Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

À nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-án, kedden. Sál egy családapához, aki igy jár el? Ugyebár megbélyegeznék és a polgári erkölcsökbe ütköző cselekedetnek mondanák ezt. (Csontos Imre: Csupa jó a piacra az ilyen beszéd! — ilaook Lajos; Igaz vagy nem igazi) Mindig a piac van a jó keresztény Csontosnak az eszében, mint a zsidónak. (Csontos Imre: tiacra való beszéd! Nem adóztatni, de mégis íizetni! Ez volna az ur kivánsága! — Malasits Géza: Adóztatni igen, de igazságosan! A szegényt adóztatják, a gazdag meg kibújik!) Azt látjuk és halljuk, hogy a kormány állandóan a nép nevében beszél és cselekszik, de ha mérlegeljük az eredményt, azt kell látnunk, hogy a nép ellen kormányoznak. Nem mondtam azt, hogy nem keli vagy nem akarunk aaot űzetni, de vegye elő Csontos képviselő ur (Csontos Imre: Ismerem a témát, nem a könyvből, hanem a gyakorlati életből!) és olvassa el Smith jelentését, hogy mit fizet adóban a nagybirtok, a nagykapitalizmus és mit fizet a külvárosok és falvak kenyéren tengődő népe közvetett fogyasztási adókban. Tessék számadatokkal megcáfolni, tessék bemutatni, hogy a két adónem egymáshoz való viszonya egészséges és igazságos-e s akkor igaza lesz önnek. JSIines pénze az államnak szociálpolitikára ,sem. Ami volt kevés, azt szeiencsére visszafejlesztette, amit alkotnia kellene, azzal amerikázik. Már a szanálás előtt sürgettük és követeltük pl., hogy megint csak egyet említsek, a munkanélküliség esetére való biztosítást- Máig sem csinálták meg, pedig épen két és félesztendeje, hogy a népjóléti minister ur megígérte. Azt mondotta, hogy már szerkesztik a törvényt és az rövid idő alatt a nemzetgyűlés elé kerül. Két és félesztendő alatt elérkeztünk vele oda, hogy szakértekezletek tárgyalják, amelyeken a munkáltatók érdekképviselete ellenzi a kérdés megoldását. Ellenáll a kapitalizmus azzal, hogy a termelés ezeket a terheket már nem bírná el és a kormány csodálatosképen ennél az ellenállásnál nem erőszakoskodik és egyáltalában nem igyekszik a maga álláspontját érvényesíteni. Szívesen tűri az ellenállást, mert a szociálpolitika és a munkanélküliség esetére való biztosítás nem szívügye a kormánynak. A kormány maga sem akarja. Ha a kormány a szociálpolitika terén is annál a kevésnél, amit tervez, olyan erőszakos és intranzigens tudna lenni, mint amilyen a hatalmi javaslatoknál, akkor a kapitalizmusnak ezt az ellenállását már régen letörte volna, már rég idehozta, megszavaztatta és életbeléptethette volna a munkanélküliség esetére való biztcsitást. Mondom azonban, itt ezen a téren a kormány nem erőszakos, amikor a nagy kapitalizmus ellenállásáról van szó. Nemcsak a kormánynak, de a kapitalizmus érdekképviseleteinek is azt mondom: ezen a téren ne tréfáljanak, ne álljon ellen a kapitalizmus, ne keresse : az erőszakolt érveket olyan intézmény ellen, amely az egész világon elterjedt; A munkanélküliség esetére való biztositás nem a mi'találmányunk, sőt mondhatnám, nem is szociáldemokrata intézmény, az polgári szociális gondolat, a polgári szociálpolitikának egy gondolata, amely elindult a maga hóditó útjára már a háború előtt esztendőkkel, Belgiumban a Gandhi-rendszer szerint, Németországban hasonlóképen, Svájcban is olyképen, ' hogy a genfi minta szerint az egyes községek és tartományok hozzájárulásokat, szubvenciókat adnak a munkanélküli segélyeket folyósító egyesületeknek és szervezeteknek. Angliában, amely