Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.
Ülésnapok - 1922-565
A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. 317 futtatás. Itt, ahol elvek és eszmék csapnak össze, ahová azért jövünk, hogy egymást a magunk igazságairól meggyőzzük, ahol az elvek kicserélése, az ellentétes nézetek összeütközése alapján kellene megszületnie az igazságnak, itt az embernek jó érzéssel kellene helyet foglalnia, azzal a jóleső érzéssel, hogy harcolok és kapacitálok és kapacitáltatom magam, döntök és a döntésbe belenyugszom. Beám és mireánk a nemzetgyűlés atmoszférája ezt a benyomást- sajnos nem teszi. Fegyházlevegő terj.eng idebent az ellenzék részere, amit— mondom — a konkrét esetek egész tömegével tudnék megokolni. A lojalitás teljesen ismeretlen fogalom a többség részéről, noha épen a többség az, amely hatalmánál és helyzeti energiájánál fogva megengedhetné magának a lojalitás fényűzését. Ellenkezőleg azt látjuk, hogy a többség' az ellenzékkel szemben türelmetlen, illojális; a legritkább eset. hogy a többség a házszabályokat — amelyekről én minden alkalommal megemlitem, a sok közül^ ez egyik ceterum censeo-m, hogy nem az én házszabályaim, nem a nemzetgyűlés házszabályai, mert egyoldalulag, csonka parlamentben hozták — liberálisan alkalmazná... Elnök: Nem engedhetem meg a képviselő urnák, hogy a házszabályok érvényességét kétségbe vonja. I ! ! Propper Sándor:... és ha netalán arról volna szó, hogy az ellenzék a házszabályok kedvezményeit igénybe akarná venni, a többség a maga nyers, brutális, numerikus erejével mindig ott áll a maga láng-pallosával, tiltakozik és lenyakaz minden lojalitási kísérletet és szándékot. Itt van a legújabb eset, Farkas ^képviselőtársunk kitiltása, amely ma történt és amelyre még elég élénken emlékezhetünk. A mentelmi bizottság az eljárást lefolytatta; a házszabályok értelmében lehetőleg sürgősen jelentést tartozott tenni erről a nemzetgyűlés plénumának. Néhány napig nélkülöztük a jelentést, noha a döntés megvolt. Egyszerre azután deus ex machinaként jött a jelentés olyan időben, amikor nagyon jól tudta az előadó, hogy a kisebbségi vélemény előadói bizonyára nincsenek benn a nemzetgyűlésben. Egyébként is a kisebbségi vélemény előadóival, azt hiszem, az az előzetes megbeszélés történt, hogy a jelentést a közeli napokban nem fogják beterjeszteni. Elnök: A képviselő ur olyan kérdést vet fel, amelyben házhatározat van és amelyben a házhatározat vita nélkül volt hozandó. Ezenkívül a házszabályok 196. §-ának 3. bekezdése értelmében a házszabályokhoz szólni meghoszszabbitott ülésben csak a napirend megállapitása után lehet. A képviselő ur, bár az appropriációs törvényjavaslatok keretében úgyszólván mindenről lehet beszélni, a házszabályok tilalma folytán erről ezidőszerint nem beszélhet. Propper Sándor: Tudomásul veszem az elnöki intelmet, de ez hozzátartozik ahhoz az okfejtéshez, amelybe belefogtam és amellyel bizonyítani akartain azt az álláspontot, amelyet képviselek, hogy t. i. Magyarországon ma ellenforradalmi reakció uralkodik, amely nemcsak künn a hivatalokban és a ministeriumokban, hanem a nemzetgyűlés szervezetében is jelentkezik. Az én szerény felfogásom szerint ebből a politikából nem jöhet más, nem jöhetett más, mint az, ami jött: a teljes gazdasági összeomlás. A politikai helyzet és a gazdasági lehetőség nem függetlenek egymástól. A politikai helyzet és a politikai