Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

334 A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, IceâJ:)-., Ezzel sajátságosan összevág a kormány választási akciója is, amely, hogy mikor lesz, nem tudom. (Esztergályos János: Októberben!) Lehet, hogy októberben lesz, lehet, hogy később, de ugy látszik, már a megajánlás! törvényjavaslat 33. §-ában (Esztergályos János: Készülhetnek az elmúlásra !) a kormány mindazok feje felett akarja lebegtetni a Demokles kardját... (Barthos Andor : Nem Demokles az, hanem Damokles!) Igen t. tanár ur, nagyon szívesen veszem önnek minden irányú felvilágosítását és nem veszem rossz néven. Mondom, megfélemlíteni akarja a kormány azokat, akik nem akarnak ugy parírozni, ahogy az a kormánynak szükséges és ezért kívánja a 16. §-ban foglalt felhatalmazást megkapni. Pedig, ha a létszámcsökkentés körül vizsgáljuk a kormány egész ténykedését, abból igen súlyos adatokat lehet kihámozni, különösen azt, hogy a munkásoknak és az alacsonyabb rangú állami alkalmazottaknak elbocsátása sokkal aránytalanabbul történt meg, mint a magasabb állásokban levőké. Különösen a munkások elbocsátásánál, amelyet a létszámcsökkentéssel kapcsolatban hajtottak végre, találkoztunk igen súlyos esetekkel. Állami üzemeknél pl. a vasútnál és az állam gépgyáraiban, mig a létszámcsökkentés értelmében az egyik napon elbocsátásokat hajtottak végre, nem is a második napon, hanem ugyanazon a napon felvételeket eszközöltek. (Györki Imre : Uj alkalmazottakat vettek fel !) Van rá nem egy, de számos példa. Pl. konkrét esetet tudok, hogy kovácsokat bocsátottak el és kovácsokat vettek fel. (Esztergályos János : Valóságos tékozlás!) A létszámcsökkentési eljárásnál a kormánynak valójában azt a gyakorlatot kellene követnie épen a törvény értelmében, hogy ha munkásfelvételre, vagy általában alkalmazott felvételre van szükség, akkor az ujabb felvételeket az elbocsátottakból kell eszközölni, amennyiben azok még munkaalkalmakhoz nem jutottak. Meg is történt épen az előbb emiitett esetben, hogy azok a bizonyos elbocsátott kovácsmunkások hivatkoztak a törvény eme rendelkezésére s azt mondották : ha felvesznek uj munkásokat, akkor minek bocsátanak el, avagy pedig, ha elbocsátottak, miért nem bennünket vesznek fel. Egyszerűen a szemükbe nevettek és azt mondották nekik: hát mit gondolnak, azért bocsátottuk mi el magukat, hogy újra felvegyük ? ! Ezekkel az elbocsátási ténykedésekkel azt akarom bizonyítani, hogy itt olyan visszaélések is történtek, amelyek súlyosak voltak és nem volna szabad erre továbbra is alkalmat és^ módot adni. A megajánlási törvényjavaslat 16. §-a pedig továbbra is alkalmat ad és felhatalmazza a kormányt arra, hogy a szanálási akció befejezése után is akármikor hasonló módon létszámcsökkentéssel élhessen. Pedig ez ellentétben áll a kormány kijelentésével, ellentétben áll a korábban meghozott idevonatkozó törvényekkel. En egyáltalában nem értem, hogy a kormány egyik törvényével a másik meghozott törvényét akarja egyrészt nullifikálni, másrészt pedig ugy szólván keresztezni. Szükségesnek tartottam erre a paragrafusra mindezeket a kifogásokat megtenni abban a reményben, hogy valószinűnek tartom, hogy a kormány^ valószínűleg meg fogja ezt szívlelni, (Esztergályos János : Nagyon tévedsz !) és meg fogja szívlelni az egységes-párt. Nekem az a felfogásom, hogy ebből a megajánlási törvényjavaslatból a 16. §-t teljesen ki kell hagyni (Csizmadia András : Kár egy embert ennyire megkinozni !) és annak sem első sem második vonatkozását benhagyni