Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

À nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. 319 nyczni nem bölcs dolog. (Szabó István (sokoropátkai): Mi a régi rezsimről nem beszélünk, csak a forradalmi rezsimről!) Önök hetedfél esztendeje vannak kormányon. Ebből a hetedfél vagy nyolcadfél esztendőből négy esztendőt teljesen kritikátlanul töltöttek el. Kezükben volt és kezükben ^ van minden pénzforrás, minden lehetőség, minden hatalmi eszköz és eljuttatták az ország népét a nyomorúságnak arra a mélységes szintjére, amelyről még álmodni sem mert soha senki. Hiszen a háború nyomorúságai alatt hallottuk mindig: ennél rosszabb már nem lehet. Akkor, amikor mércsikélték az adagokat, akkor, amikor drágán adtak mindent, amikor az árak nem voltak arányban a keresettel, azt mondotta mindenki, hogy ez tovább nem megy, lejebb nem lehet sülyedni. (Szabó István (sokoró- • pálkai): Azután jött a gerstli és a tök!) Azután jött egy még mélyebb pont, amelyet önök perhoreszkáínak, amelyet önök rossz néven vesznek, mi akkor is azt mondottuk, hogy ez nem jó. Kellett jönni az önök uralmának, (Szabó István ( s ókor óp átkai); Kellett jönni a gerstli uralmának!) amely minden elméletet rombadöntött és bebizonyította, hogy a legmélységesebb mély pokolnál is van még egy mélységesebb. (Szabó István ( sókor ópátkai): Amikor itt Szamuelly volt az ur!) Ha önök állandóan a. multakra hivatkoznak, ezzel nem hozzák rendbe az ország dolgát, ezzel nem expiálják saját bűneiket és mulasztásaikat, ezzel legyenek tisztában. Itt másra van szükség. (Renczes János: Halljuk, mire!) Elmondottuk már százszor. Hiába mondanám én itt el, hiába iroík én receptet, (Renczes János: Jobb is, ha nem mondja meg!) hiába jönnének ide a társadalmi doktorok Legbölcsebb jei és Írnának recepteket, ha nincsen az a patikus, aki elkészítse. Önök látják a bajokat, ^ tudnak róla, önöknek kell segiteni rajtuk. Hát először történik meg? Hát minden alkalommal recitálni kell a szükséges rendszabályokat? Tudják önök, vagy ha nem tudják, vegyék elő a naplókat és olvassák el, amit mi négy esztendő óta ádandóau javasolunk, kérünk, követelünk, kunyorálunk. Hát mit honosítottak már meg belőle? Keserű gúnyja a sorsnak, hogy a búzatermő Magyarország földjét koplalóművéiszek lepik el és Bicsérdy Béla jön hirdetni a maga koplaló elméletét és elveit, (Nánássy Andor: Az nem koplal!) Csak hirdeti; én nem tudom, hogy koplal-e vagy sem; bizonyos azonban, hogy Bicsérdy Béla Magyarországon elkésett, mert Bicsérdy Béla csak időleges koplalásokat javasol. Magyarország népe pedig már esztendők óta folytonosan és állandóan koplal. (Héjj Imre: Különösen a szociáldemokrata vezérek!) Egyelőre önök a vezérek és az önök vezérlete alatt koplalnak a tömegek. Higyje meg Héjj Imre képviselő ur, hogy a koplalónak tökéletesen mindegy, hogy ki vezérkedik felette: a koplalónak csak egy szempontja lehet, hogy a koplalása megszűnjék. Mondom, keserű iróniája a sorsnak, hogy koplaló művészek mutatják itt a művészetüket. Egész Európában kis Magyarországot választották ki, mint olyant, ahol a koplalásnak kultusza van. Amint az impresszáriók igérik, néhány hét vagy néhány hónap múlva nemzetközi koplalóversenyt fognak rendezni Budapesten. A kormány a maga politikájának szolgálatában egészen bátran szubvencionálhatná ezt a nemzetközi versenyt. Díjakat tűzhetne ki, mert végtére egy orszgban, ahol az emberek akarnak dolgozni