Nemzetgyűlési napló, 1922. XLIV. kötet • 1926. május 20. - 1926. június 04.

Ülésnapok - 1922-565

A nemzetgyűlés 565. ülése 1926. évi június hó 1-én, kedden. 317 futtatás. Itt, ahol elvek és eszmék csapnak össze, ahová azért jövünk, hogy egymást a magunk igazságairól meggyőzzük, ahol az el­vek kicserélése, az ellentétes nézetek összeütkö­zése alapján kellene megszületnie az igazság­nak, itt az embernek jó érzéssel kellene helyet foglalnia, azzal a jóleső érzéssel, hogy harco­lok és kapacitálok és kapacitáltatom magam, döntök és a döntésbe belenyugszom. Beám és mireánk a nemzetgyűlés atmoszférája ezt a be­nyomást- sajnos nem teszi. Fegyházlevegő ter­j.eng idebent az ellenzék részere, amit— mon­dom — a konkrét esetek egész tömegével tud­nék megokolni. A lojalitás teljesen ismeretlen fogalom a többség részéről, noha épen a több­ség az, amely hatalmánál és helyzeti energiá­jánál fogva megengedhetné magának a lojali­tás fényűzését. Ellenkezőleg azt látjuk, hogy a többség' az ellenzékkel szemben türelmetlen, illojális; a legritkább eset. hogy a többség a házszabályokat — amelyekről én minden alka­lommal megemlitem, a sok közül^ ez egyik ce­terum censeo-m, hogy nem az én házszabá­lyaim, nem a nemzetgyűlés házszabályai, mert egyoldalulag, csonka parlamentben hozták — liberálisan alkalmazná... Elnök: Nem engedhetem meg a képviselő urnák, hogy a házszabályok érvényességét két­ségbe vonja. I ! ! Propper Sándor:... és ha netalán arról volna szó, hogy az ellenzék a házszabályok kedvezményeit igénybe akarná venni, a több­ség a maga nyers, brutális, numerikus erejé­vel mindig ott áll a maga láng-pallosával, til­takozik és lenyakaz minden lojalitási kísérle­tet és szándékot. Itt van a legújabb eset, Farkas ^képviselő­társunk kitiltása, amely ma történt és amelyre még elég élénken emlékezhetünk. A mentelmi bizottság az eljárást lefolytatta; a házszabá­lyok értelmében lehetőleg sürgősen jelentést tartozott tenni erről a nemzetgyűlés plénumá­nak. Néhány napig nélkülöztük a jelentést, noha a döntés megvolt. Egyszerre azután deus ex machinaként jött a jelentés olyan időben, amikor nagyon jól tudta az előadó, hogy a kisebbségi vélemény előadói bizonyára nincse­nek benn a nemzetgyűlésben. Egyébként is a kisebbségi vélemény előadóival, azt hiszem, az az előzetes megbeszélés történt, hogy a jelen­tést a közeli napokban nem fogják beterjesz­teni. Elnök: A képviselő ur olyan kérdést vet fel, amelyben házhatározat van és amelyben a házhatározat vita nélkül volt hozandó. Ezen­kívül a házszabályok 196. §-ának 3. bekezdése értelmében a házszabályokhoz szólni meghosz­szabbitott ülésben csak a napirend megállapi­tása után lehet. A képviselő ur, bár az appro­priációs törvényjavaslatok keretében úgyszól­ván mindenről lehet beszélni, a házszabályok tilalma folytán erről ezidőszerint nem beszélhet. Propper Sándor: Tudomásul veszem az el­nöki intelmet, de ez hozzátartozik ahhoz az ok­fejtéshez, amelybe belefogtam és amellyel bi­zonyítani akartain azt az álláspontot, amelyet képviselek, hogy t. i. Magyarországon ma ellen­forradalmi reakció uralkodik, amely nemcsak künn a hivatalokban és a ministeriumokban, hanem a nemzetgyűlés szervezetében is jelent­kezik. Az én szerény felfogásom szerint ebből a politikából nem jöhet más, nem jöhetett más, mint az, ami jött: a teljes gazdasági összeom­lás. A politikai helyzet és a gazdasági lehető­ség nem függetlenek egymástól. A politikai helyzet és a politikai helyzet alakulása