Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

320 À nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. dekeltséget megfelelő tőkével, megfelelő kölcsönnel, de ne állítsák ezt be ide a beruházási kölcsönbe; ne ebből a vérszegény ösztövér beruházási összegből hasítsák ki ezeket az összegeket. (Nánássy Andor: Hát honnan? Tessék megmondani!) Honnan? Nem én vagyok a pénzügy minister. (Zaj jobbfelől.) De ha nagyon akarja és ha garanciát vállal Nánássy képviselő ur, hogy tanácsomat megfogadja, akkor megmondom, hogy honnan. (Héjj Imre: Mondja meg!) Tessék a hatalmi tárcából kihasítani, tessék a Nemzeti Munkavédelmi Hivatalt megszüntetni, (Malasits Géza: Semmi szükség nincs rá! Bebizonyította az árvíznél!) rögtön lesz pénz ezeknek fedezetére. (Saly Endre: A cser készköltségeket! A levente-oktatást!) Tessék az improduktív kiadásokat megszorítani. Az egész állami pengőköltségvetés 60—70 százaléka adminsztrációra megy el. Hát van-e ország a világon, beleszámítva a leggazdagabb nemzeteket is, amely tud ilyen bürokráciát magával vonszolni! (Szabó István (sokorópátkai): Még több tisztviselőt bocsássunk el?) Legalább ott szüntessék meg a kiadásokat, ahol nincs rá feltétlenül szükség. Ott van a Nemzeti Munkásvédelmi Hivatal, amely nem egyéb, mint politikai kreatúrák lerakodóhelye, (Upy van! a szélsőbaloldalon. — Héjj Imre: A társadalom védekezése!) ahol szinekurákat töltenek be emberek, akik nem akarnak dolgozni. Ezt szüntessék meg. Vagy tetszik még tovább is tanács? A Bacher Emil 200 milliárdját, amellyel egy csikágói börzespekulació differenciáját fizették ki, tessék erre fordítani. (Héjj Imre: Pikler védelmezte azt!) Pikler azt nem védelmezhette, de még Pikler védelmezése mellett is erkölcstelenség ilyen pénzüigyi és gazdasági viszonyok mellett magánember spekulációira 200 milliárdot forditani. (Malasits Géza: A Fővárosi Takarékpénztár rendbehozatala, hogy Gratz Gusztáv lehessen az elnök. — Zaj. — Héjj Imre: Egy elitélő szavuk sem volt soha Bacher ellen! — Szeder Ferenc: Ugylátszik, a képviselő ur nem járt itt akkor, mikor beszélgettünk róla! — Nánássy Andor: Azt sem tudják az urak, miről van szó! Olyan könnyelműen nem szabad kritikát gyakorolni!) Ne mondják, hogy nem tudjuk, miről van szó. (Nánássy Andor: Bachernél nem tudják, hogy miről van szó!) Tessék a kormány valamelyik tagjának megmondani, hogy álljon fel és világosítsa fel erről a nemzetgyűlést. Egyébként megmondom, hogy miről van szó. Arról van szó, hogy a Baeher-spekuláció zónájában angol érdekeltség is beleesik és miután a kormány ma az angol nemzetközi kapitalizmus támogatására súlyt helyez, tehát súlyt helyez arra is, hogy az angol kapitalizmus kÖA^etelései közpénzből kielégittessenek. (Héjj Imre: Ha kivonják az angol tőkét, mindenki munka nélkül lesz. Azt akarják? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kénytelen leszek név szerint figyelmeztetni az állandóan közbeszólókat. Propper Sándor: Kénytelen vagyok azt mondani, hogy a most velem közbeszólás formájában vitatkozó képviselők nem tudják, hogy miről van szó. (Nánássy Andor: Ti tudjátok? Mi nem?) Tudja-e Nánássy képviselő ur, hogy az a Viktória malomkonszern az állami talpraállitás és tetemes áldozat ellenére is elbocsátotta munkásait és tisztviselőit? Tudja ezt? Mert én tudom. (Kabók Lajos: Tudja, csak nem akarja tudni.) Mert ha ott az történt volna, hogy az állam méltányos kamat ellenében egy ilyen sok és nagy státust