Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

352 'À nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi jwmm hó 2-án, szerdán. ország' pénzügyi vitális érdekei megkövetelik, amelyet azonban mérsékelnünk kell olyan irányban és azon módszerek szerint, ahogyan a külföldön csinálták. (Szomjas Gusztáv: Az érdekeltségeknél mindig megbukik a fázisrendszer!) Leszek bátor erre a Bodóné-féle kijelentésre is kitérni. (Rupert Rezső: Sándor Pál is talán az érdekeltségekhez tartozik!) Azt mondja a minister ur, hogy a forgalmi adónál mindig lesznek ellenmondások; igaza van a minister urnák, mert amíg a forgalmi adó fenn fog maradni, az egész ország fel fog lázadni a forgalmi adó és annak kezelése ellen, sőt nem lesz egy ember sem az önök padjain, aki a forgalmi adót ne perhorreszkálná és ne látná be, hogy a forgalmi adó az eszköz, amely az országot tönkreteszi. Erről kell beszélnünk és nem a mellékkörülményekről! A t. minister ur azt mondja, hogy a forgalmi adót fenn kell tartani, de magam is mondom, hogy fenn kell tartani, de rámutattam arra, hogy más országokban hogyan tartják fenn. Mikor a minister ur közbeszólt, hogy Franciaországban felemelték, akkor nem tudott rögtön felelni arra a válaszomra, hogy ott az egész kiskereskedelem fel van mentve a forgalmi adló alól. Erre nem tudott választ adni, csak beledobta, hogy Franciaországban felemelték, azt hivén. hogy én nem tudom, hogyan emelték fel azt Franciaországban. De tévedett a minister ur, mert ilyen eszközökkel ezt a kérdést a Házban elpraktikálni nem lehet. Itt őszinte megnyilatkozás kell két irányban. A forgalmi adó nem engedi meg azt, hogy exportot, importot és transito-kereskedelmet fent árthassunk. Ez a nagy kérdés. Az importnál — és erre a t. minister ur nekem nem felelt -• az a helyzet, hogy az a német kereskedő. — hogy eglész kiöanapiasan beszéljek — aki elad Itteni polgárnak árut, nem fizeti meg a határon a 2% forgalmi adót és ha az itteni kereskedő közvetíti ugyanazt az árut. akkor neki meg kell fizetnie a forgalmi adót. Tehát 2%-kai hátrányban van a magyar kereskedő, aki adót Fizet és akin a terhek nyugszanak- mert 2%-kai többet kell fizetnie, mint a német kereskedőnek. Ez egészen tiszta és világos s erre nem reflektált a minister ur. Példát is hoztam fel neki a fémkereskedelemből, ahol 27%-ot bonyolít le Magyarország és 73%-ot a külföld, azért, mert minden vagon fémnél 20—30 millió a különbség. Példákat hoztam fel arra nézve is. hogy a textilnél és egyéb behozatali cikkeknél ugyanigy van. Lehetséges, hogy egv országban, amelynek még öntudata van, ez fenmaradjon? Igazolja ezt a minister urnák a felszólalása, amelyet felolvastam és kénytelen vagyok még egyszer felolvasni. Bud 1925 január 27-én a következőket mondta itt a nemzetgyűlésen szó szerint (olvassa): »Elismierem. hogy a mai forgalmi adórendszer sok visszásságot tartalmaz. így elsősorban külkereskedelmünket károsan befolyásolja, még pedig egyfelől a behozatalnál, ahol n magyar kereskedelem a külfölddel szemben kerül hátrányos helyzetbe, másfelől a kivitelnél, ahol kereskedelmünket és iuarunkat a külföldi piacon versenyképtelenné teszi a forgalmi adó és legsürgősebb teendő mindenekelőtt megszüntetni azokat az előnvöket, amelyeket a mai forgalmi adótörvényünk a külföldi kereskedelem számára az adózók terhiére jelent.