta! Ez Bethlen szisztémája!) A pénzügyminister ur vitatko­zása — politikailag mondom — nem becsüle­tes, mert ugy csinál, mint Bodóné, hogy min­dig másról beszél, mint amiről szó van. Itt ar­ról van és arról volt szó, és arra támaszkod­tam múltkor egyórai felszólalásomban, hogy a forgalmi adó egy hólabda-rendszer, amelyet ugyan még jelenleg fenn kell tartani, mert az 52

Next

/
Thumbnails
Contents