az öntudatos és fejlett kapitalizmus hazája, már', a háború előtt bizonyos kategóriákra kötelező volt a munkanélküliség esetére való biztositás. A háború után egymásután alkották meg a legkülönbözőbb kormányzat alatt élő államok a biztosításnak ezt a nemét s ma alig van olyan ország a világon, ahol ne volna ez már virulens, működő és hasznos intézmény. Nálunk késik a keresztény nemzeti uralom kormánya alatt, mert az u. n* zsidó-nagykapitalizmus ellentétes álláspontot foglal el, ellenáll, ellenzi és a keresztény kormányzat déferai, nem a szükségleteknek, hanem a kapitalizmusnak. (Lendvai István: Főkép a zsidó kapitalizmusnak! — Kabók Lajos: Igen, a zsidó kapitalizmusnak déferai a keresztény kormány!) Hiszen köztudott dolog, hogy a Gyosz-ban, ameiy a munkáltatók egyik érdekképviselete, a Gyosz igazgatói, névszer int Fenyő és Hegedűs ur azok, akik a minister urnák mindkét kezét lefogják, hogy a munkanélküliség esetére való biztositás javaslatát ne hozhassa nemzetgyűlés elé. (Lendvai István: Nem értem, akkor hogyan szerepelhetett Vanczák egy listán Éber Antallal!) Erveket erőszakolnak, nem létező veszedelmekre hívják fel a kormányt és a kormány háta lúdbőrzik és szívesen lúdbőrzik — ugy látom — automatikusan ezektől a falrafestett ördögöktől. Azt mondja pl. az egyik, hogy a termelés nem tudná ma a költségeket elviselni. Ha el tudja viselni a többi költségeket, az adódzsungel súlyos nagy terhét és nem tiltakozik ellene, ha el tudja viselni az elemi biztositások tehertételeit, tűz, viz, betörés s miegyéb ellen, ami szintén pénzbe kerül, hát épen az embert, a legértékesebbet, az eleven emberi munkaerőt, amely mégis csak nélkülözhetetlen lesz ebben az országban is, épen azt ne lehetne biztosítási alapon valamiképen biztosítani 1 Ne féljenek attól, hogy ez a munkátlanságot fogja szaporítani, a munkakerülést fogja fokozni vagy pláne előhívni. Nincs ilyen sehol a világon, nem is volt, nem is félnek tőle. Meg kell szerkeszteni a törvényt, hogy illetéktelen és érdemtelen ne juthasson hozzá és a kérdés meg van oldva. Csak akkor kaphat valaki munkanélküli segélyeket, ha saját hibáján kívül nem tud végső alkalmaztatáshoz jutni. Miért kell ettől félni, miért kell ettől borzongva^ visszahúzódni,. ezt nem tudom megérteni? És miért kell a kapitalizmusnak parancsait készpénznek venni és egy ilyen fontos védelmi rendszabályt, mondhatnám azt is, hogy egy ilyen társadalmi kirobbanásoktól védő villámhárítót mellőzni, ezt én szintén nem tudom megértem. Nagyon kérem az urakat, innen kérem a munkáltató érdekképviseleteket is hogy ne opponáljanak ennél a kérdésnél. Engedjék megcsinálni azt a, nagyon keveset, amire a kormány ezen a téren elszánta magát. Ne fogják le a minister ur kezét és a minister ur ne engedje lefogni a kezét. (Malasits Géza: Egyébként szívesen lefogatja a kezét!) Hozzák ide azt a törvényjavaslatot még a nyári szünet előtt. Nem lehet elmenni négy hónapi szünetre, mielőtt ezt a javaslatot nem emeltük törvényerőre. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Lekicsinyelhetik, amit mondok, mosolyoghatnak is rajta, de én innen a kormánynak is és a kapitalizmus képviselőinek is azt mondom: addig cselekedjenek, amig nem késő, ne ellenálljanak és ezt a nagyon keveset, ezt a minimálist minél hamarább csinálják meg. Rassay Károly képviselőtársunk az appropriációs vita folyamán nagyobb beszédet mondott, amelyért ma a ministerelnökhelyettes u? elismerését kapta meg. Rassay Károly kép vi-