foglalkoztató üzemet megment... (Nánássy Andor: Hát nem erről van szó?) Igen, de mégis elbocsátotta a tisztviselőit, tehát teljesen improduktiv volt a támogatás, mert lelketlenül, szó nélkül kiszórta a munkásait és alkalmazottait. Mikor ilyen célokra van pénz, akkor nem lehet azt mondani, hogy hasznos beruházásokra nincs fedezet. Ha ezeket a nem idevaló, de, elismerem, szükséges tóteleket kivonom az appropriáció 13. és 14. §-ában foglalt tételekből, akkor marad 16 millió pengő beruházásokra. Milliárdos költségvetésnél, pengőben is milliárdos költségvetésnél 2 millió pengő beruházásokra, tehái az egész összegnek két ezreléke a mai gazdasági viszonyok között ki nern elégítő, ennél sokkal messzebb kellene elmenni. De még azt is kijelentem, hogy ennek a kétmillió állítólagos beruházásnak a hatása sem érezhető sehol. A munkaalkalmak sajnos, nem szaparodtak, sőt csökkenő irányzatot mutatnak. Az állami megrendelések nyomán nem látjuk azt a fellendülést vagy megkönnyebbülést, amelyet valamennyien várunk. Nemcsak a szükségleteket, de az állam kötelességét is arányba kell hozni ezekkel az összegekkel. Nemcsak szükségletek állnak fenn, kötelességek is áll-' nak fenn az állam részéről, amely a maga pénzügyi politikájával létrehozta a munkátlanságot, az üzlettelenséget, a fogyasztó krízist, együttesen létrehozta ezt a mai állapotot, amely tarthatatlan. Azt mondják, hogy nincs pénz. Utaltam már arra, hogy a hatalmi tárcák dotálásánál nincs megállás, erre bőségesen buzog a pengőfolyam, de mikor a gazdasági és népjóléti célokra kerül a sor, körülnyesegetik, csökkentik, ezeknek a ítárcáknak a dotálására nincs fedezet. A munkamegosztás a hatalmi és gazdasági tárcák között körülbelül az, hogy a gazdasági tárcák bevasalják a pénzeket, a hatalmi tárcák pedig elköltik. A gazdasági tárcák a helyett, hogy produktiv tevékenységről is gondoskodnának, nem tesznek egyebet, mint járatják az adósrófot, beszedik az összegeket, kisrófolják a gazdasági élet utolsó energiáit, hogy a hatalmi tárcáknak legyen mit elfecsérelniük és elkölteniök. Látunk olyan gazdasági koncepciót, amelyet hiába keresünk a gazdasági elméletek között, nem leljük a párját, A kormány gazdasági téren teljesen elválasztotta magát az országtól, mintha semmi köze sem volna az országhoz. Ugy áll az országgal szemben, mint az adós a hitelezőjével, mint a rossz adós a lelketlen hitelezőjével szemben. Semmire sincs tekintettel, megszerkesztette és felállította a maga roltációs adóprését és ez forog éjjel-nappal állandóan, szivattyúzza' ki az energiákat és pusztítja a gazdasági egyedeket, a saját adóforrásait, de hogy valamit vissza is adjon, airról nincs szó, erről nem lehet beszélni. Az állam körülveszi magát valamilyen újfajta semleges mentelemmel, hozzáférhetetlen, az állammal szemben fennálló követeléseket nem lehet perelni, az állam tartozását nem lehet valorizálni. Az államnak nincs kötelessége, egy állam, egy kormányzat, amely a nihil álláspontjára helyezkedik, vele szemben nincs igény, nincs követelés, nincs semmi, ő ellenben nagy követelésekkel és igényekkel áll elő. Egy tékozló apa ma az, aki lumpol, mig a családja nyomorog és aki, hogy lumpolási szenvedélyét kielégítse, kinyitja a szekrényeket és kiszedi a ruhákat, leakasztja a falról a képeket, mindent elkótyavetyél és mindent a saját maga céljaira^ fordit, miközben a családja nyomorog és éhen pusztul. Mit mondanának önök, t. Nemzetgyűlés és t. kormány,