« Ezt nem én mondtam, uraim, hanem Bud pénzügyminister 1925 januárban. Ha tehát a minister ur tudja, hogy hátrányt jelent nálunk a behozatalra és a kivitelre nézve is, amelyre rögtön rátérek, akkor hogy van neki mersze abban a pénzügyministeri székben ülni anélkül, hogy másfél év alatt megvalósította volna azt, hogy a magyar kereskedőket, iparosokat és mezőgazdákat védelmébe vette volna és a külföldieknek a behozatalnál tovább is előnyt nyújtott. Lehetséges volna-e egy más politikai atmoszférában, ha önök nem vakon követnék a pénzügyministert minden ténykedésében, hogy gondolkodó emberek ezt jóváhagyják? A kivitelnél ép ugy van. Mindenütt a világon, Németországban, Ausztriában szabályozva van a forgalmi adó ugy, hogy ha azokat a forgalmi adókat ott benn lerótták, visszakapják, ha külföldre kiküldik az árut. Hát hogy konkurrálhassunk mi a külfölddel, ha minket terhel egy négy-ötszörös forgalmi adó, hogy lehessen megcsinálni, hogy mi azzal a némettel, akinek sokkal nagyobb kapitálisa van, ügyesebb és odahaza van, konkurráljunk a Balkánon, ha nekünk ezt a forgalmi adót nem téritik vissza? A minister ur megmondja maga, hogy hátrányban vagyunk s ezt a kormánypárt jóváhagyja, azt mondja, hogy: Ugy van! Helyes! — és tapsol a t. pénzügyminister urnák, pedig meggyőződésem, hogy az önök tapsai e tekintetben nem őszinték és elhiszik nekem azt, amit e tekintetben mondtam. De láttuk ezt másban is, a pénzügyminister ur azonban, amint mondtam, ezt is kikerüli és nem felel rá Bodóné példájára. Elmondtam, hogy a pénzügyminister ur 1925 június 3-án tartott nemzetgyűlési ülésen többek közt a következő kijelentést tette (olvassa): »Felhatalmazást kér a kormány oly intézkedések életbeléptetésére, amelyekkel a jelenlegi rendszer által lehetővé tett külföldi verseny kikapcsoltatik.« Ö nem élt ezzel a felhatalmazással, pedig bejelentette, hogy élni fog. A másik egész tisztán és peremptórikusan hangzik, úgyhogy e tekintetben nem lehet kétség. Azt mondotta a üénzügyminister ur (olvassa): »Az árukivitel alkalmával visszatérítik az általános forgalmi adót.« Ezen kritizálni való nincs; itt egy ígérettel állunk szemben, amely a minister urat kötelezi. Ö azt mondta, hogv rossz váltókat nem eszkomptálhat, mikor azt mondtam, hogy a váltóit nem váltja be. De elfelejti a minister ur, hogy azon a váltón ő az elfogadó és a kormánypárt az ő zsiránsa, azok a váltok nem tőlem származnak és csak azt konstatálom, hogy ez a váltó létezik, de ő az elfogadó. (Reischl Richárd: De nincs telepítve! — Derültség.) r Egy minister, aki az ő pénzügyi palotáján, pénzügyi politikáján túl nem lát bele az ország közgazdasági helyzetébe, az a mai válságos időkben nem lehet pénzügyminister. Ez kizárt dolog. A pénzügyminister az országnak az éltető eleme és az egész országnak helyzete a üénzügyminister józan felfogásától függ. Ha tehát a minister ur másfél évvel ezelőtt kötelező Ígéretet adott, akkor ezt most egyszerű kézmozdulattal nem tudja meg nem történtté tenni. És most felelek a t. képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy az érdekelteken múlt az, hogy ő a forgalmi adónál a fázis-rendszert nem valósította meg. Ha mindazt megvalósitaná a t, minister ur, amit mi kívánunk, vagy akár annak csak egy részét r is, akkor Magyarországboldog volna, méltóztassék ezt elhinni. De a minister ur példát hoz fel. hogy pl. a huskereskedők Vass minister urnák azt mondták, hogv 12% husfogyasztási adó terheli őket és nekik csak 2% átalányt akarnak adni. Erre azt feleltem, hogy ezek a húskereskedők elvetették a