Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-556

À nemzetgyűlés 656. ülése 1926. évi május hó 20-án, csütörtökön, 29 vát. Hozzájárulás a népegészségügyi múzeum fentartási költségeihez 11.680 P.« Elnök: Megszavaztatik. Forgács Miklós jegyző (olvassa): »Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások. Az állami gyógyintézetek rendkívüli felszerelésiére s halaszthatatlan karbantartási költségeinek fedezésére 81.760 P.« — Szeder Ferenc! Szeder Felrenc: T. Nemzetgyűlés! Az állami gyógyintézetek rendkívüli felszerelésére s halaszthatatlan karbantartási 'költségeinek fedezésére 81.760 penigö irányioiztatik itt elő. lemerve azokat a nagy nehézségeket és ismerve ezeknek a gyógyintézeteknek felszerelési hiányosságát, tisztelettel javaslóim, hogy e cím alatt a gyógyintézeteik rendlkivüli felszerien lésére és halaszthatatlan karbantartási költségeinek fedezésére előirányzott összeg helyett 200.000 pengő vétessék fel. Elnök: Kiválni még valalki szólani? Forgács Miklós jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Nemzetgyűlés! Szeder Ferenc képviselőtársam elő terjesztéséhez és niódösitásáhioiz magam részéről készséggel hozzájárulok. Különösen szükségesnek tartom az összeig nagyobbitását, növelését azért, mert sajnos., Magyarország (közegészségügye nélkülöz egy olyan intézményt, amely pedig- külföldön megvan s amelynek meg valósítása elől ml sem. térhetünk ki. A gyógyithatatlan betegeik elhelyezésére sztolgáló kórházak felállitását gondolom. Ilyen, kórház tudomiájsom. szerint Magyarországon nincs. Márpedig egy ilyen kórháznak létesítése és felépítése elől neim térhetünk ki. A helyzet ugyanis az, amint méltóztatnak tudni, hölgy klinikáikon egyáltalában csak olyan betegeket vesznek! föl, akik tanulásra alkalmasak; egyéb kórházaink férőihelyei meglehetősen fogyatékosak, oda is lehetőleg csak azolkat a betegekéit veszilki fel, akiknek a meggyógyulása legalább is kilátásba van helyezve, akiken az orvosi tudoimány hihetőleg segíteni tud. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Olyan esetekben azonban, amikor a 'kezelőorvosok ugy a klinikákon, mint a korházakban, de különösen a tüdőbetegszanatóriumokban azt észlelik, hogy a betegeken már semmiféle gyógykezeléssel segíteni nem tudnak, ezeket a szerencsétlen embereket, mint meghalásra ítélteket, kiteszik a gyógyintézetből, hazaküldik hozzátartozóik terhére és ott nemhogy meggyógyulnának, hanem még a betegségük súlyosbodik és ezáltal valóságos nyomorába döntik családjukat, mert gyakran, különösen a szegényebb nép osztálynál, a munkaképes és kereső családtagot gondozásuk a munkától elvonja. Ez teljesen tarthatatlan állapot. Külföldön mindenütt, ahol kiépített kórházi intézményeket tálálunk, megtaláljuk a gyógyithatatlan betegek ellátására szolgáló intézményt is. Ilyen intézmény Magyarországon nincs. Ezért ennek felállitását feltétlenül szükségesnek tartom, vagy pedig legalább is gondoskodni kellene arról, hogy az egyes nagyobb kórházak mellett, vagfy az egyes nagyobb városokban a fennálló kórházak kibővítésével erre alkalmas kórtermek létesíttessenek, ahol ezeket a szerencstéleneket el lehessen helyezni mindaddig, amig hátralevő napjaikat letöltik. Ennélfogva én szükségesnek tartom e tétel összegének olyan mérv'ben való fölemelését, mint ahogyan azt Szeder Ferenc képviselőtársam javasolta « kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a javaslatot elfogadni méltóztassék* Elnök: Kíván még valaki szólani. Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A népjóléti minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Ennél a rovatnál kizárólag arról van szó, hogy valami szerény lehetőség adassék a minister kezébe az állami gyógyintézetek rendkívüli karbantartására, valamint a hiányok pótlására, Uj intézmény felállitását nem célozza ez a hitelrovat; erről legfeljebb f a beruházási rovatoknál lehetne szó. Természetes, hogy nagyon szükséges és hasznos volna, ha ez a 81.000 pengő 200.ÜÜ0 vagy akár 2 millió pengőre is volna felemelhető, mert hiszen sok dotálni való van még. Mindamellett kérném a rovatnak változatlanul való elfogadását, mert hiszen nem tudok fedezetről gondoskodni, nem tudom megmutatni, honnan vegyük elő azt a javaslatba hozott nagyobb fedezetet. Ami azt a kérdést illeti, — bár ez nem ehhez a rovathoz tartozik — amelyet Györki Imre képviselő ur felvetett, elismerem, hogy valóban égető kérdés. Magyarországon van egynéhány száz gondozatlan és gondozás alá veendő beteg, aki meg nem gyógyítható, törvényeink szerint tehát kórházban nem tartható. Ezeket nem tudjuk összegyűjteni, mert erre semmiféle állami szervünk nincsen. Egyetlen egy ilyen kórház van, a San Marco-intézet, amely »irgalomháza« néven ismeretes s amelynek hivatalos neve: hospitium incurabilium — a gyógyithatatlan betegeknek menháza. Ez a kórház körülbelül 200 befogadó képességgel állandóan tele van. Én a magam részéről, amikor csak tehetem, segítek ezen az intézeten, amely igazán olyan szükségletet pótol részben, amelyet kétség kívül az államnak kellene kielégíteni. A tárca talán a beruházás Programm során a későbbi években abba a helyzetbe juthat, hogy ezt a kérdést meg tudja oldani. Jelenleg a megoldás módja az hogy a törvény világos rendelkezése ellenére az egyes kórházak igazgató-főorvosainak nincs lelkük, hogy kidobják a kórházból ezeket a szegény gyógyithatatlan betegeket, ezek tehát benn vannak még _ meglehetős nagy mértékben a kórházakban. Én a magam részéről nem kívánok szigorúan, fegyelmi szemmel nézni erre a törvénytelen cselekvésre, mert tudom, hogy egyebet nem tudnak tenni. Másrészt, ahol szegényházak vannak, — sajnos, csak nagyon kis számban — ott ezekben találnak elhelyezést ezek a szerencsétlen emberek. Természetesen ez az állapot nem kielégítő, úgyhogy ez is, mint még egynéhány ilyen kérdés, sürgős rendezésre szorul. Kérném a rovat változatlanul való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Szeder Ferenc képviselő ur a tétellel szemben azt az elleninditványt tette, hogy a 81.000 pengő emeltessék föl 200.000 pengőre. Az indítvány ellentétben állván az eredeti szöveggel, a kettőt egymással szembe fogom állítani. Amennyiben az eredeti tételt méltóztatnak elfogadni, Szeder képviselő ur indítványa elesik. Kérdem tehát, méltóztatnak-e a tételt eredeti szövegében, szemben Szeder képviselő ur indítványával, elfogadni, igen vagy nem! (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a tételt eredeti szövegében fogadják el, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a tételt eredeti szövegében fogadta el és igy Szeder Ferenc képviselő ur indítványa elesik.