Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-566

350 A nemzetgyűlés 566. ülése 1926. évi június hó 2-án, szerdán. T, uraim! Ne vegyék ezt az adózási dolgot könnyen! Higy.iék el nekem, hogy a néip semmire sem reagál annyira, mint a túlságos megadóztatásra és

r önök

% a kormánypárt, saját maguk alatt fogják a fát vágni, ha ezt az adózási metódust folytatják, mert mindenki rá fog önökre mutatni, hogy önöknek ezt hatalmúkban volt megváltoztatni, de az államot önök tették adóuzsorássá az egész vonalon, holott ezt önöknek épen meggátolniok kellett volna. Engedjenek tehát valamit a mameluk s águkból, t. uraim és szorítsák a pénzügyministeir urat arra, (Barthos Andor: Fogjuk is!) — nem látom! — hogy ne takarítson meg milliókat és milliókat egy évben, hanem könnyítsen a nyomorult emberieken az adózás terén. (Rupert Rezső: Csak tudnók, hogy miért fizetjük az adót! Hogy mindennap végigvágjanaJk rajtunk?) Most pedig, hogy ismét a bizonyítás terére lépjek, — bocsánatot kérek, hogv kitérek — egy pár példát fogok mondani önöknek számokban, hogy miként folyik az adózás Magyarországon. Törökbálinton van egy özvegy, akinek szatócsboltja van. A nevét nem mondom meg, mert ha megmondom, akikor odaadom prédául az illető adóközegeknek és azok aztán megtanítják őt móresre, hogyan szabad egy képviselőnek adatot szolgáltatni. Méltóztassanak elhinni, hogy a legnehezebb dolog ilyen adatokat nevekkel együtt kapni. Nekünk birtokunkban vannak a nevek, die én nem adom ki. ha azonban a pénzügyminister ur vagy az államtitkár ur négy szem közt kivánja tőlem, akkor ezeket a neveket nekik meg fogom mondani. — Itt van tehát egy szegény szatócs. A forglmi adó átalányát havi 6 millió koronában állapították meg az 1925. esztendőre vonatkozólag. Ez az adóztatás évi 3 milliárd korona forgalomnak felelne meg. A cég tényleg körülbelül 1.300,000.000 korona forgalmat ért el, tehát nem három milliárdot, hanem, amint a könyvekből kimutatható, 1.300,000.000 koronát. Az 1926. évi általános kereseti adó kivetésének során ezt a három millárd forgalmat vették alapul azzal, hogy egy átlagos haszonkulcs alapján 20.000 aranykorona jövedelmet ért el és ez után csupán kereseti adóiban ezer aranykoronát, tehát 14 és fél millió papirkoronát tartozik fizetni. Ennek .a húszezer aranykoronának jövedelmi adója 1400 aranykorona, tehát további húszmillió papírkorona. Ezt a kereskedőt, ezt az özvegyet tehát, aki pontosan vezetett könyvek szerint negyvenmillió korona jövedelmet mutat ki, 34 és fél millió korona adóval kivánják sújtani. Ez olyan eset, amely égbekiáltó; lehetetlenség*, hogy ilyet lehessen megcsinálni Törökbálinton egy kis szatócsüzlettel! De itt van egy másik eset, amelyet a mi »Omke« lapunk már nyilvánosságra hozott. Ha tehát nem igaz, akkor meg lehet minket cáfolni, be lehet minket perelni, pedig az »Omke« lapnak eddig saitópöre nem volt, mert eddig sohasem állított olyat, ami nem igaz és amire nézve neki dokumentuma nem volna. Beszéljünk Salgótarjánról, amelyről már a múltkor itt szó volt. Salgótarján itt a határon fekszik.