nem kell és sem a nyugdijak és nyugbérek jelenlegi tarthatatlan állapotának fentartásának nem szabad felhatalmazást adni a kormánynak, sem pedig arra, hogy a létszámcsökkentéssel a szanálási akció idejének lejárta után is élhessen. Az idevonatkozó törvény értelmében 1925. december 31-én a létszámcsökkentés megszűnt és azt a törvény értelmében folytatni nem szabad. Mégis anélkül, hogy a törvény megszüntettetnék, a megajánlási törvényjavaslat 16. §-ában olyan felhatalmazásokat kér a kormány, mely felhatalmazásokkal, ha él, egy meglévő tételes törvénnyel helyezkedik szembe. A megajánlási törvényjavaslat 17. §-a, hasonlóan a 16. §-hoz, szerintem szintén sérelmes (Esztergályos János: Egyforma az mind! Rossz!); annyira sérelmes, hogy épugy, mint a 16. §-t is törlendőnek tartom. (Györki Imre: A kormány törlendő!) A 17. $-ban tulajdonképen a birói eljárásokról van szó, illetőleg mindenki által érthetőbben kifejezve, arról van szó, hogy e paragrafus szerint mindazokat a birói eljárásokat félbe kell szakítani, amelyek folyamatban vannak, mert valaki nyugdíját, vagy nyugbérét keveselte, avagy az elbocsátással kapcsolatban a végelbánást, vagy a felmondás összegét kifogásolta, keveselte és a helyes megállapítás véget a bírósághoz fordult s a bíróságtól várja a tényleges, helyes megállapítást. A kormány most arra kér felhatalmazást a 17. §-ban, hogy amennyiben vannak ilyen birói eljárások, azok felfüggeszthetek legyenek s a további birói eljárások megindíthatok ne legyenek mindaddig- mig a magánjogi pénztartozások átértekelését törvény nem rendezi. (Györki Imre: Közben az, állam a valorizációs perek tömegét indítja meg az egyes polgárok ellen. Ez a legerkölcstelenebb dolog, amit csak el lehet képzelni! — Esztergályos János; Megakadályozzák a független bíróság szabad működését! És ezt nevezik alkotmányosságnak és törvényességnek. — , Szili Bálint: Segítsetek csak neki. _ Elfáradt! I — Györki Imre: Tizenkettőig kibírja! — Esz» ! tergályos János: Augusztus 31-ig! — Szeder Ferenc: Megszoktuk mi a hosszú munkaidőt. — Zaj, Elnök csenget.) ., ., Értesüléseink szerint, bár az appropriaeios törvényjavaslatban erre nézve rendelkezés nincs, a Máv. a törvényjavaslat nemzetgyűlési tárgyalása alatt olyan rendelkezéseket akar bevétetni, melyekkel a megnyert pereket is hatálytalanítani akarja és a jövőben egyáltalán lehetetlenné akarja tenni az ilven pereket. (Györki Imre: Birói függetlenségről beszelnek. Hol van a birói függetlenség? — Esztergályos János: Nincs erre még egy példa! — Zaj a szélsőbal oldalon.) , . , . ,„ „„ Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urakat figyelmeztetni, hogy Kabók képviselő ur a szónok. Kairók Lains: Aki nem olvasta át figyelmesen a 16. és 17. %-t... (Zaj.) ' Elnök: Kérem a

f képviselő urakat, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni, Kabók Lajos: ... az bizonyára nem is sejtette, hogy ez a két szakasz ilyen súlyos intézkedéseket tartalmaz. Mert ha talán a nemzetgyűlés tagjaira nézve nem is súlyos, de .azokra nézve, akikre vonatkozik, rendkívül súlyos, exisztenciájukba vágó súlyos intézkedést tartalmaz. (

Ezek a szakaszok ugyanis nem teszik lehetővé, hogy a helytelenül megállapított nyugdíjak és nyugbérek helyesen állapíttassanak meg, másrészt az elbocsátás rémét helyezik kilátásba, különösen azokkal szemben, akik nem paríroznak kellő módon a most meginduló választási kampányban. Egyébként a birói eljárásokat felfüggeszti, a már meghozott birói Ítéleteket hatálytalanítja és lehetetlenné tesz olyan pe-