Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

 nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. 323 Héjj Imre jegyző (megszámlálván a jelen­levő képviselőket): Harminchárom! Elnök; Minthogy a Ház nem tanácskozás­képes, az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó folytatólag Kabók Lajos képviselő urat illeti. (Felkiáltások jobhfelől: Hol a párti — Prop­per Sándor: Legalább is olyan percentben, mint önök, mi is itt vagyunk! — Derültség és felkiál­tások jobb felől: Ah! Ah! — Szeder Ferenc: Ah bizony! Nem mi kértük a 12 órás üléseket. — Lendvai István: Helyes, ez a numerus clausus elmélete. — Putnoki Sándor: Mindenkinek kö­telessége itt lenni! — Zaj.) Csendet kérek, kép­viselő urak!) Kabók Lajos: T. Nemzetgyűlés! A tárgya­lás alatt levő megajánlási törvényjavaslat vi­tájánál eszembe jut a szanálási törvényjavaslat tárgyal ás a. Az 1924-ik év április havában nagy vita folyt a szanálási törvényjavaslatról. (Lendvai István: A szociáldemokraták hagyták cserben azt a szanálási vitát!) Ebben a szanálási vitá­ban magam is résztvettem és már akkor, 1924 április hó 12-ikén, kifejezésre juttattam azokat a súlyos aggályokat, amelyeket előre éreztem. Előre sejtettem, hogy a szanálási törvény­javaslat törvényerőre emelkedéséből mi fog következni; már annakidején azt mondottam bevezető szavaimban, hogy: »Ugy érzem, hogy a nemzet nagy sirja előtt állok és ebbe a nagy sirba az ország dolgozó társadalmát akarják beletemetni.« Most, amidőn már a szanálási időszak végén vagyunk, meg lehet állapitani a legnagyobb tárgyilagossággal, hogy ez a sza­nálási törvény tényleg a nemzet sirja volt, mert mindaz, ami a szanálási törvény nyomán keletkezett, rendkivül nagyarányú gazda­sági csőd és gazdasági desorganizáeió, mind igazolja azokat a sejtéseket, amelyeket több mint két esztendővel ezelőtt én is és más ellen­zéki képviselőtársaim is kifejezésre juttattunk. S ha most kutatunk a szanálási törvény tételei, paragrafusai között, meg lehet állapi­tani, hogy 1924 április havában maga a kor­mány sem volt olyan merész, messzemenő el­gondolásaiban és terveiben, maga a kormány sem mert olyasmikre gondolni, amiket most két esztendő elteltével már meg is valósitott. Mert azok a súlyos terhek, amelyek különböző adók alakjában az ország lakosságára szakad­tak, annakidején a kormány elgondolásában még nem voltak, annakidején a kormánynak sokkal szerényebb elgondolása volt és ugy lát­szik, hogy evés közben jött meg az étvágy ós az egyik felhatalmazási törvényjavaslatot kö­vette a másik, majd végre eljutottunk a költ­ségvetések tárgyalásához és az 1926/27. évi költségvetés tárgyalásánál már azt lehetett megállapítani, hogy a kormány mind mesz­szebb és messzebb ment a súlyos terhek kive­tésében, nem törődve azzal, hogy már ezideig is olyan gazdasági válságot idézett elő, amely előbb-utóbb ennek az országnak teljes romba­dőlését fogja maga után vonni. Vizsgálva a megajánlási törvényjavaslatot, a következő megállapításokat lehet tenni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az 1925/26. évi megajánlási törvényjavaslat­ban a magyar államnak rendes kiadásai 12,774.114.082.000 koronában, az átmeneti kiadá­sok 497,340.467.000 koronában, a beruházási ki­adások 423,400.000.000 koronában vannak előirá­NAPLÓ. XLIV. nyozva, úgyhogy az 1925/26. évi összes kiadások 13,664.854.549.000 koronában vannak előirá­nyozva. Ez rendkivül nagy