alakitja a gazdasági helyzetet. Ha jó belső politika mel­lett megfelelő, alkalmas módszerekkel kormá­nyozzák az országot, van remény és van lehe­tőség helyes gazdasági életre, a gazdasági hely­zet helyes kialakulására. Márpedig a jó poli­tika, a helyes politikai módszerek nálunk, saj­nos, hiányoznak és ennek egyenes következ­ménye az a gazdasági helyzet, amelyben élünk és sínylődünk. Ez a kettő egymástól elválaszt­hatatlan, elválaszthatatlan különösen nálunk, Magyarországon, ahol minden kérdést, legyen az gazdasági, vagy kulturális, poHtikai retor­tákon hajtanak keresztül és politikai összefüg­géseket hoznak vele létre. Nem véletlen tehát az, hogy nálunk ilyen gazdasági viszonyok vannak. Jöhet ide a világ minden gazdasági szakértője és elhozhatják ide a világ minden aranyát, akkor sem lesz itt biztos gazdasági alap, amedig ez a politikai rendszer folyta­tódik. Ha a gazdasági helyzetet vázolni akarnám, ismétlésekbe kellene bocsátkoznom és ezt nem akarom. Elmondották már előttem sokan — hiszen állandó vita^ anj^aga a magyar gazda­sági helyzet — és én nem is tudnám vázolni. Gorkij tolla kellene hozzá, hogy a magyar nyomorúságot hűen megformáljuk és megfes­sük. Csak egyet említek, amiről különben szin­tén sok szó esett már itt. A hírlapok az öngyil­kosokat már nem egyénenként és nem külön hozzák; az öngyilkossági epidémia olyan ma­gas fokot ért el, hogy az újságok már tabellá­risan hozzák az öngyilkosokat, mintegy sta­tisztikai tabellán, amely kockára von osztva, a kockák tetején a címszó, magyarázata a kockák tartalmának. Megírják az öngyilkosok nevét, foglalkozását, korát, az öngyilkosság nemét, okát stb. Állandó rovat ez az újságokban, ame­lyet az anyag nagy terjedelménél fogva már nem lehet különállóan hozni, nem lehet külön motiválni. Már tabellárisan hozzák a halálba­rnenők önkéntes seregét és nincs, aki ezt észre­vegye, aki ezt észlelje, nincs, aki ezen segítsen. Kétségbeesés országa lett ebből az országból gazdasági szempontból. Én elhiszem, hogy önök ezt nem látják, el­hiszem azt is, hogy nem hajlandók meglátni; végre a szegénység és a nyomorúság szemlé­lése kellemetlen feladat. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy az urak közül egyetlen egy sem szánja rá azt a fáradságot, hogy megnézze a kültelkek lakóinak életét. Ha egyszer ugy Hilárius módjára belekukkantanának oda a födelén keresztül, azt hiszem, hogy emberi szi­vük megmozdulna és azt az egyoldalú, konok osztálypolitikát, amelyet folytatnak és amely­lyel ezt a helyzetet létrehozták vagy lényege­sen enyhítenék vagy elhagynák. Az életnívó olyan alacsonyra sülyedt, hogy azt már nem is lehet megmérni. A kenyérfo­gyasztás csökkent; nem a húsfogyasztás. Ki beszél ma már húsról és ki panaszkodik a hús­fogyasztás csökkenéséről? A kenyér, az egyet­len, az utolsó, a fizikai életnek ez az alapj H I ci kenyérfogyasztás csökkent: nem tudják meg­vásárolni a kenyeret kellő mennyiségben a gyermek, a család részére. Hogyan gondolják önök ennek a generációnak a nevelését 1 ? Mi­lyen fizikumú generációt fognak önök kapni akkor, amikor kenyérrel sem tudják jóllakatni a 'proletár-gyerekeket'? Ez csak figyelemre­méltó tünet, ezzel csak szabad, ezzel csak kell foglalkozni, ezen csak kell segíteni, ha a segí­tés szó jelentősége még nem évült el tökéle­tesen. A nyomorúság számadatait majd egy utá­nam felszólaló szociáldemokrata képviselő lesz bátor önöknek feltárni. Én ezzel most nem fog­47*

Next

/
Thumbnails
Contents