és nem tudnak, ahol annyi kenyér terem, hogy ki is visznek az országból, de nem jut azoknak, akik idebenn vannak, ott legalább Wells módjára meg kellene tanítani az embereket koplalni. Wellsnek van egy regénye, melyben leirja a holdbeli állapotokat — természetesen képzeletből — és megírja, hogy a holdban azokat a szeleniteket, akik nem jutnak munkához, mert nincs munkaalkalom, bizoyos időre elaltatják. A holdbeli, regebeli szelenitek ezt bírják; ugy látszik, a kormány is erre akar berendezkedni, ha ez a földön is menne. Sajnos azonban, a földbeli emberek szervezete, szerkezete más, mint a holdbeli szeieniteké. Ezek az emberek nem birják a koplalást és amig nem esznek, nem tudnak aludni. Mondom, egészen véletlen, de egészen stílszerű, hogy koplalóművészek a koplalóművészet centrumává megtették Magyarország fővárosát. (Kiss Menyhért: A bicsérdizmus itt terjed legjobban. A magyar Kánaánban a bicsérdizmus!) Hiszen ígéretekben nem volt hiány, ezt készségesen koncedálom, amiből azt veszem ki, — és ez súlyosbítja a kormány felelősségét — hogy a bajok jelenlétét észlelik, látják és Ígérnek. ígérnek például beruházásokat. Igen gyakran hallottunk a beruházásokról és most is halljuk, hogy ha az appropria ci óval határidőre elkészülnek, akkor ujabb 80 vagy 50 milliót fordítanak beruházásokra; a különböző források különböző összegeket említenek meg. Szeretném tudni, hogy mi összefüggésben van a beruházás, ami szükséglet a törvény tárgyalásának terminusával, amely véletlen és jelentéktelen. Ebben az appropriációban is van szé beruházásról. A 13. § majnem 2 millió pengőt, pontosan 1,960.835,000 papirkoronát említ, mint beruházási összeget, A 14. § ujabb 725,000.000 koronát emlit. Ez összesen meglehetősen tekintélyes összeg: 2,685.835.000 korona. A költségvetéshez képest nem sok, jelentéktelen összeg. Szeretném _ tudni, hogy ezek a beruházási összegek hol jelentkeznek, hol érvényesülnek, hol könnyebbül meg velük a gazdasági élet, hol jelentkeznek a munkaalkalmak ilyen tekintélyes összeg nyomán! Ha nézem a taxativ felsorolást, látom, hogy például a 13. Vban beruházás címe alatt szerepel a Pénzintézeti Központ alaptőkéjének emelésére és veszteségi tartalékalapjának kiegészítésére 290 millió korona, az Országos Központi Hitelszövetkezet alaptőkéjének emelésére 72,500.000 korona, az Iparosok Országos Központi Hitelszövetkezete alaptőkéjének emelésére és veszteségi tartalékalapjának kiegészítésére 29 millió korona, rövid lejáratú mezőgazdasági hitelek céljaira 145 millió korona (Renczes János: Ott már lesznek beruházások!), a mezőgazdasági termények értékesítésének előmozdítására 43,500.000 korona. Én nem emelek kifogást az ellen, hogy itt bizonyos foglalkozási csoportokat és azok g-azdasági érdekeltségeit ellássák állami hitellel, ha arra szükség van. De bocsánatot kérek, ne tessék félrevezetni a közvéleményt, ne tessék ezeket az összegeket mint effektiv hasznos beruházásokat feltüntetni. Beruházás az, amelyért valamit teremtek; beruházás az, ami munkaalkalmat jelent. (Renczes János: Ha az iparos kölcsönt kap, az nem beruházás?) Hogyne, éppen azt mondom, hogy nem emelek kifogást ellene, sőt végtelenül szűkmarkúnak találom, hogy az iparosoknak 7 millió koronát — jó Isten! 7,250.000 koronát —adnak oda hitel címén. Ez nevetséges összeg, nem erre volna szükség. Tessék ellátni a halódó ipart és kereskedelmet, ha kell, a mezőgazdaságot és minden ér-