^ Salgótarján elvesztette jóformán a keresetét azáltal, hogy a határra került. Volt ott 8—10.000 bányász, akikből az ottani kereskedők keservesen megéltek. E bányászok közül most háromezer dolgozik, az Is csak hetenként három-négy napon keresztül. Elképzelhetik tehát, hogy ha ezeknek az üzleteseknek üzletük volt, ma, amikor, csak háromezer munkás dolgozik ott, jóformán nincs semmiféle keresetük. Ezzel szemben reájuk olyan adókat rótak ki, amelyek a lehetetlenséggel határosak. Salgótarján városa* amelyé voltaképen a kereseti adó, mert a város kapja meg a kereseti adót, proponálta az adóhatóságoknak a leszállítást vagy pedig az eddigi adók meghagyását, kevés kivétellel. A főispán deputációval készül feljönni ide a "pénzügyministerhez, hogy arra hívják fel a figyelmét, hogy ez az álláspont, amelyet elfoglal, lehetetlen álláspont. Méltóztassék meghallgatni, mit csináltak ott és hogy ennek a bizalmas rendeletnek milyen következményei vannak. Egypár példát fogok felhozni. Itt van K. L. szeszkereskedő. * A város 32.846 aranykorona adóalapot javasolt, a kivető hatóság 50.052 aranykoronát állapított meg. így ez az egyszerű szeszkereskedő Salgótarjánban azután a szesz után, amit ott el tud adni, többet fizet, mint akármelyik budapesti likőrgyáros, akinek őrült nagy üzlete van. — P. S. divatáru kereskedő tavaly 3500 aranykorona adóalap után adózott, közben csődbe került, mégis erre az évre 4000 aranykorona adóalapot állapítottak meg részére, egy csődbe jutott kereskedő részére! — K. Gy. vendéglősnek a város 5914 aranykorona adóalapot javasolt, ezt felemelték 12.388 aranykoronára, tehát többre, mint a duplájára. — Itt van továbbá G. J. fűszeres. Ennél a város 7200 aranykorona alapot javasolt, ezzel szemben megállapítottak 10.311 aranykoronát, pedig az illető teljesen tönkrement. — K. G. fűszeres kényszeregyezség után a legrosszabb helyzetbe került. Ennél a város 3300 aranykoronás javaslatával szemben 5430 aranykoronában állapították meg az adóalapot. Egy ember részére, aki kényszeregyezségen ment keresztül! — R. P. kereskedőnél a város javaslata 2650 aranykorona volt, hivatalosan pedig megállapittatott 4977 aranykorona; kikalkulálva épen 4977 aranykorona. — F. R. divatárukereskedő tavaly 9570 aranykorona adóalap után adózott, 1925-ben, bár két konkurrenst kapott és a város a tavalyi adó fentartását javasolta, adóját mégis 13.682 aranykorona adóalap után vetették ki. (Kun Béla: Ez a szanálás!) Hasábokat lehetne még felsorolni, de nem akarom tovább folytatni. A kereskedelmi kamarák megállapították, hogy a kereskedők nyerhetnek 6—8%-ot, — a kereskedelmi kamarák a kormány fenhatósága alatt állanak — az adóhatóságok pedig megállapítanak 25% tiszta nyereséget. Megáll az ember esze, ha ezeket a dolgokat hallja. A mi kereskedelmi egyesületünknek nincsen más dolga, mint meghallgatni az adópanaszokat, amelyek az egész vonalon az egész országból befolynak. Hiszen lehetetlen állapot az, amelyet a pénzügyminister ur elő akar idézni. Ezt nem birja ki sokkal gazdagabb ország sem, mint ez a szegény Magyarország. Ezen túl kell tenniök magukat és erélyes lépéseket kell tenniök, hogy a pénzügyminister urat megakasszák ebben az előretörésében. Azt hiszem, hogy a pénzügyminister urnák rossz tanácsadói vannak. Azt hiszem, hogy a Ritz-szállodában van egy ur, akire ő nagyon hallgat, akinek tanábsait pedig nem kellene megfogadnia. Azt hiszem, hogy a pénzügyminister urnák nagyobb önállóságra kellene törekednie ebben a dologban, nem kellene elfogadnia a rossz tanácsokat. Nem akarom az illető urat megnevezni, nem akarom neki azt a megbecsülést és tiszteletet szerezni, amelyet nem érdemel meg ebben az irányban, politikai irányban, de nem tartom helyesnek, hogy az önök befolyása kisebb, mint a pénzügyminister ur egyik barát-