helyzet alakulása alakitja a gazdasági helyzetet. Ha jó belső politika mellett megfelelő, alkalmas módszerekkel kormányozzák az országot, van remény és van lehetőség helyes gazdasági életre, a gazdasági helyzet helyes kialakulására. Márpedig a jó politika, a helyes politikai módszerek nálunk, sajnos, hiányoznak és ennek egyenes következménye az a gazdasági helyzet, amelyben élünk és sínylődünk. Ez a kettő egymástól elválaszthatatlan, elválaszthatatlan különösen nálunk, Magyarországon, ahol minden kérdést, legyen az gazdasági, vagy kulturális, poHtikai retortákon hajtanak keresztül és politikai összefüggéseket hoznak vele létre. Nem véletlen tehát az, hogy nálunk ilyen gazdasági viszonyok vannak. Jöhet ide a világ minden gazdasági szakértője és elhozhatják ide a világ minden aranyát, akkor sem lesz itt biztos gazdasági alap, amedig ez a politikai rendszer folytatódik. Ha a gazdasági helyzetet vázolni akarnám, ismétlésekbe kellene bocsátkoznom és ezt nem akarom. Elmondották már előttem sokan — hiszen állandó vita^ anj^aga a magyar gazdasági helyzet — és én nem is tudnám vázolni. Gorkij tolla kellene hozzá, hogy a magyar nyomorúságot hűen megformáljuk és megfessük. Csak egyet említek, amiről különben szintén sok szó esett már itt. A hírlapok az öngyilkosokat már nem egyénenként és nem külön hozzák; az öngyilkossági epidémia olyan magas fokot ért el, hogy az újságok már tabellárisan hozzák az öngyilkosokat, mintegy statisztikai tabellán, amely kockára von osztva, a kockák tetején a címszó, magyarázata a kockák tartalmának. Megírják az öngyilkosok nevét, foglalkozását, korát, az öngyilkosság nemét, okát stb. Állandó rovat ez az újságokban, amelyet az anyag nagy terjedelménél fogva már nem lehet különállóan hozni, nem lehet külön motiválni. Már tabellárisan hozzák a halálbarnenők önkéntes seregét és nincs, aki ezt észrevegye, aki ezt észlelje, nincs, aki ezen segítsen. Kétségbeesés országa lett ebből az országból gazdasági szempontból. Én elhiszem, hogy önök ezt nem látják, elhiszem azt is, hogy nem hajlandók meglátni; végre a szegénység és a nyomorúság szemlélése kellemetlen feladat. Meg vagyok róla győződve, hogy az urak közül egyetlen egy sem szánja rá azt a fáradságot, hogy megnézze a kültelkek lakóinak életét. Ha egyszer ugy Hilárius módjára belekukkantanának oda a födelén keresztül, azt hiszem, hogy emberi szivük megmozdulna és azt az egyoldalú, konok osztálypolitikát, amelyet folytatnak és amelylyel ezt a helyzetet létrehozták vagy lényegesen enyhítenék vagy elhagynák. Az életnívó olyan alacsonyra sülyedt, hogy azt már nem is lehet megmérni. A kenyérfogyasztás csökkent; nem a húsfogyasztás. Ki beszél ma már húsról és ki panaszkodik a húsfogyasztás csökkenéséről? A kenyér, az egyetlen, az utolsó, a fizikai életnek ez az alapj H I ci kenyérfogyasztás csökkent: nem tudják megvásárolni a kenyeret kellő mennyiségben a gyermek, a család részére. Hogyan gondolják önök ennek a generációnak a nevelését 1 ? Milyen fizikumú generációt fognak önök kapni akkor, amikor kenyérrel sem tudják jóllakatni a 'proletár-gyerekeket'? Ez csak figyelemreméltó tünet, ezzel csak szabad, ezzel csak kell foglalkozni, ezen csak kell segíteni, ha a segítés szó jelentősége még nem évült el tökéletesen. A nyomorúság számadatait majd egy utánam felszólaló szociáldemokrata képviselő lesz bátor önöknek feltárni. Én ezzel most nem fog47*