összeg és- mégis, amidőn az 1—4. <§>-okban tovább kutatok, azt tapasztalom, hogy erre a rendkivül nagy ösz­szegre nemcsak megfelelő bevételeket tud a kormány előirányozni, hanem a kiadásokat lényegesen felülmúló bevételeket irányzott elő, mert az összes bevételeket 14,064.402.174.000 ko­ronában irányozta elő, vagyis a bevételek 399,547.625.000 koronával lépik túl a kiadásokat, egyszóval a megajánlási törvényjavaslat ilyen összeget mutat ki feleslegként. r Ezeket a számszerű adatokat legfőképen azért emiitettem meg, mert összehasonlítást akarok tenni. Ugyancsak a megajánlási tör : vónyjavaslat 5—8. §-ait vizsgálva, lehet meg­tenni a szükséges összehasonlitást, mert az 5—8. §-okban lehet találni az 1926/27. évre szóló kiadási és bevételi tételeket. Ezek szerint az 1926/27. évre a rendes állami kiadások 1,066.834.205 pengőben vannak előirányozva, az átmeneti kiadások 46,227.814 pengőben, a beru­házási kiadások pedig 30,492.367 pengőben, együttvéve a három címen felvett kiadás ösz­szesen 1,143.554.386 pengőt tesz ki, ezzel szem­ben a bevételeket 1,144.177.922 pengőben irá­nyozta elő a kormány, úgyhogy itt is azt lehet tapasztalni, hogy a bevételek nemcsak fedezik a kiadásokat, hanem bizonyos mértékig azokat túl is haladják. Számszerűleg 623.536 pengővel haladják túl a bevételek a kiadásokat, egyszó­val ugy az 1925/26. évben, valamint az 1926/27. évben a kormány kedvező költségve­tést tárt elő, mert mindkét költségvetésben — az elsőben nagyobb, az utóbbiban kisebb — felesleget mutat ki és» ezzel a felesleggel akarja igazolni, hogy valójában a pénzügyi kormány­zás mennyire helyes, mennyire jó, mert a bud­getben deficit nem mutatkozik, hanem az mind­két esztendőben bizonyos felesleggel zárul. Mármost tulajdonképen az összehasonlí­tásra kell rátérnem, mert a számszerű adatok felsorakoztatását azért tettem meg, hogy szám­szerű összehasonlitást tehessek a két esztendő költségvetésének adatai között. Éppen ezért az előbb emiitett pengő adatokat papirkoronák­ban átszámítva fogom kifejezni, mert csak igy lehet összehasonlítani a két esztendő költ­ségvetésének tételeit. Ezek szerint az 1926/27. évben az állami rendes kiadások 13,335.427,562.500 koronát tesznek ki, szemben az 1925/26. évi 12,744.114,082.000 papirkoronával, úgyhogy már a rendes kiadásoknál is azt lehet tapasztalni, hogy lényegesen magasabb rendes kiadások vannak előirányozva az 1926/27. évre, mint vol­tak előirányozva az 1925/26. évre. Ha az átme­neti kiadások tételeit hasonlítom igy össze pa­pírkoronára, átszámítva, akkor azt látom, hogy az átmeneti kiadások az 1926/27. évben 477.847,675.000 koronát tesznek ki, szemben az 1925/26. évi költségvetésben szereplő 497.340,467.000 koronával. Itt tehát az átmeneti kiadásoknál egy bizonyos mértékű csökkenés mutatkozik, mintegy 20 milliárd papírkorona. Tovább vizsgálva a beruházási kiadások tételeit, ott már lényegesebb a csökkenés, mert az 1926/27. évre 381.154,487.000 korona van elő­irányozva, szemben az 1925/26. évi 423.400,000.000 koronával. Itt már lényegesen nagyobb a kü­lönbözet, nevezetesen mintegy 42 milliárd ko­ronával kevesebbet irányzott elő a kormány beruházási célokra, mégis a végszámokat ösz­szehasonlitva, a három kiadási tétel azt mu­tatja, hogy az 1926/27. évre az összes kiadások 14,294.429,825.000 koronát tesznek ki, szemben az 1925/26. évi 13,664.854,549.000 koronával. A bevé­48

Next

/
Thumbnails
Contents